Hidrológiai tájékoztató, 1996

2. szám, október - MEGEMLÉKEZÉSEK

„A gellérthegyi mélyfúrás tanulságai" című (Földtani Közlöny, 1928) értekezésében ismerteti, hogy a Gellért-fürdő mellett, a Kelenhegyi út és a Gellért rakpart sarkán mélyített 142 m mély fúrással a Gellért-fürdő fűtésére alkalmas melegvizet nem sikerült feltárni, de igen értékes nagy mennyiségű, az összes budapesti hévíztől eltérő nagyobb vastartalmú víz vált ismertté. A fúrás tanulságainak fő mondanivalóit összegezve megállapította, „hogy a dolomittömeg mélyebb részében a termális víz nincsen egyenletesen eloszolva, hanem a törési vonalak mentén hasadékokban száll fel a mélyből a termális víz, ami a dolomit főtömegében levő hideg vízzel érintkezve és azzal keveredve lehűl." „A budapesti hévforrások vízmennyiségének ingadozásáról" című (HidrológiaiKözlöny, 1929) tanulmányában elismerőleg hivatkozik Molnár János: „A hévizek Buda környékén" című (Természettudományi Közlemények, 1869) munkájára, melyből ismeretes, hogy a budapesti hévforrások vízmennyisége a Duna vízállásával változik. Beszámol a Rudas fürdő vízmennyiségének 1909-1913. évi, valamint a Rudas- és a Rácz fürdő vízmennyiségének 19251927. évi ingadozásáról, megállapítja, hogy „A hosszabb ideig tartó magas víz rendszerint magasabbra emeli a források vízmennyiségét, mint a rövidebb ideit tartó, de általános szabályként ezt nem lehet kimondani, mert van rá eset, hogy alig pár napig tartó magas víz is még magasabbra emeli a források vízmennyiségét, mint a hosszantartó. Éppen úgy nem látunk szabálytalanságot abban sem, hogy a Dunának ugyanazon vízállása mellett a források is ugyanazon vízmennyiséget szolgáltatnák, holott azt kellene feltételeznünk, hogy a Duna vizének ugyanazon vízállása a forrásokat is ugyanolyan mértékben fogja felduzzasztani." Az „Adatok Pécs környékének hidrologiájához" című (Hidrológiai Közlöny, 1929 és 1930) tanulmánya 1929. évi első részé-, ben „A karsztvíz hidrológiája", „Geologiai, tektonikai és általános hidrológiai viszonyok", „Tektonikai megjegyzések", „Hidrológiai viszonyok", valamint „A karsztforrások mennyisége és vizüknek jobb vízkihasználása" című fejezeteket találjuk, melyekben alapos részletességgel, földtani térképek és szelvények, továbbá egy grafikon közlésével összefoglalja a vonatkozó ismeretanyagot és megfigyeléseit. A tanulmány 1930. évi második részében a történeti visszatekintés és a sztratigráfiai tájékoztató után bemutatja a pécsi városi vízmű tortyogói területét, a pécsi fúrásokat, majd összefoglalja a pécsi és Pécs környéki fúrások geológiai adatait. Itt két helyszínrajzot és két fúrási szelvényt is közöl. * * * Befejezésül dr. Schréter Zoltán által a Hidrológiai Közlönyben írt nekrológja [3] zárómondatait idézem: „Hidrológiai munkásságával hazánkban az első és legkiválóbb hidrologusok közé emelkedett, s hidrológiai munkái is mindenkor valódi értékei lesznek a hidrológiai irodalmunknak. Munkásságára mindenkor hálával és tisztelettel fogunk gondolni, amelylyel úgy a maga nevének, mint a magyar tudománynak fényt és megbecsülést szerzett. Emléke örökké élni fog közöttünk!" Dr. Vitális György IRODALOM [1] Csíky G.: Emlékezés Pálfy Móricra születésének 100. évfordulóján. Földtani Közlöny, 103. 1.1973. 76. [2] László G.: Dr. Pálfy Móric emlékezete. Földtani Közlöny, LXI. 1-12. 1931. 5-14. [3] Schréter Z.: Pálfy Móric emlékezete. 1871-1930. Hidrológiai Közlöny, X. 1930.(1931)5-6. [4] Szalai T.: Emlékezés az előbbieken kívüli geológus akadémiai tagokról. Földtani Tudománytörténeti Évkönyv, 6.1978. 85-96. [5] SzékynéFux V.: Pálfy Móric. In: Magyarok a természettudomány és a technika történetében. Életrajzi Lexikon A-tól Z-ig. Budapest, 1992. 389. [6] Vendl A.: Pálfy Móric 1. tag emlékezete. A Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek, XXI. 14. 1-34. Budapest, 1933. [7] Zelenka T.: 50 éve hunyt el Pálfy Móricz. Földtani Tudománytörténeti Évkönyv, 8.1981.217-223. Emlékezés dr. Vendel Miklós hidrológiai Dr. Vendel Miklós geológus, műegyetemi tanár (1941-1959), nyugalomba vonulása után a Bányászati Kutató Intézet Petrográfiai Osztályának vezetője (1960-1972), majd tanácsadója, számos egyéb tisztsége és kitüntetése mellett a Magyar Tudományos Akadémia tagja (1943), Kossuth-díjas (1951), a Magyarhoni Földtani Társulat (1966) és a Magyar Hidrológiai Társaság (1971) tiszteleti tagja, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem díszdoktora (1976), a Magyar Hidrológiai Társaság Soproni Csoportja, illetve Területi Szervezete elnöke (1970- 1977), Sopron város díszpolgára (posztumusz 1977), az ércteleptan és a geológusmérnök képzés kiváló képviselője életét és munkásságát több részletes nekrológ [1, 3, 5, 6], megemlékezés és életrajz [4, 2] taglalja. A jelen emlkékezés keretében az ez ideig kellőképpen nem ismertetett hidrológiai tevékenységére kívánjuk - a nyomtatásban megjelent közleményei alapján - a figyelmet felkelteni. Vendel Miklós hidrológiai témájú dolgozatai - miként az a következőkben is kitűnik - elsősorban a Dunántúli-középhegységre, valamint Sopron és környékére vonatkoznak. Az Elektromos triászvíz-kutatás Dorogon című (Hidrológiai Közlöny, 1941) dolgozatában a gyakorlati geofizika szerepét a bányászatban a karsztos vízjáratok helyének elektromos ellenállás-mérésre épített eljárással történő kitapogatását ajánlja. A Szénbányászatunk karsztvízveszélyének leküzdéséről című, Esztó P.-Szádeczky-Kardoss E. és Tárczy-Hornoch A. társszerzőkkel írott tanulmány (Bányászati és Kohászati Lapok, 1947) utal a karsztvízkérdéssel különféle vonatkozásban foglalkozó tatunkásságára születése 100. évfordulóján nulmányokra. Első feladatnak említi a karsztvíz hidrológiai viszonyainak minél pontosabb tisztázását. Fontos feladat „a karsztvíz (mint talajvíz) három: oszcilláló, folyási és stagnáló övének minden tekintetben minél teljesebb képben való megismerése is." Kívánatos a „főkarsztvíznek egyéb, elkülönült vízemeletektől való elválasztása s az utóbbiaknak is minél teljesebb megismerése." A karsztvíz kémiai összetételének ismerete, valamint „az eddig észlelt vízbetöréseknek átfogó és egységes feldolgozása, azok hatásának rendszeres vizsgálata, az itt mutatkozó törvényszerűségek kikutatása." A karsztvíztükörre vonatkozó magasságmérések összhangba hozása, a vízbetörések elleni előzetes védekezés megszervezése. A Hozzászólás Vígh Ferenc: „ Karsztvízprobléma a bányászatban " c. előadáshoz" című (MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei, 1951.1) hozzászólásban kifejti: „Bár már igen sokat tudunk karsztvizeink természetéről, származásáról, tárolásáról stb. bányászaink, hidrológusaink, geológusaink munkássága alapján, azért még mindig akadnak kellőképpen nem tisztázott kérdések, amelyeknek pontosabb ismerete pedig egyrészt hozzátartozik a karsztvíz fiziográfiájához, másrészt haszna lehet a karsztvíz-veszély leküzdése szempontjából." Rámutat, hogy „Sajnos, eddig tudatosan rendszeres regionális hőmérséklet-mérések, amelyek a függélyes kiterjedést is figyelembe vették volna, nemigen történtek, s általában szétszórt mérések eredményei állnak rendelkezésre." Utal Szádeczky-Kardoss E. kutatásaira, SchafarzikF. elméletére és Pálfy M. következteté-