Hidrológiai tájékoztató, 1997

2. szám, október - BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Hartmann László: Beszámoló a Szegedi Területi Szervezet 1996. évi erdélyi tanulmányútjáról

hatalmas falai vannak. A sziklafalak között a távolság mindössze 8-10 m. Lent a mélyben folyik a Hesdát-patak. A régi földalatti mellékpatakok barlangnyflásai a hasadék két oldalán láthatók. Ezeket a barlangokat a háborús időkben az erre lakók menedékül, búvóhelyül használták. Óriási sziklatornyok díszítik a szakadék oldalfalait. Pl. a több, mint 700 m magas Patkós-kő. Ezt követően Kolozsvárra érkeztünk, ahol először a Szent Mihály templomban Hennán mester nagyszebeni restaurátor orgonajátéka kíséretében az orgona felújítási munkálatait tekintettük meg. A Diakóniai Központban történt szállásfoglalásunk után vacsorázni Gyalura utaztunk. Útközben a buszban dr. Újvári /cfesc/" kolozsvári professzor a Mezőség vízellátásával kapcsolatos előadását hallgattuk meg. Mint ismeretes, az Erdélyi-medence legproblémásabb területi egysége a Mezőség az ivó-, ipari- és öntözővíz ellátása szempontjából. E táj 20% legelő és minőségi vízhiányban szenved az állatartás vonatkozásában. Megerősíthetjük mi is - mondja Újvári dr. -, mint az egyes mezőgazdasággal foglalkozó közgazdászok nagyon helyesen kifejtették, hogy a Mezőség nyitott problémája marad a vízhiány, mert a rendelkezésre álló víz nemcsak minőségében, dc mennyiségében sem elegendő. Az c témával foglalkozó kutatók megállapították, hogy a hidrológiai mérleg igen változó és az árkokban elfolyó víz állaga 60-90 mm, melynek 15-20%át a források vize adja. Megfelelő technológiával ezt a vizet (meg a csapadékvizet is) tározni kellene és „visszatartással" (vízgazdálkodással), eredményesen lehetne hasznosítani az egész földrajzi egységnek és a lakosságnak is (300 ezer feletti lélekszám) egyaránt. E technológia alkalmazása után már nem is a víz mennyisége, hanem inkább annak minősége okozná a gondot, ugyanis ásványtartalma nem megfelelő (emelkedett, nagy karbonszulfát tartalom egyebek mellett és a keménysége sem jó, 20-80 nk° között változó). Tehát a mélyből feltörő források vize sok esetben kedvezőtlen ásványi anyagokat tartalmaz, és a jó minőségű felszíni vizekkel keveredve károsodást okoz. E területen a mélyből származó vizeknek egyharmada nem iható, a nagy sótartalom miatt. Tapasztalva ezt a helyzetet, gazdasági határozat született az erdélyi Mezőség ivó- és ipari vízellátásnak megoldására. A Maros és a Szamos közén az ipar nem tudott kifejlődni, holott földgáz és különböző kvalitású anyag rendelkezésre állna, minek alapján vegyipart és építőipart lehetett volna kifejleszteni. A lakosság lakóközponlokba tömörülésének ezen a tájon az egyik fő oka az ivóvízhiány volt. Ilyen állapotok között úgy vélem, van mégis gyökeres változtatást, megoldást biztosító lehetőség. A Kelemen- és a Gyalui-havasokból kell biztosítani és levezetni a vegyileg tiszta vizeket erre a területre. Legjobb megoldást egy olyan vízmű létesítése adna, mely hidrológiai mérleggel lenne megtervezve. Mi, lévén földrajzosok - folytatja Újvári dr. - nem foglalkozhatunk technikai megoldásokkal, de egy-két gondolattal, ami a víz mennyiséget és minőséget illeti, talán hasznos tanácsokkal szolgálhatunk. A víz biztosítására négy forrás található, illetve jöhet számításba: 1. A Kelemen-havasok déli oldaláról (fő forrás, ahonnan jelentős hozamú vizet lehetne nyerni, sőt a Marosból is, 5 mVsec); 2. Beszterce forrása, 1-2 mVsec (kisebb vízgyűjtőkkel együttesen); 3. Völgyelzárást az Aranyos völgyében 1-1,5 m'/sec; 4. Hideg-Szamos+Gyalui tározókból felszivattyúzva 550 m-re a vizet. A számítások alapján ennek a vízellátó bázisnak cl kell tudnia látni ezt a vidéket, mely vízellátó központ gravitációval és szivattyúzással vegyesen üzemelne. A szükségletnek megfelelően helyi kis tavi tározókat is lehetne még külön építeni, így az ipari üzemeknek is rendelkezésére állna a szükséges vízmennyiség. Az eddigi vizsgálatok szerint az így összegyűjtött felszíni és felszín alatti vizek összes ásványtartalma 1200-1500 mg/l lenne. Ezeket a vizeket keverve és kezelve kívánalmaknak megfelelően lehetne ivó- és ipari vízként egyaránt fogyasztani és használni. E rendszer előnyéről, technikai megoldásáról sokoldalas tudományos értekezést lehetne írni. Ebből fakadóan a Babes-Bólyai Egyetem földtérképészeti szakán, Temesváron, foglalkoznak tudományosan e feladattal, természetesen a geológiai és földrajzi kutatások eredményeinek figyelembevételével - fejezte be előadását Újvári professzor. A negyedik nap felejthetetlen délelőtti óráit Kolozsváron töltöttük. Csupán dióhéjban mondhatom el, hogy e szép város az Erdélyi-medence északnyugati részén, a Gyalui-havasok keleti folytatásaként a Bükk-crdőnek alján, a Kis-Szamos völgyében, mintegy 346 m magasan fekszik. Ősi város, a XI. században szász telepesek (ún. hospesek) kezdték el építeni. Mint tudjuk történelme magyar vonatkozásban igen gazdag (5. kép). 5. kép. Kolozsvár a Mátyás-szoborral és az „ásatással" Először a házsongárdi temetőbe mentünk el. Sok híres magyar személyiség nyugszik itt a sírhalmok alatt. Közülük itt csak Dsida Jenőét említem meg, melyről a költő kőbevésett gondolatait feljegyeztem: „Megtettem mindent, amit megtehettem, Elengedtem mindenki tartozását. Felejtsd el arcom romló földi mását". A temetői látogatás végeztével a Farkas utcai református templomot néztük meg és hallgattuk több évszázados történetét. Alapításának ideje 1486. A tervezéssel és kivitelezéssel Mátyást gy János nevű barátot bízott meg. A kőfaragók vezetőjének nevét is megőrizte a krónika: György mesternek hívták. Történelme a jelen időkig hosszú és viszontagságos. A lényeg az, hogy ez a monumentális szép templom a mai napig megmaradt és hűen őrzi a régi korok emlékeit. Dél-Kelet-Európának egyik legnagyobb egyhajós temploma ez. Hossza 60 m, a hajó 15 m széles és 19 m magas. A Szent Mihály templomhoz vezető utunk során megtekintettük Mátyás király szülőházát. Szilágyi Erzsébet e házban (Corvin u. 6.) szülte meg MútyásX. 1467-ben a király szülőházának örököseit adómentességgel tüntette ki. A Szent Mihály templom Kolozsvár főterének (Szabadság tér) közepén áll. Építése közel egy évszázadig tartott. A XIV. század első felében kezdték el építeni. Ezt megelőzően e helyen a Szent Jakab kápona állt. Történelme folyamán több vallási felekezethez is tartbzott. A fejedelmek korában a protestánsoké volt, s csak 1718-ban lett ismét a katolikusoké. Több említésre méltó esemény színhelye volt ez a templom. A háromhajós ún. csarnoktemplom 50 m hosszúságú, és 22 m magas. A templom védőszentje Szent Mihály, kinek domborművű képe itt látható. Az eredeti tomya a tűz martaléka lett 1698-ban, a jelenlegit 1837-ben építették, minek magassága 80 m. 1565-ben a szobrokat, a mellékoltárokat és a freskókat leszerelték. Az orgona sorsáról nincs információnk, azonban tény az, hogy a mostani orgona restaurálásán látogatásunk időszakában is szorgosan munkálkodtak. 38