Hidrológiai tájékoztató, 1996

2. szám, október - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Antal Emánuel: Szélsőséges vízgazdálkodási helyzetek - Dr. Vermes László: Mit kellene tartalmaznia egy országos aszálystratégiának?

A Földművelésügyi Minisztérium az erre irányuló világbanki tárgyalásokat márciusban megkezdte. E tárgyalásokkal pár­huzamosan a világbanki elvárásokat figyelembe véve, a nemzet­közi tapasztalatokat hasznosítva, kidolgozásra kerül: - a projektek egyedi finanszírozási konstrukciója, - az állami szerepvállalás mértéke, feltételei, - a szükséges garanciák rendszere, és - a pályázati rendszer. A Földművelésügyi Minisztérium a tárgyalások során a következőket kívánja elérni: - a beruházási konstrukció a gazdaságon kívüli (vízszolgálta­tó) és gazdaságon belüli (vízhasznosító) létesítményeket egyaránt magába foglalja, - a pályázat nyertese köteles a művek üzemeltetéséről, fenntartásáról gondoskodni, - a vízszolgáltatás piaci alapon történik, de - az állam a vízszolgáltatási díjban megjelenő beruházási tőke éves törlesztőhányadának mintegy 70%-át támogatja, - az üzemeltetési, használati jog legkisebb időtartama a pályázat nyertese által befektetett tőke és kamatai meg­térülési idejének másfél-kétszerese legyen, de ne haladja meg a 20 évet. A kidolgozásra kerülő konstrukcióval szándékaink szerint elérhető, hogy: - az állami költségvetés terhei nem egyidőben koncentráltan, hanem utólag a működés időtartamára arányosan elosztva jelentkeznek, - a támogatás folyósítását megelőzik az építéssel, gépbeszer­zésekkel stb. kapcsolatos SZJA, vám, ÁFA és egyéb adójellegű költségvetési bevételek, továbbá a tárgyévi többletadó bevételek elérik vagy meghaladják a felmerülő támogatási összegeket. Szélsőséges vízgazdálkodási helyzetek DR. ANTAL EMÁNUEL A szélsőséges vízgazdálkodási helyzetek, mint katasztrófa-faktor elemzésinél, valamint az aszálykárok megelőzésének és mérsék­lésének lehetőségei vizsgálatánál, illetve a hosszú távra szóló elő­rejelzések kidolgozásánál ma már kötelező eredménnyel számí­tásba kell venni a lehetséges globális felmelegedésből eredő re­gionális klímaváltozásokat. Eszerint ugyanis várható, hogy a Kár­pát-medencében megnövekszik az aszálygyakoriság, intenzíveb­bek lesznek az aszályok, valószínűleg határozottabbá és térben kiterjedtebbé válnak. Talán még a korábban kedvezőbb éghajlatú Nyugat- és Délnyugat-Dunántúl térségében is számottevők lesz­nek az aszályok. Az öntözéssel történő védekezés stratégiájának kidolgozásánál mérlegelni kell, hogy a legkedvezőbb időszakban is csak 4-5%-ra terjedt ki az öntözésre berendezett terület, ami jelenleg a külön­böző gazdasági és műszaki problémák következtében az ország termőterületének csak mintegy 2-3%-ára korlátozódik. Ebből egyértelmű, hogy a globális felmelegedés kedvezőtlen klímahatá­sait a Kárpát-medencében csupán öntözéssel ellensúlyozni lehe­tetlen (a határainkon túlról is egyre kevesebb vizet kapnak majd, de az is feltehetőleg szennyezettebb lesz). Mindennek ellenére az öntözéses gazdálkodást hosszú távon fejleszteni kell. Mi tehát a megoldás egy kedvezőtlen regionális klímaváltozás esetén? A szárazgazdálkodású területeken növelni kell a szárazság­tűrő fajtákat (nemesítési feladatok központi támogatással), talaj­nedvesség-megőrző talajművelési módokat kell kidolgozni, adap­tálni és alkalmazni, optimális tőszámú vetésre lesz szükség (va­lószínűleg az egy hektárra jutó tőszám fokozatosan csökkentendő lesz), párolgás és transpiráció-csökkentő eljárások alkalmazása lesz szükséges, az arra alkalmas területeken mezővédő erdősávokat kell telepíteni (számítva arra, hogy hűvös, nedves években az erdősávoknak kedvezőtlen hatása van a közvetlen környezetére, búvóhelye az állati kártevőknek, nagy a csökkentett terméshozamú szegélyhatás, és eleve termőterület kiszakítást jelent). A lehetséges klímaváltozás valószínűleg ösztönözni fogja az olyan irányú kutatásokat is, amelyek arra hivatottak, hogy az or­szág területén megkeressék az adott növényfaj és fajta vízigényé­nek legkedvezőbb, vagy leginkább megfelelő termőhelyeket, ter­mőkörzeteket. A vázolt feladatok beletartoznak a mezőgazdasági vízgaz­dálkodás hosszú távú stratégiájának kidolgozásába. Ezt jól érzékeltették az előadók, a felkért hozzászólók és a résztvevők hozzászólásai is. Mit kellene tartalmaznia egy országos aszálystratégiának? DR. VERMES LÁSZLÓ Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Az egész országra, illetve annak egy-egy régiójára szóló aszály­stratégiának a célja az, hogy minden érintett nemzetgazdasági ágazatra (nem csak a mezőgazdaságra!) kiterjedően megfogal­mazza azokat a társadalmi válaszokat és lehetséges intézkedése­ket, amelyekre az esetlegesen bekövetkező aszály megelőzése, mérséklése és tűrése érdekében fel kell készülni. Az aszálystratégiának mindenekelőtt sorra kell vennie és rang­sorolnia kell az aszály lehetséges okai közül azokat, amelyek az adott ország, illetve térség viszonyai között a legfontosabbak. Itt különösen a klimatikus, a talajtani, a hidrológiai és az agronómiai okokat kell számba venni. Elemezni és a korábbi tapasztalatok, értékelések alapján konk­retizálni, valamint szintén rangsorolni kell az aszály hatásait az érintett ágazatokra (tehát nem csak a mezőgazdaságra, hanem a vízgazdálkodásra, az iparra, a közlekedésre, az egészségügyre, a szociális szférára stb. is). 29

Next

/
Thumbnails
Contents