Hidrológiai tájékoztató, 1997

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Pálfai Imre: A Maros árvizei a XVIII. században

A Maros árvizei a XVIII. században DR. PÁLFAI IMRE Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság A Maros árvizeinek jelentősegére - hosszú szünet után - 1970ben az emlékezetes nagy Tisza-völgyi árvízkor figyelt fel a szakmai közvélemény és a veszélyeztetett lakosság. Erről, valamint más XX. századi marosi árvizekről vízügyi szakirodalmunk beszámolt, sőt a XIX. századiakról is közölt adatokat, a XVIII. századiakról azonban nem. Az alábbiakban - első kísérletként - ezekről adunk rövid áttekintést, elsősorban Réthly Antalnak az időjárási eseményeket és elemi csapásokat feldolgozó monumentális könyvére támaszkodva, de néhány várostörténeti munkából is merítve. Áttekintésünk a Maros egész vízgyűjtőjére, mellékfolyóira is kiteljed. 1702 nyarán a Mezőségen rendkívüli árvizek voltak, Keczén (az Aranyos torkolata körül) a pincék megteltek vízzel, csónakkal jártak egymás házához az emberek. 1705 májusában az esős idő miatt a szigetes fekvésű Arad mocsárkömyezete alig volt megközelíthető a Maros áradása miatt. 1708 novemberében a Nagy-Küküllő mentén az ősz kezdetétől tartó csők miatti kiöntések sok embert és állatot elnyeltek, az áradat a malmokat elszakította vagy használatát megakadályozta. A tavaszi vetések szinte mindenütt megsemmisültek, a szénaféléket a víz elpusztította. 1712-ben szörnyű árvíz pusztított Erdélyben. A tavasz és az ősz egyaránt nagyon esős volt. A Szeged egy részét elpusztító tiszai árvízhez valószínűleg a Maros áradása is tetemesen hozzájárult. 1716-ban majdnem egész nyáron át nagy árvizek voltak Erdélyben, feltehetően a Maroson is. 1720. december végén az esős idő miatt megáradt Fejér-patak (Udvarhely vármegye) rettenetes károkat okozott. 1721. december 22-én Lippán a Maros áradása az összes gátakat elöntötte, az épített utak járhatatlanná váltak. 1730júliusában a Maros vízgyűjtőjén óriási árvíz pusztított. Az adókat nem tudták behajtani, mert az emberek még élelmezni sem tudták magukat. Segesváron a Nagy-Küküllő árvize a városkaput tornyával együtt alámosta, s az összeomlott. 1735 januáijában a Maros kiöntése miatt az utak Csanád megyében járhatatlanok voltak. A temesvári kormányhatóság rendszeres jelentéseket kért a folyó vízállásának emelkedéséről, illetve süllyedéséről. 1736. szeptember 23-án a Maros - felhőszakadás következtében - öt falut elárasztott a lippai és két falut a szentmiklósi körzetben. 1737 tavaszán a Maros árvize Makónál átszakította a gyenge gátakat, és a várost elöntötte. 1739. május-júniusban Lippától lefelé a Maros megismétlődő kiöntése miatt a bevetett földek, az utak és a hidak víz alatt álltak. December 11-én a Maros Óaradnál kiöntött és 3000 mázsa sót veszélyeztetett. 1740. január 22-én a Maros a Lippa közelében levő egész kápolnási területet elárasztotta. Aradon a 3000 mázsa só 2/3 része az árvíztől tönkrement. 1745 februárjában a Maros áradása és kiöntése miatt az út járhatatlan volt; az árvíz a hidakat is megrongálta. 1746. áprilisban a Maros áradása miatt az újszegedi területek víz alatt álltak, a vámház ledőléssel fenyegetett. 1748 májusában a Maros legutóbbi Csanád megyei kiöntéseinek vizei még nem folytak le, a védgátaknál helyszíni szemlét nem tudtak tartani. 1749-ben a Szeged melletti Szőreg sokat szenvedett a Maros áradásaitól. 1751. karácsony estéjén Makónál a jég megtódult, a Maros vize kiáradt, s az egész várost úgy elbontotta, hogy csak huszad része maradt szárazon. Sokan a háztetőkre, illetve a padlásokra menekültek. A sárból és vályogból épített házak közül sok ledőlt. A víz a templomban is térdig állt. Sok szegény ember nagy ínségre jutott. 1752 februárjában a Maros elmúlt évi karácsonyi árvize megismétlődött. A Maros mellékága, az Aranka is kiáradt. 1752-ben Arad város körül árvízvédelmi töltések még nem léteztek, csupán a vár volt vert fal bástyával körülvéve és a víz ellen is védve. Ebben az időben a Tiszán, sőt a Dunán is nagy áradás volt. 1757-ben az erdélyi folyók árvizei sok kárt .tettek. Valószínűleg a Maros is megáradt, bár erről külön híradás nem szól. 1767-ben tavasztól fogva júniusig szinte szüntelenül esett az eső Erdélyben. Sokfelé árvizek voltak. Minden bizonnyal a Maroson is. 1768 márciusában a hirtelen hóolvadás nagy árvizeket okozott. Marosvásárhelyre is „bément" a víz, s néhány házat elöntött. 1771. július 17-én a Nagy-Küküllőn hirtelen nagy árvíz lett, mely sok kárt okozott. A Maros áradása Aradnál július 21-től 29-ig tartott, pusztítása kártékonyabb volt az 1751. évinél. Néhány ház kivételével az egész város víz alatt állott. A vízár a magasabb fekvésű minorita kolostort sem kímélte meg: a szobákba kb. 70 cm magas víz tolult be. A víz a piacon ölnél magasabbra növekedett. Az árvíz rohama alatt a házak halomra düledeztek. Rengeteg szarvasmarha veszett a vízbe. A lakosok a padlásokra és háztetőkre menekültek. E borzasztó árvíz alkalmával Aradon hét fulladás fordult elő. 1772. június 8-án a Maros Aradnál újból áttörte a partokat, számtalan házat megrongált, a kertek termését tönkretette. A víz a főtérre is betört, s a tartós esőzés miatt csak június 12-én vonult vissza. 1774. január 20-21-én, majd június 3-án a Maros kiöntése folytán Arad város nagy része víz alá került. Az 1775-re forduló tél szigorú és hóban gazdag volt országszerte. A XVIII. században a Dunának ekkor alakult ki a legmagasabb árvize Pesten. A Tiszán is volt árvíz, de a Marosról nem írtak. 1777. március l-jén a Maros árvize Aradon a főtér épületeibe is behatolt. Ebben az évben a föld álja annyira felnyomult, hogy a pincékben térdig érő víz volt. 1779. augusztus 2-6. között a Nagy-Küküllőn nagy árvíz vonult le. A Maros 1779. december 9-13. közötti áradásakor Aradon csak a kitartó munkássággal felhányt töltések montették meg a várost a végpusztulástól. 1783. december 31-én a Maros jégtorlasza Lippánál annyira megduzzasztotta a folyó vizét, hogy az elárasztotta Lippát, számos házat elsodort, sok ember megfulladt. Á jég Aradnál is feltorlódott, a Maros - a nagy havazás és a hirtelen olvadás által is fokozva - rendkívül megáradt, s majdnem az egész várost elöntötte. A víz a házakba az ablakokon át befolyt. Az emberek a 34