Hidrológiai tájékoztató, 1995

2. szám, október - MEGEMLÉKEZÉSEK - Székyné dr. Fux Vilma: Emlékezés dr. Papp Ferenc földtani tevékenységére halála 25. évfordulóján

Emlékezés dr. Papp Ferenc földtani tevékenységére, halála 25. évfordulóján* Papp Ferenc műegyetemi tanár tudományos tevékenységének első részét alig ismertem. Annyira jellemző volt reá kimagasló hidrogeológiai, műszaki geológiai szakértése, aktivitása, hogy az első három évtizedben (1924—1956) elért tudományos eredményei nem váltak ilyen mértékben köztudottá. Csak most, amikor ezeket a tudományos közléseit a földtani és más folyóiratokban végigolvastam, állapítottam meg, hogy az ő hidrogeológiai, műszaki geológiai tevékenysége kitűnő kőzettani - főleg magmás - és ásványtani vizsgálatokra, földtani szemléletre alapozott. Az alapozás már tanulmányai során megkezdődött. A Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarán földrajz-természetrajz szakra iratkozott be. A természetrajz az akkori oktatásban 3 tudomány (állattan, földtan, növénytan) egyenlő súlyú összekapcsolását jelentette. Érdeklődése a földtan felé irányul. Már hallgató korában szívesen vezetett földtani kirándulásokra hallgatókat, diákcsoportokat a Budai-hegységben. 1923-ban tanári oklevelet szerzett. 1924-ben Mauritz Béla professzornál doktorált summa cum laude eredménnyel a „Magyarországi dioritok" c. értekezésével. Ugyanebben az évben került tanársegédként a Műegyetem Ásvány- és Földtani Tanszékére, amelynek akkor a nagyhírű Schafarzik Ferenc professzor volt a vezetője. Utána került a tanszék élére Vendl Aladár professzor, akadémikus. Mindkét vezető a földtan és a kőzettan kiválósága volt. így érthető, hogy ő is folytatta a magmás kőzetek földtani szemléletű petrográfiai és petrológiai vizsgálatát. Legelső tudományos munkája 1925-ben a Földtani Közlönybenjelent meg: „Adatok a magyarországi dioritok ismeretéhez" címmel. Értekezésében a doktori disszertáció legfontosabb eredményeit foglalta össze, kiegészítve teljes kémiai elemzésekkel. Elég a megelemzett kőzetek lelőhelyeit felsorolni - Dobsina, Selmeci-dombvidék, Selmecbánya, Velencei-hegység, Szarvaskő, Ditró - hogy megállapítsuk a vizsgálatok a Kárpát-medence egészéről adta részletes, pontos összehasonlítást. A második világháború után a lezárt határaink mellett ilyen összehasonlításra alig volt lehetőség. Hasonló kitűnő kőzettani mikroszkópos vizsgálatokkal számoltak be Reichert Róberttel társszerzésben a Mórágy-i dombság gránitjáról (1929). Úttörő volt hazai viszonylatban az ércmikroszkópi vizsgálatokban is. Ösztöndíjas külföldi tudományos út után először vizsgált érces ásványokat a Börzsöny-hegységből (1932). Fokozatosan ugyanis a Selmeci-hegységtől délre fekvő dombvidékre, illetve a Börzsöny-hegységre terjed ki az érdeklődése. A Selmeci-dombvidék helimba-kövesdi andezitjeit kémiai és mikroszkópos vizsgálatok alapján kvarctartalmú biotitos amfibolandezitként írta le, amelyekben gyakran fellép a gránát is (1932). A Börzsöny-hegység andezit és dácit kontaktusai c. munkájában részletesen elemzi a biotittartalmú amfibol-andezit és a mészkő közötti kontaktust. Az exogén kontaktus ismertetésén kívül felsorolja azokat a zárványokat is, amelyek különböző fokú endogén kontaktust szenvedtek (1932). Kőzet-földtani megfigyeléseket végzett Kisirtás- és Bányapuszta környékén. Igen érdekes és fontos megállapítása ebben az értekezésben, hogy a börzsöny-hegységi ércesedést a zöldköves dácit piroxén-andezit áttöréseivel hozza összefüggésbe (1933). „A Börzsöny-hegység középső részének eruptív kőzetei" című értekezésében részletes kőzettani leírást ad. A középső részt andezittufa, amfibol-dácit, amfibol-andezit, hipersztén-andezit építi fel. A legmagasabb gerinceket piroxén-andezit kivételesen amfibol-andezit roncsok takarják el. A Börzsöny vulkáni kőzetén kívül földtani bejárásai során sok érdekes megfigyelést tesz. Bauxit előfordulást figyelt meg a budapesti Zugligeti út 35. számmal szemben a feküt képző szarukőmentes dolomitban (1933). 1934-ben rövid közleményben ismerteti a Mátra hegységből a Gyöngyös-Parádi út menti feltárásokat. A börzsöny-hegységi földtani tevékenységének legkiemelkedőbb monografikus összefoglalása a hegység DNy-i szélén fekvő „Zebegény község területének műszaki földtani leírása" volt (Földtani Közlöny, 1956). A község földtani lehatárolását vízgyűjtő területének kiterjedése határozta meg. Vulkáni kőzeteit a tortonai (bádeni) emeletbe sorolta. Jellemző tektonikáját a község területének az ÉK-DNy-i, majd az erre merőleges stájer mozgások alakították ki. A vulkáni kőzetekre települő Lajta-mészkő sztratigráfiai helyzetének helyes felismerése összhangban van az új K/Ar radiogén kormeghatározásokkal (Pécskay Z.). Teljes részletes makroszkópos és mikroszkópos leírást ad a vulkáni és a fedő üledékes kőzetekről és a rajtuk kialakult talajokról is. A jól ismert hidrogeológus tudós sorolja fel a község számára lehetséges valamennyi vízszerzési lehetőséget is. Ilyenek a Dunába torkoló két patak és a község határában négy helyen található rétegforrások. v A vízszerzési lehetőségeken kívül pontosan kijelöli a község fejlesztésére alkalmas területeket, az utak kövezéséhez szükséges vulkáni, üledékes kőzetek községi fej tőit és a vízmű felállítási lehetőségeket, a szükséges kutak helyeit és típusait. A község fejlődése szempontjából páratlan munkájában ötvöződik a kitűnő geológus és a jól ismert hidrogeológus tevékenysége. A község akkori vezetői tiszteletük és köszönetük jeléül a község központjában teret neveztek el Papp Ferenc professzorról. Végezetül nem hagyhatom megemlítés nélkül azt a fontos tanári és földtani tevékenységet, amelyet mint 3. társszerző a Schafarzik F.-Vendl A.: Geológiai kirándulások Budapest környékén c. könyv felújítása, új adatokkal való kiegészítése és kiadatása érdekében kifejtett. Soraimban halálának 25. évfordulóján nemcsak a geológusra, hanem a tanárra és az önzetlen, másokat segítő emberre is emlékeztem. Székyné dr. Fux Vilma •Elhangzott az MHT Hidrogeológiai Szakosztály 1995. január 17-i emlékülésén. 7