Hidrológiai tájékoztató, 1995
2. szám, október - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Bardóczyné Székely Emőke: A nádgyökér szerepe a szennyvíztisztításban
a szamok jelentését lásd a 2 táblázatban2,0 3,0 log (mf 1 /kf 1) [nap] 4. ábra. Az alsó b rétegből való kiszivárgás arányossági tényezőjének meghatározása 2. táblázat A 4. ábrán felrakott görbék alapadatai sorszám m ak a c~ -*r a/b 1 2500 0,1 2 1500 0,1 3 1000 0,1 4 500 0,1 5 2500 0,5 6 1500 0,5 7 1000 0,5 8 100 0,1 9 500 0,5 10 100 0,5 11 10 0,1 12 10 0,5 Tal^j vízdúsítás és munkagödörbe történő beszivárgás vizsgálata Az alkalmazott módszerrel nem csak a töltések alatt átáramló hozamokat lehet meghatározni. Egészen más jellegű probléma például a talajvízdúsítás és a munkagödörbe való beszivárgás vizsgálata, de az eljárás itt is alkalmazható. Talajvízdúsításnál, a legelterjedtebben használt módszert, a dúsító medencét vagy árkot vizsgáltam meg. A módszerrel bizonyítható, hogy a dúsítóból kiáramló víz egy része nem a megcsapoló létesítménybe szivárog be, hanem a másik oldal irányába is áramlani kezd. Ennek figyelembevételével a dúsító létesítmény fenékméretei meghatározhatók. A vizsgálatok során feltételezni kellett, hogy a létesítmény a vízvezető réteg tetején helyezkedik el, és a dúsító fenekén kialakuló kolmatált réteg hatása elhanyagolható. Munkagödörbe történő beszivárgás vizsgálatánál feltételezni kellett, hogy a munkagödör oldalán teljesen vízzáró létesítmény van és a talajvíz korlátlan utánpótlódású. A munkagödör oldalai alatt átszivárgó maximális hozam meghatározásához a gödör aljának optimális felosztását kell megkeresni. A kapott eredmények szerint négyzet alapú munkagödör esetén az átlók szerinti felosztás a legoptimálisabb. Általánosabb helyzetben téglalap alakú munkagödörnél - csak közelítő számításokhoz lehet alkalmazni az átlók szerinti háromszögekre való felosztást. Pontosabb számításokhoz - főleg ha a téglalap két oldalának aránya )3 - a négyzetre és háromszögekre való felosztást kell alkalmazni. A nádgyökér szerepe a szennyvíztisztításban DR. BARDÓCZYNÉ SZÉKELY EMŐKE Gödöllői Agrártudományi Egyetem, Gödöllö Bevezetés A biológiai szennyvíztisztítás két fő irányzata ismeretes, a mesterséges és a természetes tisztítási eljárások. Utóbbiak a talaj, illetve vízrendszerek öntisztító képességét hasznosítják. A természetes szennyvíztisztítási módok iránti érdeklődést két dolog indokolja: egyrészt az előtérbe kerülő környezetgazdálkodási szemlélet, másrészt az, hogy megfelelő helyen alkalmazva gazdaságosabbak lehetnek, mint a mesterséges tisztítási eljárások. A természetes szennyvíztisztítási eljárások témaköre interdiszcipláris, igen sok kutatási, tervezési és üzemeltetési probléma vár még tisztázásra, melyekre feltehetően több szakmából álló szakembercsoport adhatja meg a választ. Fokozottan igaz ez az ún. „Növényi szennyvízderítő" eljárásokra, (Pflanzenklaranlagen), amelyek a talaj és a vízrendszereken alapuló természetes tisztítási módok között, mintegy határesetként helyezkednek el. Működésükre nézve, németországi összehasonlító adatokat közöl az 1. táblázat. 12
