Hidrológiai tájékoztató, 1998 június

MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Vitális György: A 150 éves Magyarhoni Földtani Társulat hidrológiai munkássága a kezdettől a Hidrológiai Szakosztály megalakulásáig. I. rész: A kezdettől a millenniumig

A 150 éves Magyarhoni Földtani Társulat hidrológiai munkássága a kezdettől a Hidrológiai Szakosztály megalakulásáig I. rész A kezdettől a millenniumig Az 1998 márciusában 150 éves Magyarhoni Földtani Társulat hidrológiai munkásságát: A Magyarhoni Földtani Társulat Munkálatai (1856-1868) és a Földtani Közlöny (1871-1917) hasábjain közzétett hidrológiai témájú, illetve azt érintő tanulmányok áttekintésével értékeljük. -4 Magyarhoni Földtani Társulat Munkálatai 1856. évi I. füzetében „Jelentés Magyarországnak March folyóval határos részéről, mellyet a magyarhoni földtani társulat megbízásából 1852 őszszel földtani vizsgálat alá vett Pettko János" című tanulmány függelékében a terület hidegvízű forrásairól és ásványos vizeiről (pp. 67-68) is beszámol. Szabó József: „Földtani kirándulás technikai szempontból Hg. Eszterházy Pál O Főméltóságának mint a földtani társulat pártfogójának ipolypásztói és wéghlesy uradalmaiba 1852. aug. 23. - Sept. 16." című beszámolója (1863. II.) megemlíti a szokolyai forrást, mely arról nevezetes, „hogy Zsigmond király neje fürdeni járt bele, és hogy a szokolyaiak kötelessége volt a vizet melegíteni." (p. 2.), továbbá „a hámorpataki fürdőt, melynek gyógyerejéről főleg köszvényes bajokban oly sokat beszélnek." (p. 4.), majd a szliácsi fürdődomb mésztufából fakadó forrásait is (p. 12.) megemlíti. Kubinyi Ferenc: „A Vág áradásai, tekintettel az 1813-iki rendkívüli áradásra" (1863. II.) című tanulmánya számos példával illusztrálja az áradások okait. Az 1867. évi III. kötetben a társulat 1866. évi szakgyűléseiről szóló beszámolók sorában Zsigmondy Vilmos a Városligetben tervezett fúrásról szóló (pp. 190-191.) előadásáról találunk ismertetést, míg az 1868. évi IV. kötet Zsigmondy Vilmos harkányi kútfúrásáról (pp. 101-102.) tájékoztat. A Földtani Közlöny 1871. évi VII. számában (pp. 130-145.) Pávay Elek: „A Kolozsvár és Bánfv-Hunyad közti vasútvonal ingadozó talajának geologiai szerkezete" című tanulmánya „6. Sülyedések" fejezetében (pp. 135-136.) leírja, hogy „A kis lejtszöggel bíró vastag agyagos fekvényekben legtöbbször a kül- és belvizek szoktak mint sülyedést okozók szerepelni. Külsőlégkörnyi csapadékok, vagy földalatti források és vízerek rendre fellágyítják vagy éppen kihordják a vízben úszó ^gyag részecskéket, s az ily úton előidézett űrben a felső rétegek besüppednek." A „8. Mentő szerek és műveletek" című fejezetben (pp. 140-143.) írja, hogy „Vízmentesítés alatt, a rendes lecsapolási eszközökön kívül, mint: vízárok (citerne), csorgoda (rigole), szivorga (canal suinterent), alagcsövezés (drainage), vezető csatornák (canales déférentes), gyü- vagy lecsapoló tárnák (Galeries collectives) sat. oda szeretném számítani még a helyhez kötött erdőirtást is." Ugyancsak ebben a számban (pp. 154—156.) olvashatjuk Zsigmondy Vilmos: „Eszleleteim az artézi kutak körül" című akadémiai levelező tagsági székfoglalóját, melyben beszámol a harkányi, a margitszigeti, a lipikki és az alcsuthi artézi kútfúrás során szerzett tapasztalatairól. Than Károly: A margitszigeti hévforrás vegyelemzésének eredményét ugyanitt a 159-160. oldalon közli. Az 1873. évi I. és II. számban Zsigmondy Vilmos: „Emlékirat az Alföldön fúrandó artézi kút tárgyában" (pp. 20-37.) című tanulmányában megadja Magyarország belterületének földtani vázlatát, a tervezett artézi kút valószínű mélységét, a várható vízmennyiséget, a költség kiszámítását, valamint a m. kir. iparés kereskedelmi miniszterhez benyújtott emlékiratát. Az 1873. év VII. VIII. és IX. sz. füzetében (pp. 183-190.) Abich: „A trialeti hegység [Kaukázus] ásványos forrásainak rendszeréről" című rövidített értekezése felhívja a figyelmet „a trialeti meleg és hideg ásványos források chemismusa s némely mineralizálódási különlegességei közt, másrészt azon gerinc, melynek gyomrából a források feltörnek, eruptív kőzeteinek összetétele közt."-i lehetőségekre. Az 1874. évi 1. számban Ballá Mátyás: „A Duna-folyam vegyi viszonyairól Budapestnél" című tanulmányában (pp. 2-13.) rámutat, „hogy geologiai szempontból felette fontos a folyam iszapjának menynyiségét és minőségét ismerni, habár nem is nyomról nyomra, legalább egy vagy több nevezetesebb ponton." Vizsgálatai eredményét táblázatokban közli. Az 1874. évi 6. és 7. számban Zsigmondy Vilmos: „A buziási gyógyfürdő és az ott legújabban véghezvitt fúrások" című munkájában véleményezi a gyógyvizek származását, ismerteti a fúrási munkálatokat, a 7 db fúrás rétegsorát és ajánlatot tesz az uszoda savanyúvízzel történő ellátására. Bernáth József: „Közlemények a mármarosi ásvány forrásokról" címmel Mármaros-Szigeten tartott előadást (1874. 10. és 11. sz. p. 246.), míg a 12. számban Gesell Sándor: „A mármarosi vasérctelepekről" szóló cikkében Dragomérfalva térségében egy kénnel telített forrásról (p. 300.) tesz említést. Matyasovszky Jakab: „A Duna-meder földtani viszonyainak befolyása Budapest és környékének vízáradására " (1876. 6. és 7. sz. pp. 137-149.) című előadásában nézeteit - Váctól a Dráváig való egyesülésig - a földtani térkép alapján fejti ki. Számos példa alapján felhívja a figyelmet „miszerint oly folyam szabályozásánál, melynek menete lényegesen az átszelt vidék földtani viszonyaitól függ, ezekre mindig kellő figyelem fordítandó." „A szerkesztők mondanivalója" (1877. p. 71.) sorában a „források ujabb előjövetele vagy időszaki források észlelése" közlésére is felhívja a figyelmet." Posewitz Tivadar: „A diluvialtó Igló váms völgyében" (1878. 3. 4. pp. 83-90.) című cikke a felszíni vizek leírását követően földtani megfigyelések alapján következtet az egykori tó eredetére. Bernáth József: „A magyarhoni és főleg a budapesti ásványvizekről" (1878. 5. 6. pp. 157-158.) tartott előadásában kifejti, „hogy hazánk ásványvizekben bővelkedik ugyan, de az ezekre vonatkozó ismereteink minden tekintetben sem teljesek, sem pedig kielégítők." Wartha Vincze: a soroksári Dunaág partján felfedezett jód forrásról értekezik (1878. 7. 8. pp. 221-222.) melynek vize „tetemes konyhasótartalom mellett sok jódot, kevés brómot és még szerves anyagokat és kénhydrogént is tartalmaz." A jegyzőkönyvi kivonat szerint az előadáshoz Zsigmondy Vilmos és Szabó József szólt hozzá. Bernáth József: „Magyarhon ásványvizeiről és a „Les eaux minérales de la Hongrie" című művecske" (1879. 1. 2. pp. 39^15.) a párizsi közkiállításra szerkesztett művecskét kritikailag értékeli, melyhez ugyanott (pp. 45—46.) Zsigmondy Vilmos közöl észrevételeket. Az 1879. 3. 4. szám 128-131. oldalán /[nkey] B[éla] ismerteti Zsigmondy Vilmos: „A városligeti artézi kút Budapesten" (Budapest, 1878.) című művét, majd a jegyzőkönyvi kivonatban olvashatjuk Zsigmondy Vilmos: „A teplitzi hévvizek és a duxi 13