Hidrológiai tájékoztató, 1997

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Ponyi Jenő: A Balaton-felvidék fontosabb patakjainak zoológiai vizsgálata

II. A szervezett patakkutatás megindulása Sebestyén Olga irányításával 1952-ben kezdődtek el a szervezett balatoni patakkutatások. Az e tárgyból megjelent első közlemény [5] bevezetésében a következőket írta: „.. .Ökológiai szemszögből tekintve kétségtelen, hogy a Balatonban kialakult életkörülmények, ennek kapcsán a tavi élet is, nem lehet független a bejutó vizek különböző körülményeitől. Megfelelő vizsgálatok dönthetik el azt, hogy ez a kapcsolat túlnyomóan hidrográfiai-e, és azt is, hogy a beömlő vizek és a befogadó tó közti biológiai összefüggés miben nyilvánul meg és milyen mértékű". „...végre hozzáfoghattunk a nagy feladat megoldásához, célul tűzve ki a Balatonba ömlő vizek rendszeres ökológiai feldolgozását". A kutató kollektíva 1952-1953-ban a Pécsely-patak hidrográfiai viszonyait, mikrovegetációját, az állatvilágból a Protozoa, Rotatoria és Gastrotricha állatcsoportokat tárta fel szakszerűen. A pataki élővilág kapcsolatrendszeréről több értékes megállapítást is tettek [5], Az Aszófői Séd kutatása 1953-1957-es évekre esett. Itt a mikrovegetáció [7, 16] vizsgálata mellett, a patak menti makrovegctáció [8] kutatása is elkezdődött. A Pécsely-patak vizsgálatához hasonlóan, leírták a Séd hidrográfiai [10] és vízkémiai [6] viszonyait is. Az állatvilág közül részletesen kutatták a Rotatoria, Gastrotricha [19] Malacostraca [11] és Hemiptera [9] csoportokat. E munkát követően a patakkutatás területén a pangás évei következtek, újbóli megindulása „A Bakony természeti képe" c. program beindításával kezdődött el, amely Papp Jenő érdeme [18], E sikerhez nagy mértékben hozzájárult Tóth Sándormúzeumi igazgató, akinek szervező ereje nélkül a Bakonyi Természettudományi Múzeum 1972-ben aligha jöhetett volna létre [17], A patakkutatás eredményes beindítását Kol Erzsébet és Uherkovich Gábor részvétele is fémjelezte. A patakkutatás jelentőségét különösen hangsúlyozta az a tény, hogy a Balatont elsősorban a befolyó vizeken keresztül érkező anyagok (pl. növényvédő szerek) szennyezik, melyek nem csak a tavat károsítják, hanem magát a patak élővilágát is (1. ábra) [13]. A 70-es években elkezdődött balatoni patakkutatás azonban csak néhány évig tartott. Úgy látszik, hogy a kutatás finanszírozásában illetékes vezetőkben még nem érlelődött meg az a gondolat, hogy a tavi élet nem lehet független a betorkolló vizek különböző körülményeitől. Gondolatbeli változást csak a 90-cs évek hoztak, amikor is a OTKA támogatta a „A Balatonfelvidék fontosabb, a tóba ömlő patakjainak összehasonlító zoológiai vizsgálata" címő pályázatunkat (nyilvántartási szám: T 012788). A vizsgálatok 1994-ben kezdődtek és 1997 végével fognak befejeződni. E közel négy év alatt a Balaton-felvidék fontosabb, a tóba ömlő patakjairól (Tapolcai-, Eger-vízi-, Burnót-, Pécsely-patakok, Csopaki és Lovasi Séd) sikerült egy megközelítő, korántsem teljes képet kapni. A kutatásokban Ponyi Jenő, Tihany, P. Zánkai Nóra, Tihany Reskóné Nagy Mária Székesfehérvár és Tóth Sándor, Zirc mint kutatók, valamint S. Mccsnóbel Ildikó asszisztensként vettek részt. E munkálatoknak már a kezdetekor, 1993-ban, az volt az egyik célja, hogy hozzájáruljanak a jövőben létrehozandó Balatoni Nemzeti Park vízi faunájának alaposabb megismeréséhez. A jelenlegi támogatás, amelyért csak köszönetünket fejezhetjük ki, ennek megvalósítását nem tette lehetővé, mivel csak a legszükségesebb alaptájékozódásra volt elegendő. Cél volt továbbá az is, hogy a kutatások eredményeivel hathatósan hozzájáruljunk a patakok biológiai vízminősítésének gyakorlati megoldásához. 0 10 20 [km] 1 1 i 1. ábra. A vizsgált 13 balatoni vízbefolyás betorkolása a Balatonba és ezek közül a 3 legszennyezettebb patak "toxicitása " a Gammarus roese/i alapján (a körök feketére festett részei a teszt állatok pusztulását jelentik) [13] III. Patakkutatásaink néhány fontosabb eredménye 1995-ben a Tapolca-, Burnót- és Örvényesi-patakokból 194 taxont mutattunk ki, amelyek listáját, nagyobb állatcsoportok szerint az 1. táb/áza/ban tüntettük fel. 1996-ban újabb 3 patakban (Eger-vízi-patak, Csopaki és Lovasi Séd) végeztünk vizsgálatokat. A vizsgált összes patak állatvilága meglehetősen eltérő, melynek okai különbözőek lehetnek (eltérő mértékű szennyeződések, a vízfolyások eltérő hossza, vízhozama stb.). Példaként a fentebb említett 3 patak fajszámát nagyobb állatcsoportok szerint a 2. táblázat szemlélteti. Minden patak felső, középső és alsó szakaszain gyűjtöttük az állatokat, három évszakban és ugyanezen időben rögzítettünk néhány vízmennyiségi és vízminőségi adatot is. Erre példaként mutatjuk be 3 patak néhány adatát (3. táblázat). A továbbiakban bemutatunk néhány a patakokra jellemző állatcsoportot, amelyek teljes életciklusa vízhez kötött. Örvényférgek (Turbellaria). Nevüket onnan kapták, hogy csillójuk mozgásával vízörvényt keltenek. Méretük néhány mmtől több cm-ig teijedhet. Mindegyik fajuk ragadozó. A füles planária [Dugesia gonocephala (Dugés)J forrás, patak és folyóvizekre jellemző faj. Nevét két fülszerű nyúlványáról kapta, amelyek a fejvég mögött helyezkednek el. A vizsgált patakok szinte mindegyikében előfordult. Ezenkívül még 3 másik faj (gyászplanária, sokszemű planária, tejfehér planária) is gyakran hálóba került, melyek édesvizekben általában előfordulnak. Negatív érdekesség, hogy a Varga által [5] kimutatott két örvényféreg (Bothríoplana semperi, Mesostoma ehrenbergii)úgy látszik eltűnt a Pécsely-patakból, mivel nem találtuk. Nadályok (Hirudinoidea), más néven piócák. A tóba folyó patakokból 5 faját mutattuk ki (csigapióca, halpióca, orvosi pióca, lónadály, nyolcszemű nadály). Korábban nem vizsgálták pataki elterjedésüket. A kutatott 6 patak közül a Tapolca-patakban találtuk a legtöbb fajt. 19