Hidrológiai tájékoztató, 1995

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Ambrus Károly: Horganyzott, hullámosított acélcső szerkezetek

hivatalnál kezdte meg. Innen rövid idő múltán Szegedre került, az akkori neves folyammérnök, Reöck Iván mellé. Az ő oldalán vett részt a szegedi árvíz után elrendelt Maros-szabályozási munkákban. Itt szerzett tapasztalatait bővíti, hasznosítja a délmagyarországi Ferenc József-csatorna építési munkálatainál. Amikor 1895-ben a frissen alakult Ecsediláp lecsapoló és Szamos balparti Ármentesítő Társulat meghívja igazgató főmérnökének - a fiatal 35 esztendős szakember, aki részese volt az 1880-as évek második fele tiszai árvizeinek - már gazdag tapasztalat birtokában van. A társulatba szerveződő földbirtokosok szintén túl vannak már néhány korábbi eredménytelenül végződött, vagy csak féleredménnyel járó vízi munkálat tapasztalatán. Péchy László a társulat munkaprogramjául elfogadott terv alapján az alábbi feladatokat tűzte ki célul: - gondoskodni kell arról, hogy az Ecsedi lápot tápláló külvizeket kiöntés nélkül a szabályozott Krasznával vezessék le a Tiszába, - a lápra hulló csapadékot, vagyis a belvizeket megfelelő csatornahálózattal vezessék a Szamosba, illetve a Krasznába, végezetül - a Kraszna jobb partján és a Szamos bal partján olyan árvédelmi töltések épüljenek, amelyek megakadályozzák az árvízi elöntéseket. A munkák 1895-től beindultak, az első nekifutás tíz esztendeig tartott. Ez idő alatt sikerült az alapvető feladatokat elvégezni, s a következő időszak a menetközben bekövetkezett változásokhoz történő rugalmas műszaki alkalmazkodás teendőit rögzítette. Jelentős pillanat volt a társulat életében az az esemény, mikor Péchy 1895-ben tett ígéretét betartva, 1898-ban a társulat elnökét, Károlyi Tibor grófot homokfutóján száraz úton vitte keresztül az egykori lápon Börvelytől "iyukodig. A még megoldandó feladatok közé tartozott a belvizek levezetését, illetve a befogadóba történő bevezetését lehetővé tevő szivattyútelepek építése. Ezek sorába tartozott a nagy ecsedi, melynek tervezésekor a társulati közgyűlés elfogadta Péchy javaslatát, miszerint: „a gépészeti berendezés és a szivattyútelep oly mértékkel létesüljön, hogy az előállított elektromos áram a mezőgazdaság céljaira is felhasználható legyen". Az építkezés már a világháború nehézségei közepette, 1917ben fejeződött be, igazi villanyteleppé való átalakítására pedig majd '10 esztendő múlva, még Péchy László hivatali működése alatt került sor. Péchynek a társulat érdekében 37 éven át végzett kimagasló munkáját nemcsak az egykori Ecsedi-láp földműves és birtokos népe hálálta meg, hanem a mindenkori kormányzat is, hiszen 1902-ben műszaki tanácsossá, 1924-ben kormányfőtanácsossá nevezték ki és hosszú évekig tagja volt a vízügyi szolgálat legfelső szakmai testületének, a Vízügyi Műszaki Tanácsnak. Amikor a trianoni békeszerződés a társulat működési területének több mint a felét elvágta az anyaországtól, Péchy László a nehéz időkben is kitartott nagykárolyi őrhelyén egészen 1924-ig. Ekkor a román hatóságok válaszút elé állították: vagy ottmarad a társulat irányítójaként, vagy visszamegy Magyarországra. Péchy az utóbbit választotta és családjával együtt a Mátészalkához közeli Papos községben telepedett le. Ötven esztendei szolgálat után 71 évesen vonult nyugállományba, de még sokáig segítette tanácsaival szeretett kollégáit. 1949 szomorú telén hunyt el 88 esztendős korában. Amikor alakját megidézzük, már csak kevesen vannak, akik személyes emlékeikben is őrzik ót. Ezek az emlékek is el fognak tűnni egykor, és már csak az marad az utókornak, ami Ót örökké éltetni fogja: műszaki alkotásai, amelyek jelentősen átformálták az egykori táj képét, s lehetőséget nyújtottak az itt élőknek emberibb életkörülmények megteremtésére. Fejér László Horganyzott, hullámosított acélcső szerkezetek AMBRUS KÁROLY TUBOSIDER Budapest, Hungária bt 113. A hullámosított acéllemez-szerkezetek hídszerkezetkénti alkalmazása igen régmúltra tekint vissza: az első olyan műtárgyat, amely a jelenlegi horganyzott, hullámosított acélszerkezetek statikai elvén működik, még 1896-ban építették be az Egyesült Államokban. Az azóta eltelt időszakban jelentős mennyiségű, többnyire tapasztalatokra épülő szakirodalom jelent meg a szerkezetekkel kapcsolatban. Ezek közül a legfontosabbak: Handbook of Steel Drainage & Highway Construction Products az American Iron and Steel Institut kiadásában (1993) és a Buses Metalliques a francia SETRA és LCPC intézetek kiadásában. Az acélcső műtárgyak működési-viselkedési és gazdasági előnyei igazolják azt az érdeklődést, amely az ilyen típusú szerkezetek felé irányul a kis műtárgyaktól az autópályák alatti alsóbbrendű útátvezetésekig. Az előregyártott, hullámosított acéllemez műtárgyak legfőbb alkalmazási területe a mélyépítésben a földalatti, illetve a földdel eltakart szerkezetek. Az esetek többségében a szerkezetek keresztmetszete zárt geometriai idom, kivétel az úgynevezett ívszerkezetek, melyeknek alsó éle vasbeton sávalappal, vagy vasbeton fallal van megtámasztva. Ezek a műtárgyak a legtöbb esetben előregyártott elemekből készülnek és a helyszínen kerülnek összeszerelésre. Az összeszerelés többnyire csavarokkal történik, de ritkábban alkalmaznak fűzést illetve szegecselést is. A műtárgyat alkotó lemezszegmenseket különböző hidegalakítási eljárásoknak vetik alá azért, hogy a kívánt merevséget illetve keresztmetszeti alakot eléljék. Á műtárgy belső vízszintes mérete 40 cm-től a 15,0 m-ig terjedhet, tehát elmondható, hogy az egyszerű csőáteresztől a viszonylag jelentős méretű hídműtárgyig igen széles skálán mozog. A szerkezet nem igényli a rendszerint igen költséges alapozási (munkagödör víztelenítés-dúcolás, cölöpalap stb.) műveleteket, mivel egy egyszerűen elkészíthető homokos-kavics ágyazatra szerelhető, vagy arra beemelhető. A lemeztáblák összeszerelése egyszerű csavarozási művelet, amely kevésbé érzékeny az időjárási viszonyokra, tehát jól ütemezhető. A nagy belső súrlódással rendelkező - a szerkezet mellett és fölött igényelt - töltésanyag tömörítése az építőipari vállalkozásoknál rendszerint fellelhető tömörítőeszközökkel elvégezhető. A töltés tömörítése azonban igen nagy gondot igényel, javasolt rétegvastagsága 15-20 cm. A töltésépítés magassága a szerkezet mindkét oldalán azonos mértékű legyen, mert ellenkező esetben a szerkezet káros mértékben deformálódhat. A szerkezet fölött a tehereloszlás miatt szükséges legkisebb töltésmagasságot a forgalmazó megadja (h^). A szerkezeteket alkotó lemezkötegek helyszínre szállítása nem igényel különleges fuvareszközt és kiépített útvonalat, mivel a legnagyobb lemeztáblák mérete is csak 1,60x2,50 m. 7