Hidrológiai tájékoztató, 1994

2. szám, október - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Pálfai Imre: Az 1974. évi rendkívüli szárazság emlékezete

C) A Magyar Hidrológiai Társaság XI. vándorgyűlésének első határozata is világosan megfogalmazza: „Az elkövetkező időszak társadalmi felemelkedését szolgáló vízgazdálkodási feladatok megoldása csak megfelelően megalapozott térségi fejlesztési tanulmányok alapján lehetséges. Ezért is szükséges a társadalmi, gazdasági, ökológiai pillérekre alapozott vízgyűjtőfejlesztési tervek elkészítésére intézkedni, majd azokat az érdekeltekkel, társhatóságokkal, társulatokkal programokká fejleszteni, illetve megvalósításukat elősegíteni." D) Az előzőek szellemében a „Magyarország vízügyi politikája" c. dokumentum is megfogalmazta: „A vízügyi szervezet feladata nagyobb tájegységekre, országrészekre kiteijedő problémák megoldásának műszaki alternatíváit koncepció szinten kidolgozni, bemutatva azok hatásait és költségeit. Ez a tevékenység folyamatos tervező munkát igényel és szükségessé teszi az eredmények egységesített megjelenítését." Nem kétséges, hogy az érdemi tervezőmunka megkezdését megelőzően tisztázni indokolt az alapvető koncepcionális kérdéseket, mint: 1. A megváltozott társadalmi-gazdasági környezetben tekintettel a piacgazdaságra való átmenetre is - indokolt-e regionális tervek készítése? 2. Milyen döntéshozói kör részére készüljön a terv? 3. Hogyan határolandók le a tervezési egységek? 4. A vízzel kapcsolatos feladatok milyen körére terjedjen ki a tervezés? 5. Milyen mértékig és hogyan tárhatók fel a vízzel kapcsolatos társadalmi elvárások? 6. Mi legyen a tervezés időtávlata? 7. Hogyan valósítható meg a minden érdekeltre kiterjedő széles körű egyeztetés? 8. Milyen elvek szerint határozandó meg a tervek szerkezete, részletezettsége, országos szintézise? A széles körű szakmai vitákat követően (VIZIG-vélemények kikérése, szakértői team felállítása, MHT-kerekasztal stb.) az alábbi főbb elvek rögzíthetők: 1. A regionális vízgazdálkodási koncepció-tervezés a hagyományosan piacgazdálkodást folytató országokban is gyakorlat, így hazánkban is követendő. Ezt támasztja alá pl. Anglia, Wales, Ausztria, Hollandia, Németország gyakorlata is. A felsorolt országokhoz képest azonban látni kell a különbözőségeket is: - a társadalmi-gazdasági viszonyok nem konszolidálódtak teljes körűen, - a pénzügyi korlátok miatt kisebbek a fejlesztési lehetőségek, - területileg eltérő jelleggel és aktualitással fogalmazódik meg a tervezés szükségessége. 2. A regionális koncepció a térség vízhasznosításában, vízkárelhárításban érintett minden döntéshozóhoz kell, hogy szóljon, hiszen a cél nem egy konkrét probléma megoldása, hanem - széles körű konszenzus megteremtése révén - a régió vízgazdálkodási rendje kialakítása. 3. Magyarország természetföldrajzi adottságaiból, illetve a meglévő regionális jelentőségű beavatkozásokból adódóan a tervezési alapegységek nem feltétlenül vízgyűjtőhatárokhoz kötöttek. A tervezés területi lehatárolását a régió meghatározó jelentőségű feladatához is igazodóan célszerű megtenni. 4. Indokolt, hogy a regionális tervek - a prioritások megléte, vagy tudatos megfogalmazása mellett - a vízzel kapcsolatos feladatok teljes körét figyelembe vegyék. 5. A vízzel kapcsolatos igények folyamatos változásából adódóan a társadalmi elvárások nehezen feltárhatók, de ennek megléte esetén is fennáll az elavulás lehetősége. Indokolt ezért, hogy a potenciális lehetőségek „terepasztalát" fogalmazzuk meg. 6. Az adottságok és lehetőségek „terve" szinte időtlen távra kell, hogy keretbe foglalja a régió vízgazdálkodását. 7. A tervek értéke annyi, amennyi azok társadalmi elfogadottsága. Ezért - részletesen fel kell mérni az egyeztetésbe, külső konzultációba bevonandók körét, - a tervek készítését folyamatos „PR" tevékenység kell hogy kísérje, - a tervkészítést indokolt két fázisra bontani (lásd az ábrán), így biztosítva az egyeztetések érvényesítését. 8. A felmerülő problémák térségenkénti különbözőségétől függetlenül indokolt a tervek készítésének országos koordinációja, annak érdekében, hogy - a tervek tartalmilag illeszthetők legyenek, - azonos kritériumrendszert tartalmazzanak, - egységes elvek szerint történjen a fejlesztési elvek, a nemzetközi összefüggések megítélése stb. Indokolt tehát a tervezési folyamat alapkérdéseit „IRÁNYELVEK" formájában szabályozni. Szándékaink szerint az alapozó módszertani tanulmány, illetve a 8-nál említett irányelvek ez év őszére elkészülnek, így a konkrét tervezés legkésőbb 1995 elején megkezdődhet. Az 1794. évi rendkívüli szárazság emlékezete DR. PÁLFAI IMRE Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged A szárazság-probléma - a hazánkban immár több mint tíz éve tartó száraz időjárási periódus hatására - a tudományos és a gyakorlati élet szereplőit egyre szélesebb körben foglalkoztatja. Az ezzel kapcsolatos történeti kutatásokhoz szolgál adalékul az alábbi rövid ismertetés, amely a kétszáz évvel ezelőtt dúlt iszonyú aszályt idézi föl. Ez a régi „esemény" azért is figyelmet érdemel, mert a nagyarányú vízrendezések előtti időszakra esik, amikor azokat - értelemszerűen - még nem okolhatták a szárazságért. Megtették ezt 1863-ban, majd később is, sőt napjainkban is vannak, akik ilyen összefüggéseket keresnek. A Hasznos Mulatságok (1822) jegyzéke az 1794. esztendő időjárásának leírását így kezdi: „ mind a tél mind a nyár örök emlékezetre méltó. Egész télen se hó, se esst5, se fenn bíró fagy nem volt. 1793-ki Oktober, Nov. már oily szárazak, hogy sok helyeken őszit se vethettek, a kútak kiszáradtak, sőtt a folyók is, annyira, hogy őrölni nem lehetett. A Tisza úgy el száradt, hogy tsak térdig ért, és sok helyeken pénzen adták a vizet. A magyar Alföldön 1794-ben sem tavaszit, sem kukuriczát nem vethettek, a mezők úgy kiégtek, hogy egész nyáron szalmázni kellett a marhákat. Sem széna, sem semmiféle gabona nem lett, ember s barom majd mind el veszett. " A szárazság már kora tavasszal érezhető volt. A Magyar Hírmondó levelezője Aradról 1794. április 2-án így ír: „Ezen földről olly újságot közölhetek, hogy már öt hetektől fogva semmi 16