Hidrológiai tájékoztató, 1995

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula: A Dunaalmás Nagy-hegy-vöröskői alsópleisztocén hévforrások paleohidrogeológiai vizsgálata

3. Homokkihordó: A homokfogókban kiülepített és a berendezés tartályába juttatott homokos zagyból a szervesanyag egy részének elválasztására, a homok víztelenítésére és gyűjtőkonténerbe juttatására szolgál. 4. A működő rendszer biológiai reaktorai: 3 elkülönített térben zajlik a szervesanyag lebontás, a nitrogénés foszforeltávolítás biológiai, kémiai folyamata. A folyamatokban baktériumokat „dolgoztat" a rendszer úgy, hogy az adott feladatok elvégzésére alkalmas baktériumtörzsek számára biztosít kedvezőbb életfeltételeket az egyes terekben. Ezek az egységek képezik a tisztítási technológia „lelkét". Az oxigéndús, oxigénszegény, ill. oxigénmentes környezet megfelelő méretezésével, és ezek kapcsolásával valósul meg a tisztítási folyamat. Az aerob baktériumok élettevékenységéhez szükséges oxigénellátást MULTIPROJEKT-IFU mélylevegőztető elemek biztosítják, amely finombuborékos, gumimembrános, nagy hatékonyságú, megbízható rendszer. 5. A működő rendszer utótelepítője: Szerves részét képezi a biológiai tisztításnak, mivel a tisztítást végző baktériumtömeg visszatartására, kiülepítésére szolgál. Az alkalmazott kotróberendezés évtizeden keresztül megbízható működést, jó hatásfokú iszapgyűjtést garantál. 6. Fertőtlenítő berendezés és klórbekeverő: A tisztított szennyvíz klórgázzal történő előírások szerinti fertőtlenítésére szolgál. A helyi előírások miatt tavasztól ősz végéig kell folyamatosan működtetni a helyszínen. 7. Iszapsűrítő és víztelenítő: A tisztítás - szervesanyag lebontás - során elszaporodott, és feleslegessé váló iszap besűrítése és szilárd, lapátolható állapotúvá préselésére szolgál. Ezt a technológiai feladatot a meglévő, ma már elavult rendszer rövid ideig még biztosítani tudja. A MULTIPROJEKT Kft. működés közben mutatta be a telepi látnivalók sorában utolsóként, de nem utolsósorban saját fejlesztésének legújabb eredményét, azt az iszapvíztelenítő berendezést, amely a kis és közepes szennyvíztelepi kategóriában (400 m

3/d-15 000 m

3/d) a legelőnyösebb tulajdonságú berendezések közé tartozik, beruházási és üzemeltetési költségek tekintetében pedig jelenleg egyedülálló. A móri szennyvíztisztító telep az új biológiai foszforeltávolításos technológiával 1994. augusztus óta üzemel. Az új technológia megvalósítására beépített berendezések nyugateurópai színvonalú hazai, ill. megbízható német gyártástechnológiával készült elemekből, hazai szakemberek által tervezett és épített rendszer, amely az eddigiek során az elfolyó szennyvízre előírt hatósági előírásoknál szigorúbb határértékek betartását is biztosítani tudja. A hatékony technológiában lévő tartalékok kedvező helyzetet teremtenek a város számára az egyre szigorúbbá váló hatósági előírások biztonságos betartására is. A szennyvíztisztító biológiai kapacitása kis kiegészítéssel (gépi rács, települési folyékony hulladék előkezelés, korszerűbb iszapvíztelenítés) középtávon is alkalmassá tehető a várható terhelés-növekedés felvételére úgy, hogy a jelenlegi elfolyó tisztított szennyvíz jó minősége továbbra is megfeleljen a hatósági előírásoknak. A Dunaalmás Nagy-hegy-vöröskői alsópleisztocén hévforrások paleohidrogeológiai vizsgálata DR. SCHEUER GYULA 1. Bevezetés A Gerecse-hegység északnyugati részén, Dunaalmás község felett meredek lejtőkkel kiemelkedő Vöröskő-Nagy-hegy környezetében ismeretes e tájegyegység egyik legjelentősebb édesvízi mészkő előfordulása (1. ábra). A kutatások és a vizsgálatok számára kedvező feltételeket biztosítanak azok a kőbányák, ahol a hévforrások kőzetanyagát már a rómaiak is fejtették. Ezek közül a legismertebb az előfordulás nyugati oldalán lévő kőfejtősor, amely öt kőbányából áll, részben egymásba nyílva. A keleti oldalon a mészkövet az ún. Vöröskői bánya tárja fel, a déli részen pedig közvetlenül a felszínen van, illetve több kisebb fejtés található, ahol a kőzetanyag legfelső része tanulmányozható. Az édesvízi mészkő területi elterjedése a bányák - felszíni kibukkanások és a morfológia alapján megbízhatóan lehatárolható, attól függetlenül, hogy nagy részét lösz takarja le, amelynek vastagsága helyenként a 30 m-t is meghaladja és nyugatról keleti irányba növekvő értéket mutat. A meglévő feltártsági adottságok alapján az édesvízi mészkőelőfordulásnak csak a peremi részei vizsgálhatók közvetlenül és azon belül is főleg a nyugati oldal kőzetanyaga tanulmányozható megfelelő részletességgel. így az előfordulás belső részeire vonatkozóan nem rendelkezünk adatokkal, ami miatt az egykori hévforrások üledékképző tevékenységére, azon belül a fáciesviszonyokra és egyéb tényezőkre csak következtetni lehet. 2. A paleohidrogeológiai viszonyok vizsgálata A dunaalmási Nagy-hegy-Vöröskő édesvízi mészkő előfordulás nagysága 1600 x 700 m-ben adható meg. Ezen belül az előfordulás három, korban, kifejlődésben egymástól jól elkülönülő egységre bontható (1. ábra). Ezek a következők délről - észak felé haladva: I. A Nagy-hegyi egység, II. A Vöröskői egység, III. Az Északi egység. Ezekről az alábbi áttekintő ismertetést adjuk. 2.1. Nagy-hegyi egységként különíthető el az előfordulás déli része, amelyet a 4-5-ös kőfejtők tárnak fel a nyugati részen. Kisebb fejtések vannak még a keleti Izsán-völgy felé eső területen is. Az édesvízi mészkő felszíni kibukkanásban legmagasabban 277-280 m tszf található és dél-délnyugat felé enyhén lejtő kisebb fennsíkot képez. A mészkő vastagsága változó. Az 1. fúrás rétegsora szerint majdnem a feküig fejtették. A felső-pannóniai rétegek felszíne a mészkő alatt 243 m tszf-i magasságban jelentkezett. így e fúrásban harántolt és a bányafal magassága alapján e részen a mészkő vastagsága kb. 30 m-ben adható meg azzal, hogy dél felé a megadott érték tovább csökken. A 2. fúrásban, amelyet a bánya északi végénél telepítettek, a mészkövet több mint 20 m vastagságban harántolták és a felsőpannóniai kori fekü képződményeket 239 m tszf szinten tárták fel. 28