Hidrológiai tájékoztató, 1999

MEGEMLÉKEZÉSEK - Nagy L. Dénes:50 éve alakult a Magyar Hidrológiai Társaság Szennyvíz Szakosztálya

50 éve alakult a Magyar Hidrológiai Társaság Szennyvíz Szakosztálya A Szennyvíz Szakosztály 50 évvel ezelőtti megalakításának kezdeményezésére, az 1949. év augusztus 13-14-én Társaságunkban Szegeden tartott vándorgyűlése keretében került sor. A vándorgyűlés témái között szerepelt a „Természetes vizeink védelme" és konkrétan a Tisza szennyezettségének kártétele. E témakörrel Társaságunk érdekelt szakemberei, a Vízellátási Szakosztály keretében, már többször foglalkoztak tavaink növekvő szennyezettségével, a Halélettani Intézet szakembereinek beszámolói alapján. így nem előzmények nélkül támogattuk a szegedi vándorgyűlésen „élővizeink védelmét" szolgáló intézkedések megtételét, azaz a települési és ipari szennyvizeknek a befogadókba juttatása előtti kielégítő tisztítását. A várható intézkedések alapján joggal következtethettünk arra, hogy a szennyvíztisztással kapcsolatos feladatok növekedni fognak, s így Társaságunkon belül is növekvő szakember létszámmal rendelkezhetünk. Ilyen előzmények után a vándorgyűlésen résztvevő Finály Lajos, Holló István, Hunyady Domokos, Illés György, Kelemen László, Lesenyei József, Maucha Rezső, Nagy L. Dénes, Szablya Ferenc és ifj. Szabó Zoltán, azaz összesen tízen megvetettük a majdani Szennyvíz Szakosztály alapjait, a Társaságunk vezetőségének döntése alapján, átmenetileg Szennyvíz Bizottság formájában. Ennél nagyobb önálló formációra joggal nem is számíthattunk, hiszen a Magyar Hidrológiai Társaság is csak 1949. év január hó 26-án vált önálló egyesületté. A Szennyvíz Bizottság létszáma 1952. év végén már mintegy 70 főre volt tehető, s így 1953. év január l-jével önálló Szennyvíz Szakosztályként működik. Az új Szakosztály első elnöke ifj. Szabó Zoltán, titkára Nagy L. Dénes lett, azaz jómagam, amiről már az év közepén kénytelen voltam lemondani az Építésügyi Minisztériumba való áthelyezésem, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Szennyvíz szakbizottságában való tagságom miatt. A Szakosztály további „élete" és eredményessége Társaságunk kiadványaiból jól ismert, s így én inkább azon eseményekkel foglalkozom, amelyek e szakág kezdeti nehézségeit és annak megoldását jelentették. Gondolom, hogy ma már nem közismertek azon események, amelyek a magánvállalatok 1948. év március havi államosítását követték. Általában ez év II. és III. név. folyamán alakultak meg azok az állami vállalatok, amelyek feladata volt pl. a műszaki tervezési munkák ellátására szükséges előkészítési és tervezési munkákra az Állami Mélyépítéstudományi és Tervező Irodát (AMTI) alapították a KPM - Közlekedési és Postaügyi Minisztérium - fennhatóságával. Történetesen ez Iroda alkalmazta Finály Lajos szennyvíztechnológus mérnököt, aki előzőleg a Prister angol érdekeltségű cég magyarországi kirendeltségének vezetője volt. 1949-ben már mintegy 30 főt foglalkoztató Szennyvíz osztály vezetésével látta el Finály Lajos a megnövekedett tervezési feladatokat, többek között, március hó 1jével az én közreműködésemmel is. 1950. év január l-jével az ÁMTI-ból három új vállalatot alapítottak, és pedig: MÉLYÉPTERV, UVATERV és KÖZÉPTERV, azaz Mélyépítési Tervező Vállalat, Út és Vasút Tervező Vállalat és Középület Tervező Vállalat. A továbbiakban a mélyépítés és a közművek (vízellátás, vízelvezetés és energia ellátás) tervezése a MÉLYÉPTERV feladata volt, s így természetesen a szennyvíztisztítók tervezése is, amit én, mint szakosztályvezető láttam el, négy társszakosztállyal együtt. E kiemelés azért jelentős, mert a KPM-ből közvetlenül típus- és iránytervek elkészítésére kaptam utasítást, a szakmai vezetőségünk előzetes elzárkózása miatt, illetve ellenére! (Technológia „kiadásának" féltése még élt a volt magán tervezőkben.) A szennyvíztisztítás technológiájának egységesítését Társaságunk Szennyvíz Bizottságában határoztuk el, majd később a továbbképző tanfolyamok szükségességét. Ezek anyagi fedezésére a KPM és a VKGM (Város és Község Gazdálkodási Minisztérium, 1949—1953-ig működött.) érdekelt szakági főmérnökei biztosítottak lehetőséget. A KPM-hez benyújtott és általa jóváhagyott tanulmány alapján 5-80. le. terhelésre (le = lakosegyenérték) előregyártott elemű szennyvíztisztító kisberendezések terveit készítettük el. 100-5000 le. terhelésre pedig monolit berendezések iránytervei készültek, valamennyi vasbeton anyagból, illetve kivitelben. 1953. év közepén - új felügyeleti szervünkhöz - az ÉVM (Építési és Városfejlesztési Minisztérium) Tervezési Főosztályára rendeltek be, a közművek tervezésének szakági felügyeletére az ÉVM felügyelete alá tartozó 17, valamint a 19 megyei és a Dunaújvárosi Tervező Vállalat munkáira kiterjedően. Ezért volt nagyon fontos, hogy a szennyvíztisztító kisberendezések, valamint a nagyobbak irányterveit ajánlott szabvány formájában az érdekelt vállalatok beszerezhessék. A Szabványügyi Hivatal kiadásai költségeire az ÉVM-nél sikerült anyagi fedezetet biztosítanom, eleget téve a Társaságunk Szennyvíz Szakosztálya keretében rögzített egységesítés széleskörű terjesztésének. A VKGM által a szennyvíztisztító telepek kezelői részére elrendelt tanfolyamok jegyzetét Szakosztályunk tagjai készítették el (Szerkesztő: Nagy L Dénes, írták: Finály Lajos, Hídvéghy László, Lesenyei József Nagy L. Dénes, Páter János, Szablya Ferenc, ifj. Szabó Zoltán.) 1952-ben e jegyzet alapját képezte a Műszaki Könyvkiadó által 1959 és 1962 években kiadott: „Szennyvíztisztító berendezések és csatornahálózatok működése, kezelése és karbantartása" című könyvnek, biztosítva ezzel e téma széleskörű megismerésének lehetőségét is. Szennyvíz Szakosztályunk tagjai az 50-es és a 60-as években, az ÉVM és az OVH megbízására, még számtalan továbbképző tanfolyamnak voltak jegyzetírói és előadói, melyből jó néhányat közvetlenül Társaságunk rendezett. A 60-as évektől a szennyvíztechnológia rohamos fejlődését tapasztalhattuk, nemcsak a tervezés fejlődésének köszönhetően, hanem a szakkivitelező vállalatok javuló minőségi munkájának is. Ebben is jelentős segítséget nyújtott Szakosztályunk a rendszeres tapasztalatok átadásával, a kiemelkedő minőségű létesítmények ismertetésével. Az eltelt 50 évre visszatekintve, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a kezdeti nehézségek leküzdésére Társaságunk Szennyvíz Szakosztályának tagjai önzetlenül segítették a szennyvíztechnológia fejlődését, híven az alapító tagokhoz, akiknek e rövid visszaemlékezéssel mondunk köszönetet. Végül köszönöm a sorsnak, hogy alapító tagként én írhattam meg e visszaemlékezést! Nagy L. Dénes 12