Hidrológiai tájékoztató, 1996

2. szám, október - EMLÉKEZÉSEK VÁSÁRHELYI PÁL HALÁLA 150. ÉVFORDULÓJÁN - Fejér László: Emléktábla jelöli Vásárhelyi Pál szülőházát

helyi alakjával. Sárközy Imréről van szó, aki ma már nehezen hozzáférhető könyvében Vásárhelyi mellett további 17 kiváló vízmérnök pályafutását rajzolta meg olyan - nemegyszer személyes - adatok birtokában, akikről a mai kutató ugyanazokat az információkat már nem tudná beszerezni. Vásárhelyi századik születésnapjára készült el Gonda Bélának kiváló dokumentumkötete, amely ugyancsak - addig publikálatlan forrásokat közölt kortársaival, s amely forrásanyagok egy része azóta elkallódott a levéltárakból. Vásárhelyi Pál életének regényes feldolgozására is sor került. 1956-ban jelent meg Horváth Árpád műve, amely az ifjúság elé állítja példaképként Vásárhelyi Pált. Mindezeket felidézve még meg sem említettük azt a sok cikket és tanulmányt, amelyek az elmúlt több mint egy évszázad alatt Vásárhelyi Pál életét és pályafutásának különböző momentumait tárgyalják mély tudományos alapossággal, vagy népszerű áttekintés formájában. Vajon honnan származik máig ható népszerűsége, az a közismertség - amely kevés műszaki alkotónak adatik meg, s amely még az általános iskolai tankönyvekbe is beíratta Vásárhelyi Pál nevét. Minden bizonnyal több oka van ennek. Kétségtelen, hogy meghatározó ebben az a tény, hogy a Tisza-szabályozás melynek Vásárhelyi Pál koncepcióalkotó tervezője volt -, valóban új lehetőséget nyújtott az alföldi mezőgazdálkodás fejlődéséhez, s megteremtette a feltételeket a vasúti és közúti közlekedés kibontakoztatásához. Ezt a hálás alföldi nép emlékezetéből az elmúlt több mint másfél évszázad nem tudta kitörölni, még akkor sem, ha - mint tudjuk - Vásárhelyi Pál még a nagy munka megkezdésének első mozzanatát sem élte meg, hiszen tragukusan korán, alig 51 esztendősen hunyt el, 1846-ban Pesten. Vásárhelyi nevét és hírét Széchenyi István gróf „a legnagyobb magyar" barátsága is emelte, hiszen a Tisza-szabályozás elválaszthatatlan a politikus Széchenyi és a mérnök Vásárhelyi nevétől. Végezetül tovább öregbíti Vásárhelyi emlékét az a történelmi dicsfény, amely az egész 19. század reformkorszakot a magyar történetírásban körülöleli, amelyben nemcsak az akkor élt politikusok, ügyvédek, irodalmárok, hanem — sajnos szinte egyedüliként-egy műszaki alkotó, Vásárhelyi Pál is különleges megvilágításba kerül. Ez a kép elevenedik meg egy híres festményen is. Barabás Miklósnak a Lánchíd alapkőletételének ünnepélyers pillanatát megörökítő hatalmas vásznán Bajza József és Vörösmarty Mihály társaságában Vásárhelyi Pál férfias arcéle is feltűnik. Mindezen gondolatok összefoglalásaként nem árt felidézni, milyen úton jutott el Vásárhelyi Pál addig, hogy a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a hazai vízmérnöki kar megfellebbezhetetlen véleményű vezetője és az egész 19. század legnagyobb vízimunkájának tervezője lehessen. * * * Ezelőtt 201 esztendővel született Szepesolaszi városában, ahol édesapja az evangélikus gyülekezet kántortanítója volt. Noha a Vásárhelyi-csalid nem volt törzsökös a városban, az itt töltött gyermekévek nem múltak el nyomtalanul Vásárhelyi Pál életéből. Minden bizonnyal ennek köszönhette, hogy - amint arról szolgálati minősítése is tanúskodik - a magyar, német latin és angol nyelvek mellett jól beszélt szlovákul is. 1804-ben a Vásárhelyi-csaláá Miskolcra költözött. A fiatal Vásárhelyi itt és Eperjesen végezte további iskoláit, majd a pesti mérnöki intézet hallgatója lett. 1816-ban szerzett mérnöki oklevelet, s ezzel kezdetét vette a nagyívű pálya. Kisebb mérnöki munkák után állami szolgálatba lépve a Tiszaés a Körös-Berettyó vízrajzi felviteléhez nevezték ki napidíjas mérnöknek. Ismerve az akkori viszonyokat, ilyen munkát csak fiatal, de ambiciózus mérnökök vállalhattak, hiszen a szabad ég alatt végzett vízrajzi felmérések nem sokban különböztek az ismeretlen tájakat bejáró 19. századi felfedezők kalandos útjaitól. A mai komfortról álmodni sem lehetett. A szabadon áradó vizek, a mocsarak ártalmas kigőzölgései és az ismeretlen természeti viszonyok gyakran akadályozták a mérnököket és segítőiket a munkák végrehajtásában. Közülük többen szereztek itt maguknak olyan betegséget, amely későbbi életüket végigkísérte, végigkínozta. Csak a téli hónapokban, amikor a terepmunkák szüneteltek - volt módjuk a mért adatok precíz feldolgozására. A vízrajzi felvételeket tehát nagyon gondosan kellett végrehajtaniuk, hiszen az újbóli felvételezés jelentős elmaradást okozhatott az ütemtervhez képest, s a költségek sem voltak csekélyek. A feszített munkatempó nemegyszer vitákra és nézeteltérésekre adott okot a munka vezetői és a fiatal mérnökök között - miközben a Budán székelő építési főhatóság a mappáció elhúzódása miatt állandóan sürgette a felmérő csapatot. Vásárhelyi itt szerezte meg későbbi működéséhez azt a szilárd gyakorlati alapot, melyre nagy eszméit és terveit elméleti tudásával, gyors áttekintőképességével és racionális mérnöki ítéletével felépíthette. Meg kell adni szerencsés korban élt. Részese, később vezéralakja lehetett az átfogó vízszabályozási munkák első lépéseinek. A Körös-Berettyó mappáció munkáknál nem sokáig - mindössze 4 évig - dolgozott, majd a főhatóság 1826-ban a Duna-felvételekhez rendelte ki. Itt hamar felfigyeltek elméleti képzettsége mellett kiváló vezetői tulajdonságaira is, s alig három esztendő elteltével már ő volt a dunai felmérési munkák igazgatója. Ebben a minőségében találkozott össze 1833-ban az Al-Duna szabályozásán, illetve a munkák előkészítésén fáradozó királyi biztossal, Széchenyi István gróffal, akivel aztán majd' másfél évtizeden át közösen küzdöttek a Duna- és a Tisza dolgában. Vásárhelyi ekkor már elismert szaktekintély volt, akinek nyomtatásban megjelent tanulmányai és cikkei a magyarországi vízépítési szakirodalom kezdeteihez kapcsolódnak. Beszédes Józseflel a kor másik kiemelkedő vízmérnökével folytatott szakmai vitáitól hangos volt a szaksajtó. Noha mindkét fél - különösen Vásárhelyi Pál erőteljesen letette a garast saját véleménye mellett, a vitájuk jelentősen hozzájárult a hazai vízépítészeti tudomány fejlődéséhez. Itt kell megemlíteni, hogy első tudományos tanulmányát 1829ben írta meg a geodéziai háromszögelés gyakorlatáról, amely latin nyelven látott napvilágot. Magyarul „kissé" megkésve ebben az esztendőben jelent meg nyomtatásban dr. Deák András kollégánk jóvoltából. Visszatérve Széchenyi István és Vásárhelyi Pál kapcsolatára, első közös munkájuk az Al-Duna zuhatagos-sziklás vaskapui szakaszának hajózhatóvá tétele volt. Széchenyi nagyszabású tervei között a balkáni gazdasági terjeszkedés útjában álló akadályként szerepelt az a közlekedési probléma, amely szinte lehetetlenné tette a kereskedelmi hajózást a Fekete-tenger irányába és viszont. A Nyugatot és Keletet összekötő nagy európai folyó a Duna akkoriban szinte egyedüli útként kínálkozott a vasutakat és közutakat nélkülöző kereskedelem kibontakoztatására. A kor műszaki viszonyai egy hajóvontató út sziklába vágását és a mederben megbújó szirtek bizonyos szakaszon történő kirobbantását tették lehetővé. Az 1830-as években végzett munka folytatása már a század végére maradt. Kereken 100 esztendővel ezelőtt adták át a román, szerb és magyar királyok jelenlétében a Vaskapu-csatornát a hajóforgalomnak. A probléma végleges megoldását századunk 60-as 70-es éveiben román és jugoszláv összefogással megépített Vaskapu vízlépcső jelentette, de ennek tárgyalása már kívül esik Vásárhelyi Pál pályafutásának vizsgálati köréből. Hogy Vásárhelyi minden idejét maradéktalanul az al-dunai munkának szentelhesse, 1835-ben felmentették a dunai felmérés igazgatói tisztéből. Még két esztendeig dolgozott a hajóvontató csatorna megépítésén, majd annak átadása után kinevezték a főhatóság első hajózási mérnökévé. Ebben a minőségben valamennyi magyarországi folyó állami szabályozási munkáinak legfőbb vezetője lett. Ezzel az ő életében is nyugodtabb korszak kezdődött, amely persze csak abban nyilvánult meg, hogy nem kellett hónapokat családjától távol az al-dunai elvadult vidékeken 6