Hidrológiai tájékoztató, 1996

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Mikolits Sándor: A Nagymaros-Visegrád komplex tájrehabilitáció vízépítési feladatai

Javaslat a kommunális szennyvíztisztítókból származó szennyvíziszap felhasználására SCHAMBERGER NÓRA*-DR. FÜLÖP LÁSZLÓ** * Veszprémi Egyetem, Környezetmérnöki és Kémiai Technológia Tanszék ** Tatai Környezetvédelmi Rt. A megfelelően tisztított szennyvíz előállítása mellett komoly gondot jelent a keletkező szennyvíziszap környezetkímélő elhelyezése, feldolgozása is. Megfelelő kezeléssel az alapvetően szennyezőnek minősített iszapbői mint melléktermékből korszerű, környezetbarát végterméket állíthatunk elő. " Az eljárás többféleképp indulhat, de mindenekelőtt az iszapot vízteleníteni kell. Ezután lehet aerob illetve anaerob úton kezelni, amit az iszap tulajdonságai és a kívánt termék minősége határoz meg. Ezen biológiai folyamatok által stabilizált szennyvíziszapot ezután szintén többféle módon lehet komposztálni. Két alapvető megoldás létezik: 1. kiegészítő anyagok hozzáadásával, 2. különleges gilisztafaj segítségével (vermikomposting). Problémát az jelenthet, ha a nyers iszapban sok a nehézfémtartalom. Éppen ezért a kiindulási anyagot több szempontból is vizsgálni kell (kémhatás, mikroelem-tartalom, szervesanyag-tartalom, toxicitás). Ezen tulajdonságok lesznek majd meghatározóak a megfelelő eljárás kiválasztásánál, illetve a keletkezett humuszos anyag termőföldként való hasznosításánál. Ez utóbbit meghatározzák még az elhelyezésre kiválasztott terület adottságai, és a rekultivációhoz felhasznált növények igényei is. TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK A Nagymaros-Visegrád komplex táj rehabilitáció vízépítési feladatai MIKOLICS SÁNDOR TÉRTERV Mérnökszolgálati Kft. 1. Beveztés A Nagymarosi Vízlépcső építését a felvonulási, alapozási állapotában állították le. Elkészült a Duna medrében a munkaterületet körülzáró körtöltés, ennek víztelenítő rendszere, nagyobb részt kirobbantották a műtárgyak alapgödreit, a Duna medrét a visegrádi oldal felé bővítették. A partokon és a védőkörtöltéssel körülzárt munkagödörben óriási mennyiségű föld, homokos kavics és kőzetdepónia maradt, az ideiglenes építmények pedig főleg a nagymarosi partokat „díszítették". így hosszú időre* állandósult az a látvány szempontjából kellemetlen állapot, ami az építkezések első szakaszára általában jellemző. A tájrehabilitáció célja ennek az állapotnak a felszámolása volt. Mindezt azért kell hangsúlyozni, mert a közvéleményt gyakran megtévesztették, azt sugallva, hogy a vízlépcső építőinek és tervezőinek, sőt még a rehabilitációt előkészítőknek is e munkaközi állapotra jellemző viszonyok és látvány létrehozása, illetve fenntartása,volt a célja. 2. A táj rehabilitációt megelőző állapotok jellemzői Az 1. ábra szemlélteti a Nagymarosi Vízlépcső helyszínrajzát az építőcégek levonulása után, melynek jellemzői a következők: - A Duna medrében levő körtöltés a vízlépcső összes műtárgya számára megépült. - A körtöltés szigetelése vékonyrésfal volt. A teljes munkagödör víztelenítési igénye a folyó vízállásának függvényében kb. 0,15-0,4 m

3/s között mozgott. - A Duna medre és ezzel a nemzetközi hajóút a visegrádi part felé bővített és mélyített folyómederbe került át. - A partokon kb. 3 millió m

3 föld- és homokos kavicsanyag lett depóniákba helyezve, a munkagödörben közel 500 ezer m

3 kirobbantott kőzetanyag, a körtöltésben pedig közel 800 ezer m

3 homokos kavicsanyag és kb. 200 ezer m

3 lábazati kőszórás és rézsűvédelem volt beépítve. - A dömösi gázló kisvizi vízmélységét 14-15 dm-ről 18-19 dm-re növelte a körülzárás önduzzasztása. 3. A tájrehabilitáció céljai és kötöttségei 3.1. A körtöltést el kell bontani és a Dunát újból a korábbi medrébe kell terelni. Ebből adódó kötöttségek: a) A végleges meder ezen szakaszának a kisvizi hidraulikai ellenállása rendezés után is megmaradjon. b) A helyreállított mederben a hajóút paraméterei feleljenek meg a nemzetközi hajóúttal szemben ezen a folyószakaszon hosszú távon elvárható követelményeknek. c) Az építés (vagyis a körtöltés bontása és az ideiglenes meder elzárása) során nem csökkenhet és nem növekedhet az érintett mederszakasz hidraulikai ellenállása. 3.2. A körtöltésen belül olyan állandó szelvényű mederszakaszt kell létrehozni, ami megtartja alakját, de fenékvédelme felülés esetén nem hasítja fel a hajótestet. Ebből adódó kötöttségek: a) A hajóút szelvényében kőszórásos medervédelmet nem lehet alkalmazni, de olyan burkolatot sem, amelyben a hajóhorgony nem képes elakadni, ugyanakkor azonban az olyan védelem sem volt elfogadható, ami leszakítja a hajóhorgonyt. b) A teljes mederszelvényt állandósítani kell. 3.3. A helyreállított mederszakasznak természetszerűnek, tájbaillőnek kell lennie. Ebből adódó kötelezettségek: a) A partok és vízfelületek alakját az esztétikai és hidraulikai követelmények összehangolásával kell megállapítani. b) A depóniákat mennyiségük és anyaguk figyelembevételével takarékossági okokból be kell építeni a végleges partokba, illetve mederbe. 3.4. A helyreállított partokon biztosítani kell a későbbiekben lehetséges területfejlesztéshez rendelkezésre álló, vagy új lehetőségek megőrzését. Ebből adódó kötelezettségek: a) A nagymarosi oldalon meglevő jelentős közműkapacitást meg kell védeni. b) A visegrádi oldalon létrejövő öblök vízminőségét meg kell őrizni, illetve javítani kell. 36