Hidrológiai tájékoztató, 1994

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Juhász József: Emlékezés dr. Papp Ferencre, halála 25. évfordulóján

Már a börzsönyi kutatásai során fordult figyelme a források felé és a börzsönyi forrásokról írt tanulmánya vezette be későbbi hidrogeológiai munkásságát. Schafarzik Ferenchez hasonlóan a források nőttek szívéhez leginkább. Ezekkel évtizedeken keresztül foglalkozott. Igen sok eredményt mutatott fel a budapesti hév- és gyógyforrások hasznosítása és főleg védelme terén. „Budapest langyos és meleg gyógyforrásai" című művét az MTA pályadíjjal jutalmazta. A gyógyforrások más célra való hasznosítása ellen minden szakmai és emberi erejével harcolt. Nem engedett a budai melegforrások közelében semmilyen mélyebb fúrást, mert féltette azokat. Első tanulmányai között találjuk a gellérthegyi szökevényforrásokról Földvári Aladárral írt munkáját. Ezt úgyszólván évente újabb és újabb tanulmányok követik. Közel húsz jelentősebb szakcikket írt a budapesti melegforrásokról. Később figyelme az egész ország ásvány- és gyógyvizeire is kiterjedt. Tanítványaival forráskatasztert készíttet, rendszeres hozamméréseket vezet be a budapesti melegforrásoknál, később az ország összes hév- és gyógyvízkúráinál is. Tanulmányozza a dunai vízállások kapcsolatát a források hőmérsékletével és hozamával. A vízelőfordulások és a környezet összefüggéseinek vizsgálatával új fejezetet nyitott a források megismerésében. Természete az elemzések és nem a nagy konstrukciók felé hajtotta. Az anyag érdekelte inkább, mint a konstrukció. Ezért életművében számtalan kihasználatlan és a későbbi tudományos vizsgálatok alapját képező értéket találhattunk. A mélyről fakadó, felszálló források, vagy a mélyfúrású kutak vízminőségén és hozamán megállapított mennyiségi és minőségi ingadozások a hévizek terén ma az érdeklődés előterébe került fontos kérdésekre adnak olyan információkat, amelyeknek hiánya évtizedekre vetné vissza kutatásainkat. A mély rétegvizek származása, a felszíni vizekkel való érintkezésére, keveredésére vonatkozó megfigyelései és feljegyzett adatai, amelyeket a források lüktető vízjárásából vont le, ma is nagy fontosságúak. A hidrogeológián belül a karsztvízzel is foglalkozott. Az 1950es évek közepétől nagy lendülettel vett részt a karszthidrogeológiai célú munkák szervezésében. Az általa alapított jósvafői Karszt és Barlangkutató Állomás bázisa lett a hazai karszt- és barlangkutatásnak. Személyes varázsa és a nagy szakmai lehetőségek bemutatása olyan kiváló vezető kutatókat biztosított az állomáson, mint Török László professzor, vagy Maucha László tud. főmunkatárs. Nem mehetünk el éppen e helyt a mellett, a jelentős és nem is sikertelen propagandamunka mellett amellyel Papp Ferenc Budapestet, mint fürdővárost és mint gyógyhelyet széles körben idehaza és külföldön ismertté tette. Papp Ferenc a kutató mindannyiunknak hagyott valami személyeset, csak nekünk szólót, amit ki kellet választanunk a hatalmas szakmai hagyatékból és legjobb tudomásunk szerint, kívánságának megfelelően tovább kellett fejlesztenünk. Mégis mi, akiknek az a szerencse adatott, hogy tanítványai lehettünk, eszünkkel és szívünkkel egyaránt érezzük, hogy Papp Ferenc legfőbb élethivatásának mindig a tanítást tekintette. Egész szívével, minden tudásával tanító volt. Tanítása fő célja a természet megismerésére, a természet szeretetére való nevelés volt. Ennek rendelte alá egész oktatói munkáját, előadásait, gyakorlatait, tanulmányi kirándulásait. Egész életében a munkának, a tanításnak és a nevelésnek élt. Minden gondolata a diákjainak való szolgálat volt. Soha órát el nem hagyott. Az ötvenes-hatvanas években, amikor nyugatra jutni különösen nehéz volt, egyik franciaországi útját úgy ütemezte, hogy előadására visszaérjen. Magatartása, szakmaszeretete, emberszeretete mindenkor hallgatói példaképévé tette. Tudta, hogy a természet megismerésében döntő jelentőségű a jól bemutatott helyszíni vizsgálat. Ezért rendkívül fontosnak tartotta a szakmai kirándulásokat. Érdekes volt, hogy talán sugárzó, prófétikus egyénisége, talán kirándulásainak a nagy szakmai ismeretanyag átadásán túlmutató emberi kapcsolatot teremtő ereje a hallgatókat olymértékben vonzotta, hogy a munkaszüneti napokon meghirdetett kirándulásokon is rendszeresen sokan voltak. Papp Ferenc a hallgatókat mindig közel érezte magához de ezeken a kirándulásokon magyarázat, beszélgetés közben szinte teljesen feloldódott tanítványai között. Az oktatásban jól látta az újat, a szükségeset. Igyekezett hallgatóinak széleskörű érdeklődését felkelteni. Amíg lehetett számos habilitált oktató meghirdetett óráira segített hallgatókat toborozni. De ő maga is vállalta az új nehéz feladatot például a mérnökgeológia tárgy összeállításával és a mérnökgeológiai szakmérnök oktatás megszervezésével. Papp Ferenc, a kutató és oktató ember, szervező, közéleti ember is volt. Még hallgatóként bekapcsolódik a szakmai közéletbe. Először a Hidrológiai Szakosztályban választják titkárnak. 1922-től 1934-ig a Magyarhoni Földtani Társulat titkára, majd vezető titkára lesz. Ebben az időben feladata volt a Földtani Közlöny szerkesztése is. Nevéhez fűződik a meginduló Hidrológiai Közlöny anyagának gyakorlati összeszedése. 1929-32 között a Hidrológiai Közlöny első szerkesztője, majd 1941-42-ben újra átveszi e feladatot. 1934-től a Társulat választmányi tagja, majd 1945-től a Hidrológiai Szakosztály elnökségi tagja. A Magyarhoni Földtani Társulatban és annak Hidrológiai Szakosztályában, valamint a Hidrológiai Közlönyben igen aktív szakmai munkát végez. A tanító szakember igénye, hogy a tudomány minél szélesebb körben terjedjen. Ezért Papp Ferenc 1937-ben új folyóiratot indít Földtani Értesítő címen. Éz a folyóirat később megszűnt. Másik büszkesége volt az elnöksége alatt 1961-ben megindított és a ma már 33. évfolyamát elért Hidrológiai Tájékoztató. A Magyar Hidrológiai Társaság elnöksége 1952-ben Papp Ferencnek ítélte a Schafarzik Ferenc emlékérmet. 1952-54-ben a Társaságon belül megalakult Vízellátási és Hidrológiai Szakosztály elnöke volt, majd a Társaság ügyvezető elnöke lett. 1956-61 között a Társaság elnökévé választották. Elnökségének végeztével 1962-ben Társaságunk tiszteleti tagjává választotta. Papp Ferenc 1961-től haláláig a Hidrológiai Közlöny Szerkesztő Bizottságának elnöke volt. A Magyarhoni Földtani Társulat keretén belül Papp Ferenc szervezője, alapítója és 1960-62-ben, majd 1966-tól haláláig elnöke volt a Mérnökgeológiai Szakosztálynak. A felsoroltakból látható, hogy Papp Ferenc a szakmai közéletben igen aktívan vett részt és gyakran kezdeményezőként. Kutató, oktató és közéleti ember volt. Napi feladatok hajszolták. Induló szakemberek ezernyi gondja nyomta vállát. Az idő, amelybe beleszületett nem volt sem kedvező, sem nyugalmas. Mégis kezdeményezni, alapítani, tanítani igyekezett. Figyelt a világra. Megragadta azt ami korszerű. A harcot soha nem adta fel. De a háború utáni időkben ezeknél a harcoknál szája szögletében ott volt az a keserű vonás, a sokat próbált, sokat csalódott ember lemondása, aki tisztában volt azzal a sok gonddal, buktatóval, emberi gyarlósággal, amin a nagy ügyek elvérezni, vagy félresikerülni szoktak. Azon a pályán, amelyen futott, elérte az elérhető csúcsokat, miközben egyéniségét, magatartását mindig változatlanul megtartotta. Végig megmaradt fiatalos lelkesedése, minden jó célért való harcos kedve. Halála előtt csak néhány nappal is betegen, de telve optimizmussal vezette a Mérnökgeológiai Szakosztály intézőbizottsági ülését. Végig megtartotta szerénységét, emberséges megértését mások iránt. Megmaradt a tudomány és a közélet katonájának, az emberek szolgálójának és istápolójának. Ha ma, halálának negyedszázados évfordulóján már megfelelő távlatból nézzük életpályáját magasra ívelőnek sikeresnek látják azok, akik már csak történelemként ismerték hiszen elért mindent amit tudós elérhet. Egyetemi katedráról hirdette a szakmát és az emberséget, volt tanszékvezető, dékán, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke, szakosztályok elnöke, hallgatói szerették. 7