Hidrológiai tájékoztató, 1995

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Köles Péter: A vegyszeres síkosságmentesítés hatása a környezetre Magyarországon és más országokban

kedvező regionális megoldást választják, s az érintett népesség száma egyenként eléri a minimális 2000 főt. A támogatás odaítélésénél - tekintettel az állami büdzsé helyzetére - szigorú rangsorolást vezettek be, mely szerint kategóriákon belül is a nagyobb települések előnyével - az alábbi fontossági sorrend nyert kialakítást (lásd: Magyar Közlöny 111. szám, illetve Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Értesítő 22/1994. sz.; 8002/94 sz. KHVM rendelet). I. Sérülékeny környezetű vízbázisok területén levő települések (e kategóriába 5 alcsoport került megkülönböztetésre és összesen 1575 települést foglal magában). II. Tartósan magas talajvízállású vízellátási területeken lévő települések (38 db). III. Nem ivóvíz felhasználást szolgáló tavak, tározók, holtágak védelmi területén lévő települések (számuk 141 db). IV. Egyéb területeken levő települések (valamennyi, amelyik az I-III-ba nem került besorolásra, - 1035 település). A csatornahálózatok fejlesztésénél a támogatás mértéke 30%, a szennyvíztisztításnál egységesen 40%. A céltámogatáson kívül lehetőség nyílik további alapok megpályázására is. Az új módosító rendelettel kapcsolatban megállapítható, hogy az önkormányzatok szempontjából - egyrészt a jelentős korlátozó tényezők, másrészt a támogatás mértéke vonatkozásában a korábbi („kedvcsináló") támogatáshoz képest- viszalépést jelent, s várhatóan visszaveti az elmúlt években megindult fejlesztési kedvet. A támogatás a koncentrált kibocsátók (városok, nagyobb községek) felé mozdult el, mert ezek az alacsonyabb fajlagos költségük miatt időben és szennyeződés csökkentésének mértékében statisztikai szempontból is kedvezőbb eredményeket tudnak felmutatni. A prioritásokkal behatárolt céltámogatás mesterséges differenciálást idéz elő a települések között. További szélsőséges lemaradást okozhat egyrészt a nem sérülékeny területeken elhelyezkedő „hátrányos helyzetben" levő települések körében, másrészt településen belül ugyancsak differenciálódás áll elő a településmagban, illetve a peremeken élők között. Előrelépésnek tekinthető a szennyvíztisztítók, szennyvíziszapkezelők és elhelyező telepek védőterületeinek kialakítására vonatkozó módosítások. Ez különösen a kisebb települések esetében előnyös, hiszen a kellően lefedett tisztítóberendezések lakott-területtől mért védőtávolságát minimálisra csökkentette [8001/1994. (K. Ép. Ért. 11) KTM rendelkezés]. A szennyvíztisztítás a leírtakon kívül számos megoldatlan kérdést hord még magában (lásd pl. szennyvíziszap elhelyezés...). Ennek ellenére van előrelépés! Az 1997-ig odaítélt támogatás közel 4500 km hálózat és mintegy 275 ezer m

3/d tisztító kapacitás megvalósítását helyezi kilátásba. Ha az országnak sikerül a lakosság tervezett 66-68%-os csatornaellátottságát megteremteni (6,9-7,0 millió fő) a szakszerű közműpótlókkal további 18-20% (-2,0 millió fő) szennyvizét elhelyezni, akkor a közelmúlt több mint 40%-os közműolló arányszámot mintegy 10% körüli értékre lehet redukálni, mely néhány éves késéssel, de megközelíti a fejlettebb országok ellátási szintjét. Naturálékban kifejezve 2010-ig: - 15 000 km szennyvízcsatornahálózat és - 1,6 millió m'/d szennyvíztisztító kapacitás megvalósítása látszik megalapozottnak. Ebbe beleértendő a már meglevő telepek kapacitásbővítése is. A vázolt fejlesztések 1994. évi árszinten 542 milliárd Ft-ot jelentenek (ÁFÁ-val). 15 éves távlatban 40%-os(?) központi támogatást feltételezve az érintett önkormányzatokat (infláció nélkül) évente 21,7 Mrd Ft terheli. Nagy kihívás! Az életminőség és a környezet érdekében vitathatatlan, az illetékeseknek - a feladatot fel kell tudni vállalni! A vegyszeres síkosságmentesítés hatása a környezetre Magyarországon és más országokban KÖLES PÉTER Gödöllői Agrártudományi Egyetem, Gödöli« A biztonságos téli közlekedés érdekében, hazánk közútjain szükséges síkosságmentesítést végezni. A magyarországi meteorológiai viszonyok ismeretében, a téli félévben átlagosan mintegy ötven olyan fagyos nappal kell számolni, amelyeken nagy valószínűséggel ilyen munkálatok válnak szükségessé. Az útburkolatok hómentesítését részben munkagépekkel, részben felületérdesítő anyagok vagy vegyszeres „olvasztásos" anyagok felhasználásával, illetve ezek kombinációjával végzik. A vegyszeres jégmentesítésre a hazai viszonyok között leginkább a NaCl-os sózást alkalmazzák, mint a legolcsóbb, de hatékony megoldást. Szokás még só és homok keveréket vagy só és apró kavics keveréket használni e célra. Ezek a keverékek is kielégítő hatásúak, ha nem túl alacsony a kezelt út és a levegő hőmérséklete. Korábban, míg kevésbé volt hangsúlyozott a környezet állapotának védelme, az útfelületek jégmentesítésére felhasznált só mennyisége meghaladta a szükségeset. Ez a megfigyelés nemcsak hazánkra érvényes, hanem általános jelenség volt szinte mindenhol, ahol a síkosságtól mentesíteni kellett az utakat. Jól alátámasztja és példázza ezt egy összesítés Németországból, ahol 1960-1980 között a szórósó felhasználása megszázszorozódott anélkül, hogy ezt az időjárás viszony ok indokolták volna. 1. táblázat A téli országúti szolgálat által felhasznált fagy ás gátló szerek adatai Idő Fagyásgátló szer alkalmazása úttest km-enként úttest m

2-enként autópálya teljes hálózat autóp. teljes hálózat (0 (kg) 1980-85 17,8 2,4 2,1 0,4 fagyásgáüó szer koncentrációja (dimmenzió) autópálya városi főutak egyéb utak 1,6-2,0 0,5-1,5 0,1-1,0 Elképzelhetjük ennek a hatalmas sómennyiségnek szennyező hatását az úttestre és műtárgyakra, talajra, vizekre, egyáltalán az egész környezetre. Köhler et al. (1990) adatai szerint Németországban lényegesen több (mintegy 20-300%-kal) az autópályákra kiadott fagyásgátló szer mennyisége, mint az egyéb utakon (1. táblázat). Az is 18