Hidrológiai tájékoztató, 1994
2. szám, október - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Váradi József: Nyilvánosság munka a vízkárelhárításban
AN = (p,rPo)x [Ax(h 1+h 2>Dx F" >< r" ] (14) N u = A(h 1+h 2)x(p J-p 0) (11) lenne. A „h 2" magas paláston át eltávozó pára miatt azonban a „h,+h 2" magas hengerben lévő pára mennyisége a „T' u" időpontig (közelítőleg) AN = N u-N g J (12) vei kevesebb lesz, részletesebben AN = Ax(h 1+h J)x(p, rp 0)-DxF u-2^ T' a (13) 2 vagy előnyösebben átalakítva DxF„xT'„ 2 Jelöljük a szögletes zárójelben lévő kifejezéseket X = A(h]+hj) (15/a) illetve Y = Dx F» x rn (15/b) 2 vei. Ezek segítségével ugyanis módunkban áll közelítőleg megállapítani, hogy a „h 2" magas palást mentén a dúsuláshoz felhasznált páramennyiség hány százaléka szökött meg „T'u" idő alatt. Számpéldánk szerint ha behelyettesítjük az értékeket a T'n = T ux(h 1+h 2) (16) h, összefüggésbe, - ahol a T t az 1. táblázaton feltüntetett „Kiindulási alaphoz" tartozó feltöltődési idő sec-ben, - akkor számszerint T'„ = ^^ x(4+l) = 13,025 sec továbbá, 4 X = 314,0 (4,0+1,0) = 1570,0 cm 3 Y = 0,511 ^ 13,025 = 104,5 cm 3 2 és végül lesz. Az előbbiekből következik, hogy az „Y" értéke „X"-nek mintegy a = 6,65%-a. Vagyis közelítőleg, AN = axN„ (17) mennyiségű párának - a vízfelszínről a belső hengeres térbe történő további - átáramlási idejével növekszik meg a „T' n" feltöltődési idő. Esetünkben tehát felírható, hogy a II. alapesethez szükséges feltöltődési idő nagysága első közelítésben T n = T' u(l+a) (18) Számszerűleg T u = 13,025 (1+0,0665) = 13,891 sec-ra adódik. A további pontosítás iterációval végezhető el. IRODALOM [1] Thoma F.: Körlemez alatti vízfelület párolgáscsökkenésének kialakulása és fizikai magyarázata. Hidrológiai Tájékoztató, Bp. 1980. április, 22-24. [2] Thoma F.: Trópusi éghajlaton végzett párolgáscsökkentő kismintaklsérlet. Hidrológiai Tájékoztató, Bp. 1970. június, 77-81. [3] Thoma F.: A pára diffúzió állandója és annak numerikus meghatározása. Hidrológiai Tájékoztató, Bp. 1982. október, 6-9. [4] Thoma F.: A pára áramlása függőleges csőben. Hidrológiai Tájékoztató, Bp. 1981. április, 22-23. Nyilvánosság munka a vízkárelhárításban* DR. VÁRADI JÓZSEF GYULA Közlekedési, Hírközlési, és Vízügyi Minisztérium Mostanában egyre nagyobb divat PR-tevékenységről, a szakmai és nyilvánosság-munka természetes és szerves illeszkedéséről, az ezzel a tevékenységgel kapcsolatos sikerekről beszélni. Azt tapasztaljuk, hogy mindenki pontosan tudni véli, hogy mi a PR, mit kell tenni, és mindenki meg van győződve arról, hogy ő teszi is. Mindenkinek ragyogó történetei vannak pl. arra vonatkozóan, hogy ő hogyan nyilatkozott egy-egy újságírónak, vagy riporternek. Azt tapasztaljuk - és e cikk megírásának ez az egyik oka hogy a PR-tevékenységet az érintettek 98%-a a sajtómunkával azonosítja. Vagyis úgy gondolja, hogy a PR-munka annak a tevékenységnek az összessége, aminek eredményeként megjelennek a sajtóban, a rádióban és a televízióban. Ennek természetes következményeként a többség úgy gondolja, hogy a PR sikere abban is mérhető, hogy érzékelhetően a csapból is vízügy folyik-e már; természetesen annak dicsőségét zengve. A Magyar Public Relatione (PR) Szövetség 1994. február 15-én az IPRA (a Nemzetközi PR Szövetség) megbízásából kerekasztal megbeszélést szervezett a PR szakma szerepéről és helyéről, ahol mint a beszélgetés egyik meghívottja, szerencsém volt résztvenni. •Az MHT 1994. március 17-i rendezvényéhez (K+F munka a vízkárelhárításban) kapcsolódóan készült helyzetelemző dolgozat. Ennek a beszélgetésnek a tapasztalatai, valamint a Tisza-tó kapcsán 1991-ben elkezdett, majd a vízkárelhárítás PR-munkájaként 1992-től folytatott tevékenység eredményeit is figyelembe véve úgy gondolom, hogy a vízügy új szerepfelfogásával szorosan összefüggő PR-munkáról valóban beszélni kell, sőt kötelező. Először azt kell tisztázni, hogy a vízkárelhárítás miként fogalmazta meg a PR-munka feladatait és szerepét. Ehhez azonban néhány gondolattal visszább kell lépni. A vízkárelhárítás a rendszerváltással szinte egyidőben elkészítette „A vízkárelhárítás stratégiája" című anyagot, ami ma is iránymutató minden állásfoglalásunkban és tevékenységünkben. A stratégiában a vízkárelhárítás feladatait és a feladatokkal kapcsolatos költségek viselését egyaránt tulajdonosi kapcsolódás alapján vezettük le. Ez a megközelítés a korábbi állami paternalizmushoz képest a vízkárelhárítással érintettek körében új kapcsolatrendszert és partnerséget jelent. Ennek az új partnerségnek a kialakítása volt az, ami miatt a nyilvánosság munkával (a Tisza-tó fejlesztésének átértékelésével szerzett tapasztalatok birtokában) kiemelten kezdtünk foglalkozni! Világos volt ugyanis, hogy akár a szerepek újbóli leosztása, akár az ebből következő teherviselés elfogadtatása nem sikerülhet 23
