Hidrológiai tájékoztató, 1999

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Pálfai Imre: Az 1999. évi rendkívüli belvízvédekezés néhány tanulsága a belvízrendezés új stratégiájának kialakítása szempontjából

szennyvízelvezetés elmaradottsága, illetve a szennyvízszikkasztás általánossá válása következtében a belterületeken a talajvíz tartósan magasabban helyezkedik el mint korábban, s belvizes időszakban hozzájárul az elöntések nagyságának és tartósságának a növekedéséhez. Ezért a belterületi csapadékvízelvezetés és szennyvízelvezetés kérdését összekapcsolva kell megoldani, a belvízzel erősen veszélyeztetett településeken és településrészeken a szennyvízelvezetés megoldását kiemelten kell támogatni. 4. A gyorsabb belvízmentesítést elősegítendő, a meglévő vízelvezető rendszerek működőképességét és teljesítőképességét helyre kell állítani, a még hiányzó létesítményeket meg kell építeni. Bebizonyosodott, hogy különösen a fölbomlott mezőgazdasági nagyüzemek csatornái, drénhálózatai és a települések belterületén húzódó csatornarendszerek állapota nagyon sok kívánnivalót hagy maga után, de az állami tulajdonban, vízügyi igazgatósági vagy társulati kezelésben lévő csatornák, szivattyútelepek, tározók és egyéb létesítmények is komoly rekonstrukcióra szorulnak és folyamatos, rendszeres karbantartást igényelnek. Sok csatorna esetében kiderült, hogy a növényzettel való erős benőttség miatt névleges vízszállítóképességüknek csak a töredékét képesek teljesíteni (a korábban föltételezett 40-70%-os teljesítménnyel szemben néhány helyen csak 10-20%-os vízszállító-képességet lehetett tapasztalni, illetve mérni). 5. A nagyszabású rekonstrukciós és fenntartási program kidolgozását megelőzően a tulajdonviszonyok terén kell rendet teremteni: csökkenteni célszerű a kizárólagosan állami tulajdonban lévő (vízügyi igazgatósági kezelésű) csatornák hosszát, az ún. forgalomképes létesítményeket és a gazdátlanná vált (korábban nagyüzemi) csatornákat pedig önkormányzati tulajdonba kellene adni (a vízgazdálkodási társulatok kezelése mellett), de ehhez a forrásokat elő kell teremteni (a gazdálkodók területarányos érdekeltségi hozzájárulása, állami érdekeltségi hozzájárulás, költségvetési támogatás, területfejlesztési ésegyéb alapokból pályázati úton elnyerhető források stb.) Talán ez a problémakör, vagyis a tulajdonviszonyok rendezése a legsürgetőbb feladat, a további stratégiai megfontolások alapja, hiszen minden törvényi kötelezettség a tulajdonhoz van kötve és ez a pénzügyi források elnyerése tekintetében is meghatározó. Ennek a kérdéskörnek a rendezése feltétlenül összekapcsolandó a jelenleg még rendkívül feldarabolt birtoktestek egyesítésére irányuló elképzelésekkel és törekvésekkel. A vázolt feladatok törvénymódosítások nélkül nem oldhatók meg. 6. Az idei belvízvédekezés során is bekövetkezett az, ami már korábban is többször előfordult, nevezetesen, hogy a belvizek és az árvizek egyidőben léptek föl. Ez egyrészt megnövelte a belvizek mennyiségét, másrészt megnehezítette a belvízvédekezési munkát. Az idén a Tisza völgyében különösen föltűnő volt az árvízszintek nagy magassága és tartóssága, ami egy növekedési tendenciának a megnyilvánulása. Ez a probléma a HOrtobágy-Berettyó vízrendszerben csúcsosodott ki, mivel a Hármas-Körös tartósan magas vízállása miatt a HortobágyBerettyó torkolatánál lévő árvízkaput hosszú ideig zárva kellett tartani, s ez alatt a Hortobágy-Berettyó medrébe belvizet beemelő szivattyútelepek üzemét korlátozni kellett, mert az árvízkapunál épített provizórikus szivattyúállás teljesítménye és a szükségtározók befogadóképessége elégtelennek bizonyult, működtetésük nehézkesen ment. Hasonlóan sok gondot okozott a tartósan magas árvíz a Tisza és a Bodrog kettős szorításában elterülő Bodrogközben, ahol a földtani adottságok különösen kedveznek az árvíz által keltett nyomáshullámok terjedéséhez, a talajvizek feltöréséhez. A vázolt hatások szerint összefüggő belvízvédelmi-árvízvédelmi rendszerek együttes, összehangolt fejlesztését is stratégiai feladatnak kell tekinteni. 7. A belvízrendezés stratégiájának kialakításánál lehetőség szerint minél szélesebb körben kell a vízgazdálkodási összefüggéseket figyelembe venni. Az idei tapasztalatok a vízminőségi kérdésekkel való összefüggésekre is példát szolgáltattak. A Keleti-főcsatorna, mint belvízbefogadó nem funkcionálhatott, mert veszélyeztette volna Debrecen város ivóvízellátását, a belterületi talajvízfeltörések és belvizek számos helyen közegészségügyi problémát idéztek elő, mivel szennyvízszikkasztókat, szeméttelepeket „öblítettek ki", néhány helyen az ivóvíznyerő helyeket is elszennyezték. A holtágakba, mellékágakba került belvizek minőségi problémákat okoztak, pl. Szentes - Szegvár térségében a Kurcán. A belvízprobléma kezelése érdekes módon még nagy tavaink vízszintszabályozásával is összefügg (a Balaton vízleeresztését mérsékelni kellett annak érdekében, hogy a Sió zavartalanabbul be tudja fogadni a Kapós vízrendszer vizeit, s így megszűnjenek a Kapós menti belvízelöntések). 8. A mostani nedves periódus nem tart örökké, ezért hiba lenne megfeledkezni a száraz, vízhiányos periódusban szükségessé váló vízgazdálkodási teendőkről, illetve az akkor működésbe lépő vízgazdálkodási rendszerekről. A belvízrendezés straté-giáját össze kell kapcsolni az aszály-stratégiával, és a lehetőségekhez mérten összehangolt, egyesített, a fölösleges vizek elvezetését és a hiányzó vizek pótlását egyaránt szolgáló területi vízgazdálkodási rendszerek létrehozására és működtetésére kell törekedni. IRODALOM [1.] Kováts G. - Pálfai I. (szerk.): A síkvidéki vízrendezés feladatai. Kiadja: Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium. Budapest, 1996. [2.1 Pálfai l: Gondolatok a belvízrendezés új stratégiájáról. Víztükör, 1999. 1. szám. [3.] Szlávik L. - Varga M. - Váradi J.: A vízkár-elhárítási védekezési munkák országos irányításának tapasztalatai az 1995. decembere és 1996. júniusa közötti időszakban. Vízügyi Közlemények, 1996. 1. 5-27. [4.] Váradi J.Gy.: A vízkár-elhárítás az új törvény tükrében. Vízügyi Közlemények, 1995. 4. 447-457. 23