Hidrológiai tájékoztató, 1994

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Juhász József: Emlékezés dr. Papp Ferencre, halála 25. évfordulóján

Az 1938. évi dolgozat Horusitzky Henrik hidrogeológiai } munkássága „csúcsát" jelenti. A szövegrészben látható 42 db ábra (11 db fénykép, 21 db földtani szelvény, 9 db térképrészlet és 1 db kútrajz), a számos kimerítő részletességű táblázat és végül a „Budapest Székesfőváros dunajobbparti részének (1:10000 ma. színes) hidrogeológiai térképe", amely 30 féle földtani képződményt és 22 féle magyarázó jelet tartalmaz, a mai napig is megbízhatóan hasznosítható alapdokumentumot képvisel. Két budapesti részletkérdéssel foglalkozó rövid tanulmánya a „Rövid megjegyzés a karsztvíz kérdéséhez és annak budapesti felhasználásához" és a „Lehetne-e az új városházát hévvízzel fűteni?" című (Hidrológiai Közlöny, XX. 1940) ugyancsak a mindenre kiterjedő gondos és figyelemfelkeltő tevékenységére utal. A „Megjegyzések a vízjogról szóló 1885: XXIII. számú törvénycikk kiegészítésére és módosítására vonatkozó 1913: XVIII. számú törvénycikkhez csatolt miniszteri rendelethez" című (Hidrológiai Közlöny, X. 1930) rövid tanulmányában az artézi kutak állandó folyásának csappal történő meggátlása ellen emel szót és sürgeti a fúrások bejelentési kötelezettségét. Horusitzky Henrik 1940-41-ben a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztálya elnöki tisztét is betöltötte. A Szakosztály 1941. január 29-i évzáró ülésén - melynek keretében tiszteleti taggá választották - elhangzott elnöki megnyitójában ,Az ismeretlen vízről" szólt [1], A mély átérzéssel és a tudomány iránti alázattal elmondott megnyitó utolsó mondatait, mely mind a hidrológia iránti elkötelezettségét, mind hazafias hitvallását és egész emberségét is érzékelteti, a következőkben idézem. „Mint láttuk, még igen kevés az, amit a vízről, erről a közönséges anyagról tudunk, még igen sok nehéz probléma szálait kell a hidrológia tudósainak kibogozni, pedig nincs anyag, melyhez oly sok, nemcsak tudományos kérdés, hanem az emberi kultúrát, a gyakorlati életet és a magyar jövőt is szolgáló feladat fűződne, mint a parányi vízcseppek útjához. A tudomány szolgáinak nem szabad azonban csüggednie. Hordjuk szorgalmasan egymásra a tudomány tégláit, építsünk tornyot, mely mind közelebb visz minket a Teremtés nagy művének megismeréséhez, s építsük meg a tudomány pilléreit, melyre biztosan támaszkodhatik a jövő Magyarországa, egészséges népével, virágzó gazdaságával. Ez az a feladat, melyből a hidrológus is fontos részt kér magának". Dr. Vitális György IRODALOM [1] Horusitzky H.: Az ismeretlen vízről. (Elnöki megnyitó a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának 1941. január 29-i évzáró ülésén). Hidrológiai Közlöny, XX. 1940. 367-371. [2] Marczell F. szerk.: A 75 éves Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917-1992. Kiadja: a Magyar Hidrológiai Társaság, Bp. 1992. [3] ScherfE.: Horusitzky Henrik 1870-1944. Hidrológiai Közlöny, XXV. 1945. 9-22. [4] Sümeghy ].: Horusitzky Henrik emlékezete. Földtani Közlöny, LXXIU-LXXIV. 1944/45. 1-6. [5] Vitális Gy. szerk.: A 75 éves Magyar Hidrológiai Társaság múltja és jelene 1917-1992. Kiadja: a Magyar Hidrológiai Társaság, Bp. 1992. Emlékezés dr. Papp Ferencre, halála 25. évfordulóján* Dr. Papp Ferenc (1901-1969) Papp Ferenc 1901-ben született Budapesten és itt is halt meg 1969-ben. Már fiatalon, 1924-ben belép a Műegyetemre tanársegédként Schafarzik Ferenc tanszékére. 1929-től adjunktus, 'A Gellért fürdőben levő mellszobor koszorúzásakor elhangzott ünnepi beszéd. 1935-től egyetemi magántanár. 1943-ban lesz nyilvános rendkívüli tanár. A háború felforgatja a világot. 1953-ban nevezik ki egyetemi tanárrá, majd Vendl Aladár nyugalomba vonulása után 1960-tól lesz tanszékvezető. Már 1920-tól foglalkozik a kőzetekkel, kiemelten az eruptív kőzetekkel. Doktori értekezésében is a hazai dioritokról ír. Legrészletesebben a Börzsöny andezitjeit vizsgálta, de foglalkozott a mórágyi gránitos kőzetekkel is. Később figyelme fokozatosan kiterjedt a műszaki kőzettan felé. Irt a magyarországi márványokról, a dunántúli építőkövekről. Ismereteit a „termésköveink előfordulása és hasznosítása" című könyvében összegezte először. Foglalkozott a kavics- és homoklelőhelyekkel, a kőbányákkal is. Fontos munkája volt az 1952-ban kiadott és 1964-ben új kiadásban megjelent „Kőzethatározó" c. műve. Ezirány ú munkásságát a „Műszaki kőzettan" című szakmérnöki jegyzettel koronázta meg. Munkássága, szakmai élete a Műegyetemhez kötötte. Természetes tehát, hogy hamar felismerte a háború utáni újjáépítés során a hazánkban méltatlanul háttérbe szorított mérnökgeológia fontosságát, melyet haláláig hangoztatott. Maga a metróépítés során adott szakvéleményeivel, a lejtőmozgások vizsgálatával és az ellenük való védekezéssel, mérnökgeológiai tárgyú egyetemi jegyzeteivel és az általa szerkesztett és társszerzőként írt első magyar mérnökgeológiai könyvvel (1959) járult hozzá e hazánkban kevésbé ismert tudománykör megalapozásához és fejlesztéséhez. A mérnökgeológiai ismereteinek széles körű elterjesztése érdekében a szakmérnöki tagozaton megszervezte az önálló mérnökgeológus szakmérnökök képzését is. Az első szakmérnökök 1968. év végén szereztek diplomát. Papp Ferenc nevét a legszélesebb körökben hidrogeológiai munkássága tette ismertté. 6