Hidrológiai tájékoztató, 1994

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula-Szentirmai László-Szentirmai Lászlóné: Adatok Szentendre vízföldtanához

felülete is nagyon aszimmetrikus. A kiemelt részeken a mért vízszintek meghaladják a 30 m-t és az erózióbázisok irányában fokozatosan a felszínközeibe kerül vagy forrásként felszínre lép (Szabadság-forrás). Az Izbég-belvárosi tájegység a meredek belvárosi magas parttól kezdődve hosszú északnyugat-délkeleti sávot alkotva a Sztaravoda- és a Bükkös-patak között magába foglalja a város legfontosabb részeit. Morfológiailag túlnyomórészt fennsíkszerű önálló kiemelkedés, amelyet részben enyhe, részben pedig meredek völgyoldalak határolnak. A mérések és a vizsgálatok szerint a miocén vulkáni kőzetekbe beszivárgott víz a Bükköspatak, Sztaravoda és a Duna felé áramlik és csapolódik meg a patakok völgyében a Dunánál lerakódott görgeteges, kavicsos üledékeken keresztül. A magasabban fekvő részeken a vízszint 20-30 m között helyezkedik el. A peremi részeken a vízszint meredeken esik és 2-5 m-re megközelíti a felszínt. A vízszintingadozás mértéke 1-3,5 m értékhatárok között mozgott. E vízföldtani tájegység keleti peremi részein (Szamár-hegv) számos pince található, amelyek a városnak beomlásukkal már számos helyen állékonysági problámát okoztak. A pincék legnagyobb része burkolatlan, így közvetlen megfigyelések végezhetők a vizes szakaszokon. A víz a kőzet résein, repedésein keresztüljut nagyrészt a pincékbe. A repedésmentes kőzetszakaszokon csak csepegés és gyöngyözés volt tapasztalható. A vizsgálatok szerint a pincevizek genetikailag háromfélék: egy részük csapadékvíz, másik részük ivóvízvezeték meghibásodásából származó víz. A jelentősebb rész pedig szikkasztásból származó szennyvíz. A Püspökmajori tájegység a város legdélibb dombos területe, amely nyugat felé fokozatosan emelkedő, lapos vonulatot képez. Elterjedését északi irányban a Bükkös-patak völgye zárja le. Az előzőekben ismertetett tájegységeket elválasztó völgyekben a patakokat keskeny sávban, helyenként kimaradozva, görgeteges hordalékanyag kíséri. Ezeknek közvetítő szerepük van, mert a magasabban fekvő területekről érkező vizeket a patakoknak adják le. A városnak a Duna völgyében kiépült részeit vízföldtanilag két résztájegységre bonthatjuk, amelyeknél a víz a folyó által felhalmozódott különböző szemcseösszetételű üledékekben tározódik (ártéri agyag, iszap, homok, homokos kavics). A Pannoniatelepi tájegység, amely a város déli felére terjed ki, szerves részét képezi annak a dunavölgyi sík felszínű területnek, amely a Visegrádi-hegység déli peremétől Óbudáig terjed és Pomáz-Budakalászi öblözetként ismeretes. Az általunk vizsgált rész ennek csak az északi peremi területére vonatkozik. E területen a talajvíz szintje a felszínközeiben helyezkedik el (1-2 m), sőt a legmélyebben fekvő részeken mocsaras, belvizes részek is találhatók. Ezek megszüntetése érdekében belvízlevezető árkokat létesítettek, amelyek a vizet részben a Dunába, részben pedig a Dera-patakba vezetik. A vizsgálatok szerint megállapítható volt, hogy a talajvíz esése kicsi, sőt pangó részek is kimutathatók. Kivételt képez a folyó menti rész, ahol a Duna vízszintingadozása már érvényesül és befolyásolja a talajvízszín mélységét. A város keleti részén a Duna és a magas partok között kb. 100-300 m széles sík terület található, amely a Dunavölgy szerves része (3. ábra). Vízföldtani adottságai alapvetően eltérnek az eddig ismertetett tájegységekétől, ezért parti sávként különíthető el a többitől. A fúrásokból kapott eredmények alapján e részen a harmadidőszaki feküképződményekre különböző vastagságú folyóvízi üledékek települnek. A rendelkezésre álló rétegsorok szerint az összlet alsó része homokos kavics, durva homok, a felső szakaszán pedig a finom homokos, iszapos ártéri 3. ábra. A Duna menti sáv áttekintő vízföldtani szelvénye 1. Feltöltés, 2. Iszap, 3. Homokos kavics, 4. Lejtőtörmelék, 5. Tufit, 6. Tufás homok, homokkő, konglomerátum, 7. Töréses zóna, 8. Támfal Keleten és délen a Duna völgyével érintkezik és ezen belül részben az ún. Pomázi-öblözettel. A harmadidőszaki képződményekbe beszivárgott víz a felszínileg magasan fekvő részeken kb. 30 m mélységben helyezkedik el. A peremi részeken fokozatosan megközelíti a felszínt, illetve egy helyen forrásként is a felszínre lép (Püspökmajori-forrás). A tájegység területén a megfigyelések szerint a vízmozgás részben a Bükkös-patak, részben pedig a Duna völgye felé történik, ahol a folyóvízi üledékekkel van hidrológiai kapcsolatban. üledékek a jellemzők. A tájegység vízföldtani adottságait alapvetően a Duna határozza meg. A folyó kb. 8 m-es vízszintingadozásával a vízállás függvényében befolyásolja az összletben tározott víz mennyiségét és a vízszín magasságát. A tájegységhez tartozó Pap-szigetnél, amely víz alá kerül árvizek idején, még felülről is történik vízbetáplálás. A tájegység nyugati részén a dombvidék felszínalatti vizei betáplálódnak a dunai üledékanyagba. A tartós magas Dunavízállás a parti sávban pincevizeket okoz. 27