Hidrológiai tájékoztató, 1996

2. szám, október - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Juhász József: A vízitársulatokról

A vízitársulatokról* DR. JUHÁSZ JÓZSEF a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke Az országos szakmai napokat azért hoztuk létre, hogy egy-egy fontos szakmai témát minden érdekelttel megvitassunk. Ezek a szakmai napok tehát nemcsak Társaságunk tagjainak, hanem minden érdekelt szakembernek és érintett közösségnek is szólnak. Ezek a rendezvényeink tehát Társaságunkat, társasági tagjaink munkásságát és eredményeit szervesen beépítik az érintettek és felhasználók megoldandó gondjaiba, együttgondolkodásra késztet és ha tud segítséget nyújt. Az évtizedeken át döntően belső szakmai tudományos munkát végző Társaság az utóbbi hat évben történt kinyitása a szakmai munka eredményeit felhasználó társadalmi, szakmai körök felé fordulva mindig kellemes partnerekre találtunk. Az eredmények súlyát egyrészt a Társaság szakmai súlya, másrészt annak a szakmai csoportnak a súlya adja, amelyről rendezvényünket tartjuk. A vízitársulatok ügye ma nem ragyog fényes csillagként hazánk egén. Száz évvel ez előtt a millenniumi országos kiállításon a vízépítészet címmel összefogott vizes szakmák és intézmények is figyelemre méltó kiállító csarnokkal vettek részt. Mint Kovács S. Aladár írja: „A nemzet főként a legutolsó ötven év alatt óriási munkásságot fejtett ki a vízépítészet terén, s ez által az ország közgazdasági megnyilvánulását jelentékenyen mozdította elő." A millenniumi vizes kiállításon 211 kiállító vett részt és ebből 39 volt állami hivatal, 21 volt magánkiállító és 151 volt vízivagy talajjavító társulat. Á jelen millecentenáriumi évben amikor már 150 éve végzi munkáját a „vízépítészet" sem azt nem mondhatjuk el, hogy a nemzet a száz évvel ezelőtti hazafias lelkesedéssel tekintene rá, sem azt, hogy a társulatok a száz évvel ezelőtti virágzást mutatnák. A világ is fordult azóta. A védekezésből a hasznosításba, majd a puszta hasznosításból a miatta okozott károk minimalizálására egy olyan emberközpontú gazdasági rendszerbe váltott át, amelyben éppen az ember és a természet harmonikus kapcsolata kell legyen a fejlődés alapja. A vízitársulatok alakulásának időszaka a 19. század volt. E századon belül több mint másfélszáz vízitársulat alakult, gyakran helyi, speciális célra. A társulatok alakulásának időszakait az 1. táblázat szemlélteti. A társulatok alakulásának évei 1. táblázat Év 1806-1810 1811-1815 1816-1820 1821-1825 1826-1830 1831-1835 1836-1840 1841-1845 1846-1850 1851-1855 1856-1860 1861-1865 1866-1870 1871-1875 1876-1880 1881-1885 1886-1890 1891-1895 1896-1900 A vfzitársulatok előképét 1794-ben hozta létre Kiss József és Gábor „Ferenc-csatorna Részvénytársaság" néven a Tiirr István tábornok által tervezett Ferenc-csatorna megépítésére. * Elhangzott 1996. február 27-én a vízi társulatokról szervezett országos szakmai napon. Az első valódi társulat a Nádor-csatorna Társulat volt. 1810ben alakult a Séd és Gaja által táplált Sárvíz, továbbá a Balaton lefolyását biztosító Sió és a Kapós által táplált Sió-Kapos rendezésére és az ezek mentén fekvő területek lecsapolására, 37 500 hektáron. 51 km töltés készült a Sió-Kapos mentén. Az adatok szerint 1810-től a tiszai társulat megalakulásáig 11 vízitársulat volt az országban. Széchenyi István tiszai szervezése nem számban, hanem területben növelte meg a védett területeket. A társulatok munkája a szabadságharc alatt szünetelt. Az ország vízviszonyai azonban megkövetelték a társulatok létét és működését. Ezért Ferenc József 1850. június 16-án kelt nyílt parancsában az ármentesítés és szabályozás ügyét rendezte oly módon, hogy a vezetést teljesen az állam kezébe tette le és hathatós állami segítséget engedélyezett a társulatoknak. Ez a nyílt parancs megélénkítette a társulatok szervezésének az ügyét is. 1867-ig 18 társulat alakult és 500 ezer hektárt vontak ki az árvizek elöntései alól. A társulatok 1115,6 km hosszúságú töltést építettek. A kiegyezés után újabb fellendülés következett. 1871-től 1880-ig átlagban évi két társulat alakult, majd 1881-1895 közötti, 15 év alatt 93 társulat alakult az ország árvízveszélyeztette területeit gyakorlatilag lefedve. A telítődés után a század végén lecsökkent az alakulási szám. A társulatok célja, nagysága és időállósága is különbözött. Egyes társulatok csak néhány évig léteztek, mások egészen az 1949-50-es államosításig éltek és működtek. A vízitársulatok a 19. század első felében döntően árvízvédelmi céllal alakultak. Az árvízvédelem során épített töltések mögött jelentkező belvizek azonban hamar gondot okoztak és rontották a termelési biztonságot. Ezért a belvizek levezetését az ármentesítő társulatok kezdték meg és hamarosan - különösen 1876-tól - a társulatok összekapcsolták az ármentesítést a belvízlevezetéssel. Ilyen célból számos csatornát, zsilipet, szivornyát és gőzszivattyút készítettek, hogy a folyók magas vízállásakor is átemelhessék a folyóba. Az elsőt 1877-ben építették és 20 év múlva már 4000 lóerő teljesítménnyel rendelkeztek, majd 1900-ig még további 4000 lóerőt építettek be. A társulatok életében igen fontos volt az 1885. évi XXIII. törvénycikk, mely a magyar vízi jogot szabályozta egészen 1964ig.E törvénycikk sok egyéb mellett összefoglalta a vízi társulatok jogait és hatáskörét is. Az árvédelmen és a belvízlevezetésen kívül voltak társulatok melyek mocsarak, tavak, vízállásos területek lecsapolására alakultak, például a Görgői tólecsapoló és vízhasználati társulat 460 hektáron, vagy a Zólyom városi vízitársulat 230 hektáron. Mások patakszabályozásra specializálódtak, például Privigyén a Necpál patak szabályozó társulat 242 hektáron. Előfordult talajjavításra történő szervezés, például a Lőcsei Talajjavító Szövetkezet. Voltak öntözési céllal alakult társulatok, például a Makiári Vízhasználati Társulat 142 hektár öntözésre. Egyes társulatok csak nagyon kis területen működtek, mint a 2. táblázat szemlélteti, amelybe az 500 hektárnál kisebb területű társulatokat gyűjtöttem össze. Köztük is legkisebb volt a már említett Lőcsei Talajjavító Szövetkezet, mely 1882-ben 97 hektár földterület talajjavítására szövetkezett. A másik véglet a több százezer hektáros árvízvédelmi és belvízlevezetési társulatok melyeket a 3., 4. és 5. táblázatban látunk. Közölük is legnagyobb a nagykikindai székhellyel működő 1816-ban alakult felső-torontáli ármentesítő társulat, mely 422409 hektár területtel rendelkezett, vagy a még mindig jelentős 328135 hektáron működő temesvári székhelyű 1871-ben alakult temes-bégavölgyi vízszabályozó társulat. 23