Hidrológiai tájékoztató, 1996

2. szám, október - EMLÉKEZÉSEK VÁSÁRHELYI PÁL HALÁLA 150. ÉVFORDULÓJÁN - Fejér László: Emlékezés Vásárhelyi Pál sírjánál

EMLEKEZESEK VÁSÁRHELYI PAL HALALA 150. EVFORDULOJAN* Emlékezés Vásárhelyi Pál sírjánál 1996. április 5-én, nagypénteken, délután 2 órakor a Kerepesi temetőben álló Vásárhelyi síremléknél gyülekeztek mindazok, akik az MHT Vízügyi Történeti Bizottságának felhívására úgy érezték, hogy a magyar reformkor jeles mérnökének emlékét ápolni - az utókor megtisztelő kötelessége. Vásárhelyi Pál még életében kiemelt helyet vívott ki magának a magyar állami vízimérnöki szolgálat tagjai körében. Szomorúan korai halála után özvegyét és gyermekeit Magyarország nádora kegydíjban részesítette, emlékét a Magyar Mérnök- és Építész Egylet folyamatosan ébrentartotta: Szegeden szobrot emeltek neki, szülőházát születésének századik évfordulóján emléktáblával látták el. A vízügyi szolgálat később sem feledkezett meg róla. Az Országos Vízügyi Hivatal akkori elnökének Dégen Imrének személyes közbenjárására síremlékét a felszámolás alat álló Németvölgyi temetőből áthozták a Kerepesi temető Nemzeti Panteonjába. Az OVH 1971-ben GrantnerJenő szobrászművésszel szobrot állíttatott a síremlék mellé jelezve ezzel azt a megbecsülést, amelyet a magyar Alföld népe a Tisza-szabályozás terveinek kidolgozója iránt érez. Vásárhelyi Pál halálának 150. évfordulóján a vízügyi szolgálat nevében dr. Károlyi Csaba a KHVM Vízügyi Irodájának vezetője (1. kép) az alábbi szavakkal emlékezett meg a kiváló szakemberről: „ Vásárhelyi Pál 1846. április 8-án bekövetkezett váratlan halála egy rövid történelmi pillanatra megakasztotta a Tiszaszabályozás ügyében folyó országos vitát, s mindenki néma főhajtással adózott emlékének. A Tudományos Akadémia meghívó levelet köröztetett tagjai között - értesítve őket a szomorú hírről és a temetés időpontjáról. Az áhítatos csend természetesen nem tartott sokáig. Még a nyár elején megérkezett a Tiszához Pietro Paleocapa az igen tudós, de mégiscsak messziről jött »próféta«, hogy véleményt nyilvánítson a Tisza-dolgában. A szakmai vita újra fellángolt. Ahogy az már lenni szokott nemes urak, orvosok, ügyvédek is megszólaltak a lapok hasábjain jobbnál jobb tippeket adva a Tisza-szabályozás műszaki megoldásaira. Nem véletlenül jegyezte meg Széchenyi: »...vízszabályozásban alig van magyar táblabíró, ki magát kompotensnek ne hinné...« Vásárhelyi Pál tiszai elképzelései azonban győzedelmeskedtek, s a Tiszavölgyi Társulat elfogadva az abban foglaltakat még azon esztendő augusztusában megindította a kivitelezési munkálatokat. Vásárhelyi Pál minden szakmai vita és gáncsoskodás ellenére korlátlan szaktekintélynek számított a vízi ügyekben. A több mint másfél évtizedig általa is végzett és vezetett Tisza-, illetve Dunafelmérési munkák hatalmas tapasztalatokat jelentettek számára a magyarországi folyók természetének kiismerésében. Azok közé a mérnökök közé tartozott, akik felismerték, hogy a folyók is élnek: egyéniségük, természetük és »lelkük« van. Nincs két egyforma közöttük, sok esetben szinte csak egyetlen közös tulajdonságuk van: lefelé folynak, s közben munkát végeznek. Vásárhelyi nemcsak a folyókat, hanem a magyar földet is jól ismerte. Bár a messzi Felvidéken egy szlovák kisvárosban látta meg a napvilágot, ezernyi szállal kötődött hazájához. Nem véletlen, hogy a Tudományos Akadémia a magyar nyelv és literatúra népszerűsítésében szerzett érdemeit hálálta meg 1835ben a levelező tagsággal, s csak három évvel későbbi rendes taggá nyilvánításakor hivatkozik az indoklás tudományos tevékenységére. Magas szakmai polcra kerülését Vásárhelyi egy emberben kivételesen összegződő tudományos irányultságának és gyakorlati mérnöki érzékének köszönhette. Ifjú mérnökként előbb a Körösök, majd a Duna mappációhoz került. Ismerve az akkori * Vásárhelyi Pál halála 150. évfordulója alkalmából a Kerepesi úti temetőben rendezett koszorúzási ünnepség, valamint a Szepesolasziban tartott ünnepi megemlékezés és emléktábla avatás anyagát a kimagasló kiválóságú, Európa-hírű nagy magyar vízimérnök emlékére és tiszteletére teljes terjedelmében egy csokorba szedve a Hidrológiai Tájékoztató hasábjain kiemelten tesszük közzé (Szerk.). 1. kép. Dr. Károlyi Csaba koszorúzási beszédét tartja Vásárhelyi Pál sírjánál (Fotó: Vizy Zsigmond) viszonyokat ilyen munkát csak fiatal, de ambiciózus mérnökök vállalhattak, hiszen a szabad ég alatt végzett vízrajzi felmérések nem sokban különböztek az ismeretlen tájakat bejáró 19. századi felfedezők kalandos útjaitól. Amikor a hideg időjárás miatt abba kellett hagyni a vízméréseket, következett az adatok feldolgozása, a kereszt- és hossz-szelvények elkészítése, a vízemésztések kiszámolása. Fáradságos, időtrabló tevékenység volt ez, de kiváló iskola a későbbi vízszabályozási tervek előkészítéséhez, és a vízimunkák irányításához. Vásárhelyi Pál és társai szerencsés korban éltek. Számukra adatott meg a lehetőség, hogy a »vadvízországból« civilizálódó országot teremtsenek tudásuk legjavát nyújtva. A magyar reformkor ugyanúgy az Európa nyugati feléhez történő felzárkózás kora 3