Hidrológiai tájékoztató, 1995

1. szám, április - AZ ÁLLAMI VÍZÜGY-MŰSZAKI TERVEZÉS - Kováts Zoltán: Visszaemlékezés a Győri Vízügyi Igazgatóságnál folytatott műszaki tervezésről

Az állandó „feszítettségnek" egyik oka az volt, hogy igyekeztek a szakágazatok az építési feladatok zömét házilagos tervezéssel kiszolgálni. A szakágazatok szívesen rendelték meg nálunk a tervezési munkákat, mert tudták, hogy olcsón, jó minőségű terveket kapnak, és nem nagyon törődtek azzal, hogy a feladatoknak a tervezői létszám eleget tud-e tenni. Az igazgatóságoknál általában a szakágazati munkát többre értékelték, mint a tervezőit, és ez a bérezésben is megnyilvánult. Ez a szemlélet mutatkozott meg a munkafeltételek biztosításában is. Gépkocsival, munkaeszközzel utoljára látták el a műszaki tervezőket. Nagy szó volt az, amikor a geodéta csoportok ponyvás kisteherautót kaptak. A ponyvás „rajGAZ" már luxusnak számított a hatvanas évek végére. Ha nem volt gépkocsi, maradt a vonat és a kerékpár. Később, a hetvenes években a gépkocsiellátottság javult, de új gépjárművet a tervezők vagy a geodéták csak akkor kaptak, amikor minden külső szervezetet, szakaszmérnökséget már elláttak. 1971-ben költöztünk át az új székházba, ekkor az irodai munkavégzés feltételei lényegesen jobbak lettek. Megfelelő talajmechanikai laboratóriumunk, fénymásolóhelyünk lett, és két szobát kaptunk a műszaki tervtár számára. A műszaki tervtár később felköltözött a hetedik emeletre, megkaptuk a műszaki könyvtárat is, és kezeltük a típusterveket, valamint a szabványokat és a MOT-okat. Az osztály feladata volt a geodéziai műszerek kezelése, a műszerpark raktározása, új műszerek beszerzése, javíttatása. Két felmérő brigád alakult ki, egyenként 5-8 figuránssal, és ezek látták el a talajmechanikai feltárás munkáját is. Sajnos csak kézi fúróberendezésre tellett, pedig mindent elkövettem, hogy egy „BORRO" motor tripod berendezésre szert tegyünk, de hát az mindvégig csak álom maradt. A folyók menti, és a szigetközi talajok feltárásánál egy ilyen eszköz pedig aranyat ért volna. A hetvenes évek közepén (1974-76) kibővült az osztály feladatköre és szervezete. Két fejlesztőmérnököt helyeztek át, és országos jellegű műszaki fejlesztési feladatokat kellett kidolgoznunk a tervezések mellett. A feladatok igen érdekesek és vonzóak voltak - mint például a folyamszabályozási kőmunkák komplex építésgépesítése - de ez a helyzet nem segítette elő a tervellátottság ügyét. A győri műszaki tervezési szervezet kialakulásával kapcsolatban el kell mondanom, hogy létszám tekintetében a 12 VIZIG-nél a mienk volt - nagyságban - a tizenegyedik. Nálunk kisebb csak a szombathelyi VÍZIG műszaki tervezési osztálya volt. A termelési érték tekintetében viszont mindig az ötödik-hatodik helyen álltunk, így termelékenységi rangsorban általában az élbolyban (második-harmadik) szerepeltünk. Szervezetünket az állandóság jellemezte, ez elősegítette a minőségi munkát, hiszen jóformán nem volt létszámfluktuáció. Jó volt az arány a mérnöki képesítések tekintetében is. A győri VIZIG-nél működő műszaki tervezési osztály szervezete tehát az adottságoknak, a vezetői felfogásnak, az igényeknek, és az elvárásoknak megfelelően alakult ki. A hetvenes években értük el a legnagyobb hatékonyságot. Ez utóbbi mindig függött attól, hogy milyen összetételű, szakmai felkészültségű gárda állt össze. Szerencsésnek mondhatom magamat, mert több igen jó felkészültségű mérnökkel és technikussal dolgozhattam, és a jóképességű technikusok is jó mérnökké váltak továbbtanulásuk, szorgalmuk révén. Nemcsak az Igazgatóságnál dolgozó szakágazati kollégák, de a külső megbízóink is elismerték színvonalas és megbízható szakmai munkánkat. Nagyon szép terveket csináltunk, mert több jóképességű rajzolóval rendelkeztünk. Tehát egy jól összekovácsolódott, ütőképes tervezői gárda fejlődött ki Igazgatóságunknál, akikkel szívesen dolgoztam együtt hosszú időn keresztül. Jó, személyes kapcsolatok alakultak ki, ami a munkavégzést elősegítette. Sajnos a nyugdíjazásom után keletkezett vízügyellenes hangulat, valamint az Igazgatóságnál szükségessé váló leépítés következtében - amit valószínűleg személyes indítékok is motiváltak - ezt a már meggyengült, de még ütőképes műszaki tervezési osztályt is feloszlatták. Leválasztották és más-más osztályhoz szervezték át a tervtárat, a fénymásolót, a geodétákat és a talajlabort. A maradék tervezői csoportot az építési osztályhoz osztották be, ahol azok még eltartották magukat. Egy évvel később visszaszervezték a műszaki tervezési osztályt a tervtár nélkül. A létszámban megfogyatkozott tervezői gárda élére egy, a tervezésben gyakorlattal nem rendelkező vezető került, akinek mindent el kellett követnie, hogy meglegyen a szükséges munkaellátottság. Felszámolták a csornai figuráns brigádot, így a felmérések nehezebbé, szervezetlenebbé váltak. Jelenleg a műszaki tervezés 9 fővel a termeléssel foglalkozó „ÉDUVIZ" Kft. keretében szolgálja a vállalkozást. Ezzel a szervezeti átalakulással mindenképpen pontot lehet tenni egy időszak végére, ami a Győri Vízügyi Igazgatóságnál kifejlődött műszaki, tervezői szervezet tevékenységére vonatkozik. Ennek a szervezetnek az életében harminc évig osztoztam, fejlődését a lehetőségekhez képest igyekeztem előmozdítani. Azt hiszem megfeleltünk az elvárásoknak, öregbítettük a VÍZÜGY jóhírét, és híven szolgáltuk az ágazati érdekeket. Szervezeti munkánkat főhatóságunk is elismerte azzal, hogy korábbi időszakban bevont engem abba az előkészítő munkába, mely az igazgatóságok műszaki, tervezési tevékenységének javítására irányult. Más kérdés az, hogy szükség volt-e arra a szervezeti felfutásra a vízügyi műszaki tervezés területén, ami az igazgatóságoknál végső soron kialakult. Egyes VIZIG-eknél 80 fős műszaki tervezési főosztály, illetőleg iroda is működött. Szó volt arról, hogy Győrben is szerveznek egy regionális tervezési kirendeltséget, de ez végül is Székesfehérváron fejlődött ki. Nem feladatom értékelni a történteket, csak azt mondhatom, ami kialakult a műszaki tervezési szervezet területén az a korra voltjellemző. Úgy érzem az akkor hasznos is volt, de az a kor elmúlt. A szakmai fejlődésről és a szakmai tevékenységről A vízügyi igazgatóságok műszaki tervezési munkájának színvonala a kezdetben alacsony volt. A régi szokásoknak megfelelően színezték és festették a kereszt- és hossz-szelvényeket, valamint a szerkezeti rajzokat. A helyszínrajzokat is illett kiszínezni. Ezt a szerkesztési, rajzolási metódust természetesen nem lehetett tartani a nagyvolumenű és nagypéldányszámú terveknél, ezért központilag szabályozták a rajztechnikát és a tervek formai előírásait. Az átállás azonban nem ment gyorsan, és még a szakágazatok is sokszor megkövetelték a tervek színezett formában történő kivitelét. A szakmai korszerűsítés nem is a rajzoknál volt elsősorban fontos. Korszerűbb méretezési módszereket kellett alkalmazni, és főként a szerkezettervezésnél korszerűbb, gazdaságosabb és a vasbeton előnyeit jobban kihasználó elemeket tervezni. Ebben a tekintetben a tipizálás, az egységes szerkezetek alkalmazása, a típustervek elterjedése komoly előrelépést jelentett. Munkánkon sokat segített a VIZITERV-VIZIG tapasztalatcsere ankétok bevezetése, amelyeken a kezdetben Juhász Nándor vezetőszerepet játszott. Neki és a VIZITERV akkori főmérnökének, Botár Imrének, sokat köszönhetnek a VIZIG-es tervezők. Ezek az évenként kétszer megrendezett tapasztalatcsere ankétok olyan hasznosak és sikeresek voltak, hogy néhány évvel később, a hatvanas évek végén megkezdődhettek - az OVF koordinálásával - a minden évben egyszer megrendezett vízügyi műszaki tervezők országos tanácskozásai. Minden évben más VIZIG-nél jöttek össze a tervezők, megismerve a másik munkáját, és megbeszélve a tapasztalatokat, hibákat, eredményeket. Ezek a két-háromnapos tanácskozások nemcsak sok értékes tapasztalatot adtak a résztvevőknek, de elősegítették a kapcsolatok kialakulását, és mindenképpen a szakmai fejlődést szolgálták. Hasznosak voltak a beutazások, 36