Hidrológiai tájékoztató, 1995

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Juhász Endre: Települések vízellátása és szennyvízkezelése

Az alföldi mélységi vizeknél a természetes (réteg-) eredetű anyag (pl.: arzén, vas stb.) jelenléte miatt kell kezelést alkalmazni. Egészséges víz az, amely - mentes egészségkárosító mikroorganizmusoktól, kémiai vagy sugárzó anyagoktól, ugyanakkor - tartalmazza mindazokat az ásványi anyagokat, melyek a fogyasztó számára szükségesek, s melynek szervezetbe juttatásánál az ivóvíznek döntő szerepe van. A választási ciklus végére (1994. december) az önkormányzatok elérték, hogy minössze 8-10 település kivételével minden faluban megépült a vezetékes ivóvízszolgáltató rendszer, a lakosság - 99%-a (- 10,2 millió fó) élvezi e víziközmű által elérhető civilizációs előnyöket. Az ország 3,94 millió lakásából jelenleg - 90%-ot, azaz kereken 3,55 millió db-ot kötöttek be a hálózatba (9,3 millió fő). 1991 és 94 között az ország önkormányzatai a központi támogatással együtt csaknem 30 milliárd Ft-ot fordítottak ivóvízellátásra. Megvalósult 592 település vezetékes vízellátása „499 ezer m

3/d víztermelő kapacitás, 4020 km hálózat, 188 ezer m

3/d víztisztító kapacitás, 96 ezer m

3 tároló térfogat. Az összes belterületi lakosság élvezi ezután a vezetékes vízellátást. A külterületen illetve peremeken élő népesség (150-170 ezer fő) a jövőben is kénytelen lesz ivóvizét egészséges vizet adó rétegből - egyedi megoldással - biztosítani. Az ivóvízellátás jelenlegi helyzetét tekintve megfogalmazható, hogy lényegében befejeződött az ország „mennyiségi" ellátása, s ezzel elértük a fejlett országok színvonalát. Az elkövetkező időszak legfontosabb feladatai: - a közkutas rendszer felszámolásával a vízbe bekötött lakás arányát további 6-8%-kal növelni, - a víz minőségi problémáit (vas, nitrát, arzén, ammónia stb.) megszüntetni, - a mintegy 6-7 ezer km vezeték rekonstrukcióját folyamatba tenni, - s egyik alapvető tennivaló mind a meglevő, mind a jövőben kialakítandó vízbázisok fokozott védelméről haladéktalanul gondoskodni. Az 1996-2000 évekre kialakított, módosított törvény a támogatási célok között az állandó népesség ellátására irányuló vízminőségjavítást, a meglevő vagy új vízbázisok bekapcsolásával vagy vízkezeléstechnológia alkalmazással kapcsolatot jelöli meg. Támogatást igényelhet minden olyan önkormányzat, ahol az ANTSZ vizsgálatok alapján a szolgáltatott víz minőségénél egy-egy komponens az előírt határértéknek nem felel meg. A központi támogatás mértéke egységesen 40%. A víziközmű másik „szuper" fejlesztést igénylő ágazata az ivóvízellátással szoros korrelációt képező, ennek ellenére önálló szennyvízelvezetés területe. Az életminőségi kérdéseken túl a metszéspontot a vízbázisok védelme jelenti. Sajnos a több évtizedes lemaradást - melyet a már annyiszor közreadott ún. közműolló eklatánsan jellemez - csak hosszú évek alatti céltudatos fejlesztéspolitikával lehet megszüntetni. A nehézséget nem csak a jelentős ellátási különbség, hanem a fajlagos költségekben jelentkező 3-4 szeres többlet is okozza. A rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján (1993. január 1-i állapot) mindössze 451 településen (14,5%) volt egységes szennyvízelvezető hálózat, a bekötött lakások aránya 43% (1,68 millió db) volt. Az ivóvízbe bekötöttekhez viszonyítva nem éri el annak felét. Ha az ellátás tekintetében figyelembe vesszük az ún. közműpótlókat is (csatornapótlók), akkor komfortosnak tekinthető a jelenlegi állomány kb. 90%-a (3,55 millió lakás), melyből csökkentett komfortú a csatornapótlókkal ellátott jelenlegi 1,38 millió lakás (35%), míg komfort nélküli közel 400 ezer lakás, mely valamivel több mint 1,0 millió állampolgárt érint. A hazai település szerkezetet, a domborzati és talajviszonyokat figyelembe véve az ország népességének mintegy 2/3-át (67— 68%) célszerű távlatban (2010-ig) közcsatornarendszenei ellátni. A maradék mintegy 30% számára településtől, az önkormányzatok terhelhetőségétől, a civilizálódási igénytől függően átmeneti vagy végleges jellegel ún. szakszerű közműpótlókat kell kialakítani. Szakszerű közműpótlónak kell tekinteni minden olyan természetes vagy mesterséges megoldást és/vagy eljárást, mely a szennyvízkibocsájtó (lakás, intézmény) vonatkozásában a közcsatornával azonos, vagy megközelítően azonos komfortot biztosít, a szennyvíz elhelyezése a vízgazdálkodási, környezetvédelmi, közegészségügyi és településrendezési előírásokat hosszú távon kielégíti, műszaki-gazdasági szempontból korszerű. A korszerűség egyik legalapvetőbb kritériuma, hogy az adott létesítmény hosszú élettartam mellett hatékonyságával arányos optimális összköltségével (beruházási+üzemeltetési költség) piacképes legyen. Az 1. táblázat a különböző szennyvízelvezető megoldásokat foglalja rendszerbe, kiemelve a közműpótlók jelentőségét. Arra is rá kell mutatni, hogy három fázis jelenlétében (víz-levegő-talaj) a szennyvizek tisztulási folyamata sokkal hatékonyabb mint az élővizekben fennálló öntisztulás. Ez a ritkábban lakott kis települések esetében - a szennyvíz talajban történő elhelyezésének szempontjából - fokozott jelentőséggel bír. A közműpótlók kiválasztásának főbb összehasonlító szempontjai: - a létesítmény teljes beruházási költsége (Ft) - az üzemeltetés költsége (Ft/a vagy Ft/m

3) (a költségeknél az értékcsökkenést figyelembe kell venni) - energiafelhasználás (kWh/a; kWh/d; kWh/m

3) - hatékonyság, állékonyság, élettartam - környezeti és egészségügyi szempontok - üzemeltetési szempontok - korszerűség (világszínvonalhoz való viszony) - telepíthetőség - környezet - esztétikai kritériumok - a víz és iszap minősége és hasznosíthatósága stb. Természetesen a helyi sajátosságoknak megfelelően a szempontok módosíthatók, számuk csökkenthető vagy növelhető. Az ország társadalmi-politikai célja az Európai Unióhoz történő csatlakozás. Az Unió a szennyvízelvezetés kérdésében tagországai számára igen szigorú irányelveket határozott meg, mely országunkra nézve is kötelezettségeket von maga után. Ezek az előírások egyrészt a csatornázás mértékére, másrészt a szennyvizek tisztításának hatékonyságára vonatkoznak. A szükséges tisztítási technológiát a befogadó vagy a hasznosítás kritériumai korlátozzák. Minél nagyobb egy település, annál heterogénebb a szennyvíz összetétele, szennyezettsége, s ezzel párhuzamosan fokozódik a megkívánt szennyeződés eltávolítás mértéke (BOI

3; KOI; P; N stb). Egy másik osztályozó tényező a település nagyság. Elsődleges megvalósítási kötelezettséget rónak a 2000 főt meghaladó települések számára (nálunk ez a -3120 településből 2375-öt érint hátrányosan). Az 1996-2000 évekre maghatározott támogatási törvény módosításai az EK normák szellemét követik. így a 745 db 2000 főt meghaladó település az elsősorban kedvezményezett. Az ennél kisebb települések akkor részesülnek támogatásban, ha a 16