Hidrológiai tájékoztató, 1998 június

MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Vitális György: A 150 éves Magyarhoni Földtani Társulat hidrológiai munkássága a kezdettől a Hidrológiai Szakosztály megalakulásáig. I. rész: A kezdettől a millenniumig

Ugyancsak [it].] Jankó János: „A tuniszi Dzsebel-Bu-Kornein geologiájához" (1890. 1-3. pp. 26-35.) című cikkében említést tesz Hammam-Lif falucska melletti két kibuggyanó gyógyhatású hő- és ásványforrásról. Böckh János: „Zsigmondy Vilmos (J821-1888)"-TÓ\ írt terjedelmes nekrológot (1890. 8-10. pp. 257-366.), mely számos érdekes életrajzi közlése mellett Zsigmondy Vilmos életművéről és hidrológiai munkásságáról is bőséges adattömeget tartalmaz. Traxler László: „Néhány állítólagos ásványvíz Beregmegyében" (1890. 11-12. pp. 381-387.) című cikkében megadja 18 település forrásainak lelőhelyét, 15 forrás chemiai vizsgálati, valamint 13 forrás hőmérséklet-megfigyelése eredményét. llosvay Lajos: „Adalék az ásványos vizek összetételének megváltozásához" (1890. 11-12. pp. 388-394.) című dolgozata végkövetkeztetéseként leírja, hogy „az ásványos vizek elemzésével a geologiának fontos tudományos szolgálatot teljesítenénk, ha azokat meghatározott időszakokban megelemezvén, megállapítanák, hogy összetételeik állandó-e vagy nem? s ha nem, a változás oka miben rejlik? Egy másik nem kevésbbé fontos feladat lenne, azt keresni, hogy az ásványos vizek és a vetők érintkező rétegek összetétele között van-e olyan összefüggés, hogy bizonyos alkatrész vagy alkatrészek megjelenéséből ugyanazon geologiai szerkezetre lehetne következtetni?" A dolgozat bemutatja a luhii | Kárpátalja] Margitgyógyforrás vizsgálatának eltéréseit. Ugyancsak llosvay Lajos közli „A [budisi, Túrócz megye] »Sarolta« ásványos víz chemiai elemzése"t (1890. 11-12. pp. 394-398.). Halaváts Gyula: „Adatok Torontálmegye földtani viszonyainak ismeretéhez" 1891. 6-7. pp. 165-178.) című dolgozatában Grabáczról 3, Nagy-Becskerekről 2, Zichyfalváról 1, Pancsováról 1 fúrás rétegsorát közli. Leírja a megye területét határoló, illetve azt átszelő folyók esésére vonatkozó adatokat, a még meglevő és a már kiszáradt mocsarakat. Az ivóvíz kérdésére vonatkozóan megemlíti, hogy „Nem ajánlhatom tehát eléggé mindazoknak, kiknek a jó ivóvíznyerés érdekükben fekszik, hogy azt artézi kútak segélyével szerezzék meg; de egyúttal az ügy érdekében kérem arra is, fúrassák meg kútjokat szakszerűen képzett egyénekkel, ne dilettánsokkal, kik ha többet is kívánnak a munkáért, de sikerességéért biztosítékot nyújt szakképzettségük és múltjuk." Gesell Sándor Zsigmondy Vilmos hagyatékából közli „Mélyfúrás Orow mellett Gácsországban" (1891. 6-7. pp. 184-186.) című kéziratban maradt tanulmányát. , Figyelemre méltó Szontagh Tamás: „A furo technikusok az 1890-ik évnek október hó 17-20-ikáig Prágában tartott V-ik gyűléséről" szóló beszámolója (1891. 6-7. pp. 187-191.) melyen magyar részről Zsigmondy Béla és Karafiath Tivadar volt jelen. Karafiath: „A püspökladányi artézi kút égő gázának világításra való felhasználásáról", Zsigmondy pedig: „Adatok a szegedi kút fúrásához" címmel tartott előadást. Halaváts Gyula: „A herczegludmi artézi kút" (1892. 5-6. pp. 163-169.) című írásában közli a 251,70 m mély fúrás őslénytani vizsgálatokkal kiegészített rétegsorát, melyet végkövetkeztetésként összevet a környék földtani adottságaival. Legeza Viktor: „A Fekete tenger mélysége" című cikke (1893. 4-5. pp. 106-111.) A!". N. Andrusow 1890. évi expeditios jelentése alapján ismerteti a fenékpróbákat és a mélységméréseket. Az utóbbiak eredményét térképvázlaton közli. Staub Móricz: „A gánóczi mésztufalerakodás [Poprádtól DK-re| flórája" (1893. 6-8. 162-297.) című cikkében megemlíti a gánóczi fürdő óriási mésztufa lerakodásait. Az elapadt régi forrástól kb. 20 m-re Zsigmondy Vilmos 182 m mély fúrást mélyített, melyből a forrás „24 óra alatt kb. 12.000 hl 23,75 °Cnyi vizet szolgáltat és gyógyító hatása miatt híressé vált." Lengyel Béta: „A kolopi kénes forrás" (1893. 9-10. pp. 261-264.) című közleményében megadja a 14-15 m mély kútban fakadó magas kénhydrogén tartalmánál és a vízben feloldott szilárd sók mennyiségénél fogva az orvosi ásványvizek között helyet foglaló víz részletes kémiai elemzését, majd összehasonlítja néhány hazai és külföldi kénes ásványvíz kénhydrogén tartalmával. Nuricsán József: „A tordai sósforrások chemiai elemzése" (1893. 9-10. pp. 264-271.) során a tordai „Római" és az „Akna" sósforrás részletes vizsgálati eredményét közli. Schmidt Sándor: „Czinkota geologiai viszonyairól" (1893. II-12. pp. 329-342.) című cikkében leírja, hogy a cinkotai források vize „a mediterrán homokból tör fel." Továbbá, hogy „Czinkotán és környékén a mélyebb kutak valószínűen egyaránt a mediterrán rétegekből kapják a vizet." Francé Rezső: „A Balaton iszapjáról" (1894. 4—5. pp. III-116.) című írásában megállapítja, hogy „Az iszap tehát csakis olyan helyeken lesz gyógyhatású, hol benne ilyen kovasavtűk [ún. spiculumok] fordulnak elő, illetve hol az illető szivacsok nagyobb mennyiségben tenyésznek, s éppen e tekintetben talán Balaton-Füred és Keszthely azon helyek, hol ezek leginkább fordulnak elő, különösen B.-Füred környékén, hol a parti nád víz alatti törzsei, de minden vízben álló karó és deszka be van vonva az euspongillák, nevezetesen Spongilla Carteri zöldes és barnás gyepszerű vánkosaival." „Érdekes jelenség továbbá, hogy az iszap mélyebb rétegei csak igen csekély mennyiségben tartalmazzák a spiculomokat: csak az iszap felszinti rétegeiben fordulnak ezek elő tömegesen és csakis ez lesz azután alkalmas gyógykezelési czélokra." Ehhez a témához kapcsolódik Trcixler László: „A hévízi iszap szivacs spikulái" (1895. pp. 109-112.) című írása, melyben a „Hévíz" tó szivacs spikuláit ismerteti. Staub Móricz: „A borszéki mésztufa lerakódás" (1895. 6-8. pp. 185-191.) című dolgozatában 30 bővizű szénsavas forrást emlit. A „16 használatban levő forrás közül a »Lobogó« naponta 340000 liter vizet ad. De ezen források törpék azon régi, most már elapadt forrásokhoz képest, melyek a Nagy Borpatak bal partján, a Tölgyes felé vezető völgyben és a Kerekszéken emelkedő mésztufasziklákat hagyták hátra hajdani működésük hatalmas tanúi gyanánt." „A források, melyek ezen óriási mészfalakat fölépítették, kellett, hogy jóval nagyobb mértékben bővelkedtek vízben, mint a völgy mai nap azon északnyugoti részében kifakadó forrásai. Kellett, hogy ezen források igen közel egymáshoz fakadtak ki a föld mélyéből, úgy, hogy vizük összekeveredhetett a közös munkával építette föl a most várromszerű sziklafalakat; nem pedig úgy mint Gánóczon, hol minden egyes forrás vulkánszerű kúpban örökítette meg hajdani elevenségét." Traxler László: „Adalékok az ásványvizek összetételének megváltozásához" (1895. 9-10. pp. 344-349.) című cikkében a szolyvai [Kárpátalja] ásványvíz kémiai összetételének megváltozását tanulmányozta. A rendelkezésre álló vízkémiai elemzések nyomonkövetésével megállapítja, hogy „A szolyvai ásványvíz Mátyás király ideje óta állandóan mint savanyúvíz volt ismeretes, a mult század végén alkalis-vasas savanyúvízből földes-sóssá, majd alkalis-sóssá, végül ismét tiszta alkális savanyúvízzé alakult, és a legutóbbi időben szabad szénsav tartalma legalább is felényire csappant." Sóbányi Gyula: „A Kanyaptamedencze környékének fejlődéstörténete" (1896. 7-10. pp. 193-236.) című tanulmánya a 15