Hidrológiai tájékoztató, 1994

2. szám, október - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Dudich Endre: A 125 éves Magyar Állami Földtani Intézet vízföldtani tevékenysége

A terméskő burkolatok alkalmazásánál kiemeli az ágyazat fontosságát, a burkolatok gondos hézagolását és a kövek szoros illesztését. A téglaburkolatoknál az egy tégla vastag, cementvakolatba rakott, falazatszerűen kiképezett burkolatok kiépítését javasolta, ami - 90 év után - az újszegedi mederburkolatnál is tökéletesen beigazolódott. Az ideiglenes - hullámverés elleni védelmül szolgáló módszerek különböző fajtáit ismertetve - megemlíti a rőzsehengerek használatát, a karősor mögé szórt katrét, és a nagyobb hullámzás idején alkalmazott deszka falak alkalmazását is. Az 1888-as rendkívüli árvíz tapasztalatai azonban más következtetések levonására is okot adtak. Az ajánlott töltésméretek egységes, új előírások szerinti megállapítását tették szükségessé, az új árvízi maximumoknak megfelelő szelvénnyel és biztonsági magassággal. Ekkor veszi kezdetét a Tisza-szabályozás és ármentesítés korszerű továbbfejlesztése, a középvízi szabályozás végrehajtása, az új Tisza meder kialakítása. 1890. augusztus 30-án úja meg „A Tisza szabályozásáról" című 84 oldalas tanulmányát. Ebben, az 1846-1889. között egyre sűrűbben jelentkező árvizek okait vizsgálva, az árvizek kialakulásának megismerését, a kiváltó okok vizsgálatát, a folyók lejtési és hordalék viszonyainak ismeretét, ezek összevetését tartja fontosnak. Mint úja: „így teljes képet nyerhetünk ... a vízjárási viszonyokról ... és felismerhetjük azután a természettől kijelölt ama módokat, amelyekkel... az ármentesítés sikerét biztosítani lehet." Az árvízszintek növekvő tendenciája és az előbb elmondottak alapján arra hívja fel a figyelmet, hogy mennyire fontos a mederben egymást követő árhullámok egymásra torlódásának megakadályozása, az éles kanyarok megszüntetése, az árvízi medrek helyes kialakítása, a töltések szabályos vonalvezetése, a szűkületek kialakulásának megakadályozása. Tanulmányában Ó javasolta először a nyárigátak építését, valamint az öblözeteket elválasztó lokalizációs keresztgátak gondolatát is. A századforduló táján a mederelfajulás következtében a kisebb-élesebb kanyarulatok száma megnőtt, helyenként az árvízvédelmi töltéseket is megközelítette. Ezért azokon a szakaszokon ahol a folyó a töltések állékonyságát is veszélyeztette, különösen fontossá vált a középvízi szabályozás. Ilyen volt a Tisza bal part Szeged alatti szakasza is, ahol a folyó az árvízvédelmi töltést annyira megközelítette, hogy szükségessé vált az árvízvédelmi töltés megerősítése és hullámverés elleni védelme. Ennek érdekében Maiina Gyula tervei alapján 1160 fm hosszban kísérleti burkolat épült, 1903-1907 között. Ez 16-féle szerkezetű 41 változatban elkészített szakaszból áll. A tégla falazatok élére, - illetve lapjára állított kivitelben, folyamatosan, vagy táblákra osztva, téglabordák kialakításával épültek, bitumen, beton, cement alapú felületkezeléssel. A beton burkolatokat vasalatlan és vasalt szerkezetként egyaránt alkalmazták. A lapok méretei - vastagsága -, hézagolása szerint is sokféleség jellemzi ezt a burkolatfajtát, nem is beszélve arról, hogy kötésben vagy hálósán vannak-e rakva. Elgondolásainak helyességét, a gondos építési munkát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a „Malina-féle" burkolat ma is áll. Az előbb ismertetett burkolatszakasz építésének időszakára esik egy, a töltések hullámverés elleni védelmét szolgáló kísérletsorozat megvalósítása is. A tanulmányból lehet megismerni az Újszegedi kísérleti telepet, illetve a hullámzás előállítására épített 6x4 m-es vasbeton medence szerepét is. Ez a töltések vízoldali rézsűinek megfelelő 1:3, illetve 1:2 hajlású fenékkialakítással rendelkezik. Erre, a kampókkal ellátott fenéklemezre, először kiépítették a 25 cm vastag iszapos-homok ágyazatra fektetett, ékelt terméskő burkolatot, ahol azt vizsgálták, hogy hány hullám teszi tönkre. Ezt a hullámzást előállítva a kísérleti anyagoknál, összehasonlítási alapot szolgáltatott. A hullámzási kísérleteknél együtt vizsgálták az elhabolás mértékét és a művek hullámzást mérséklő hatásfokát. Kísérleteket folytattak többek között az ún. „Halhéjborítással", az ,£ndre-féle" rőzseláppal, árvízvédelmi paplannal, horganylemezzel, ponyvákkal, pallóverésekkel. Az árvízvédelmi paplanokat, - amelyek szalmával bélelt rőzseponyvák és le vannak erősítve a rézsűre, - már 1897-ben is kipróbálták, most az újszegedi partszakasz földrézsűjén 1904-ben szintén alkalmazták, építés közben. Kísérleteinek részletes leírását a Magyar Mérnök- és Építész Egylet 1905. évfolyamának IX. füzetében „Az árvíz ellen való védekezés okszerűvé tétele" címmel tette közzé. A mérnökegylet ezért a munkájáért a „Hollán-pályadíj" 200 koronás jutalmával tüntette ki. A szakma igazi megbecsülését jelentik egy későbbi méltatójának szavai: „A hullámverések elleni védelemről Maiina Gyula után már nagyon kevés újat lehetne mondani." Az utódoknak, a mérnöktársadalomnak példaként szolgál Maiina Gyula élete és munkássága, különösen nekünk, akik egykori tevékenységének színhelyén folytathatjuk amit Ő megkezdett. Varga Ferenc A 125 éves Magyar Állami Földtani Intézet vízföldtani tevékenysége Alig két évvel a kiegyezés után, 1869. június 18-án írta alá /. Ferenc József király a bécsi Birodalmi Földtani Intézettől független, Magyar Királyi Földtani Intézet megalapítását szentesítő okiratot. Az Intézet azóta dolgozik a mindenkori magyar államterület földtani térképezésén, természeti kincseinek felkutatásán és egyre jobb megismerésén, az eredmények szöveges kiadványok és térképek formájában való közkinccsé tételén. Természeti kincseink egyike a víz. Mit és hogyan tett az Intézet vizeink kutatása, megismerése, hasznosítása terén? 1. Az első lépések (1869-1885) A Hantken Miksa igazgatósága alatt szerveződő, még önálló épülettel sem rendelkező Intézet néhány szakembere válogathatott a sokféle megoldandó feladatban. Az elsők között voltak pl. a Pécs város vízellátása ügyében végzett földtani vizsgálatok, és javaslattétel a budai keserűvíz-forráscsoport védőterületére. Az 1885. évi vízjogi törvény az Intézet számára már hatósági szakértői jogkört biztosított. 2. Két ví?jog-szabályozás között (1886-1913) Hantken utódja, Böckh János, 1892-ben külön osztálygeológusi állást szervezett a források védelmének, a települések vízellátásának és az artézi kutak szakszerű telepítésének feladataira. Mindjárt abban az évben el is készült az ország fúrt kútjainak és ásványvíz-forrásainak áttekintő térképe. Ezt követte (pontosan száz éve, 1894-ben) a kőolajfinomítók vízszennyezést okozó tevékenységének első vizsgálata, majd a mosoni Duna-ág vízbeeresztő és kamrazsilip-rendszerének problémái. 6