Hidrológiai tájékoztató, 1998 június
TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Uherkovich Gábor: A Balaton üledékfelszíni algavegetációja kutatása
A Balaton üledékfelszíni algavegatációja kutatása l)R. UHERKOVICH GÁBOR A Balaton az európai nagyobb tavaknak sajátos típusú képviselője. Míg pi. a Bodeni-tó és a többi közép-európai nagyobb tó mélyvizű, a limnológia klasszikus értelmezése szerint igazi tó, a Balaton igen sekély, a maga jelentős, közel 600 km 2nyi vízfelületével mindössze 3,25 m-nyi átlagos mélységű, sok nagy kiterjedésű rendkívül sekély résszel. Ezzel fiziográfiájában és élőtérmivoltában nagyon különbözik a mélyvízű tavaktól. Nagyobb hullámzáskor a Balaton vize nagyrésze fenékig felkeveredik, a „planktonba" keverve az egyébként az üledékfelszínen élő mikroszervezeteket is, majd hullámzásmentes időszakban a plankton-szervezetek bizonyos hányada is (az önálló mozgásképességgel nem rendelkezők és a kisebb fajlagos felületűek) kiülepszik az üledékfelszínre a sekély vízmélység következtében. így ebben a sekélyvizű, sok helyütt a fenékig jól átvilágított tóban nyilván igen „átjárható" a határ a planktonikus és üledékfelszíni, bentikus élettáj között. Nyugodt vízben természetesen elég élesen elválik a két élettáj. És a tó időben mégis csak többet van ebben az állapotban. A tó anyag- és energiaforgalmának legfontosabb bázisa az algavegetációja. A már említett planktonikus és bentikus algák mellett a partszegély magasabb szervezettségű növények szárain és a parti kövezeten lerögzülve élő algák teszik ki a tó teljes algavegetációját. A tó algáinak kutatása az előző századforduló táján, Istvánffy és Pantocsek munkássága óta túlnyomólag a planktonra irányult. Az egyéb élőtáji algákat, amelyek pedig a planktonéval egyenlő nagyságrendben veszik ki részüket a tó anyag- és energiaforgalmában, a kutatás meglehetősen mostohán kezelte. Tamás Gizella munkái voltak, amelyek érdemben foglalkoztak az üledékfelszíni élőtáj algáival [5, 6, 7, 8, 9, 10). Ezeknek a vizsgálatoknak úttörő jellegük mellett az volt a hiányosságuk, hogy taxonómiailag nem voltak kellően árnyaltak, nem tükrözték azt a fajgazdagságot, amelynek a feltárása eme fontos vizünknél pedig mindenképpen kívánatos. És ábraanyaggal sem dokumentálták a vizsgálati eredményeket. A Balaton bentikus élőtájának, így az ottani algavegetációjának árnyaltabb, részletezőbb vizsgálatára a Máté Ferenc szervezte balatoni üledékvizsgálati program keretében, annak mintavételi alkalmaihoz kapcsolódva nyílt lehetőségem. 1978 és 1980 között a tó nyugati, a Badacsony és Fonyód közötti vonalig terjedő medencerészében [11, 14, 15, 19j, majd 1981 és 1983 között a tó középső, a Tihanyi-félszigetig terjedő részében 121], végül 1983 és 1985 között a tó keleti medencerészében [17] végeztem az üledékfelszíni algavegetáción részletes vizsgálatokat. A mintavételi szelvényeket és pontokat a mellékelt térkép tünteti fel. Az egyes gyűjtések a 2-2 esztendős 1. ábra. Balatoni szelvényvonalak, amelyek mentén az üledékfelszíni algaminták vétele történt. A jobb oldali alsó négyszögben a fontosabb parti makrofitonállomány jelzése I. Phragmites communis; 2. Typha angustifolia; 3. Schoenoplectus lacustris. (A kettős vonallal körülhatárolt négyzet északi feléhen történtek a szerző perifiton-vizsgálatai) 29
