Hidrológiai tájékoztató, 1994

1. szám, április - BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Dr. Kolin László: Ismertetés az IWSA 1993. évi budapesti kongresszusáról

műszaki hátterével foglalkozott, a viták zömmel az adatok és (az egyre magasabb szintű számítástechnikai eszköztárra támaszkodó) számítási módszerek körül folytak. A rendszerek és környezetük kölcsönhatásáról kevés szó esett. Az öntöző és vízelvezető rendszerek üzemeltetése, szervezeti és pénzügyi kölcsönhatásokiémábanbeküliött dolgozatok kiválóan szemléltették, hogy a vízkészletek optimális felhasználása és a költségtakarékos fenntartási és üzemeltetési módszerek fejlesztése és alkalmazása világszerte központi kérdés; jelenleg azonban nem ismertek olyan módszerek, amelyek segítenének abban, hogy kellő alaposságú elemzést követően kialakulhasson az előző pontban leírt feltételek optimális kielégítésére alkalmas intézményi és pénzügyi háttér, amelyben az állam és a piac egymással összhangban, a támogatások és a díjak átgondolt rendszerével, szerződések révén hat a vizek végső felhasználójára. A fejlett országok decentralizált öntözési rendszeréhez tartozó, vagy más fejlődő országok intézményi modelljének kritikátlan átvétele nem segít a fejlődő országokon; az egyes országok sajátos viszonyaira tekintettel kell lenni. Az öntözés és vízrendezés a vízért folyó versenyben előadásai azt jelezték, hogy sok, a vízveszteségek csökkentésére alkalmas módszer ismert a világon; használatba vételüket elsősorban a pénzügyi források hiánya akadályozza. A folyamatosan növekvő vízigények kielégítése egyre nagyobb jelentőségűvé teszi a felszíni és a felszín alatti készletekkel való gazdálkodás fejlesztését. Számos ország rendelkezik magas színvonalon működő vízgazdálkodási, intézményi rendszerrel, aminek átvételét kulturális és társadalmi tényezők nem teszik lehetővé. A kormányok, elsősorban a törvényi, politikai kereteket illetően, egyre nagyobb szerepet játszanak a vízgazdálkodásban; mivel a települések és az ipar díjfizető képessége nagyobb, fontos az öntözés másodlagos előnyeinek figyelembevétele a díjrendszerben, aminek kialakítását országonként eltérő módon kell végezni. Nagyjelentőségű a közvélemény bevonása; az iskolai oktatás kulcskérdés a jövő szempontjából. A külföldi szakértők elsősorban szaktanácsadással, továbbképzéssel segíthetik a fogadó országokat, különböző döntéselőkészítő változatok elkészítésével a felelősséget változatlanul viselő döntéshozókat, mindezekhez rendkívül fontos a megfelelő mennyiségű és minőségű adatgyűjtés. A vízért folyó verseny egyre fokozódik; egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a regionális szempontokat figyelembe vevő vízgazdálkodás, különösen a több országot érintő vízrendszerekben. A valós idejű információk alkalmazása a rendszerek üzemeltetésében központi kérdés. A vízgyűjtőkön (bár drágán, de) megvan a lehetőség a megfelelő adatszolgáltató hálózatok telepítésére; szükséges azonban a megfelelő kezelőszemélyzet és a rendszervezetők igényeit figyelembe vevő tervezés, amelynek során fontos az érintettek érdekeinek kellő összehangolása és az optimumot leíró célrendszer pontos megfogalmazása. Az így megvalósult rendszer üzemszinten járulékos hasznot is nyújt (csökkenő vízfelhasználás és káros hatások-pl. túlöntözés - csökkenése). A fő témák mellett számos egyéb rendezvényre is sor került. Nagy folyók árvizei címmel egésznapos előadássorozatot szerveztek, amelynek különleges aktualitást adtak a Mississippin, Missourin, a Brahmaputrán, a Bagmatin, a Gangeszen és a Meghna folyókon nemrég levonult árvizek. A kongresszust megelőző héten számos tanulmányt vitattak meg különböző ICID-munkacsoportok. Kiemelt elismerésben részesült a Duna újabbkori történetét feldolgozó tanulmány, amely Magyarország koordinációja mellett, nyolc ország bevonásával készült el. A kongresszus résztvevői egyhangúlag elfogadták az ICID Hágai Nyilatkozatát: 1. Az ICID, a vízkészletek egyéb, sürgetően fontos célokra való felhasználása érdekében új programokat javasol a takarékos mezőgazdasági vízfelhasználás terén. 2. Az ICID támogatja az öntözési és vízrendezési szervezeteket a források felhasználásínak optimalizálásában és az öntöző, illetve vízelvezető rendszerek átfogó, több szempontra tekintettel levő tervezésében. 3. Az ICID olyan programokat j avasol, amelyek a víz hatékonyabb felhasználásira irányulnak üzem- és vízrendszerszinten egyaránt, hogy megteremtsék az öntözővíz igazságos elosztásának, a fenntartható fejlődésnek és a környezet védelmének feltételeit. 4. Az ICID, a nyilvánosságot felhasználva és saját programjai révén is fokozott figyelmet fog szentelni március 22-ének, a Víz Világnapjának. 5. Az ICID bátorítani fogja a gazdálkodók nagyobb részvételél az öntöző és vízrendező szervezetekben, az öntöző és vízelvezető rendszerek fenntartásában, irányításában és üzemeltetésében. 6. Az ICID nemzetközi együttműködést javasol a több országra kiterjedő vízgyűjtőkre vonatkozóan. 7. Az ICID speciális programokai javasol az öntözésre, vízelvezetésre és vízgazdálkodásra vonatkozóan Afrikában és más olyan térségekben, ahol a víz feszültségforrás. 8. Az ICID konkrét terveké fog kidolgozni az árvizekkel és aszállyal sújtott területekre. 9. Az ICID és nemzeti bizottságai szélesíteni fogják kapcsolataikat és gondot fognak fordítani jövőbeli vezető szerepekre alkalmas fiatal szakemberek munkába való bevonására. 10. Az ICID programokat fog indítani a nemzeti bizottságok, az öntözőrendszerek beruházói, tervezői és irányítói közötti technológiai csere fejlesztésének érdekében. Tóth László Menyhért Ismertetés az IWSA 1993. évi budapesti kongresszusáról A Nemzetközi Vízellátási Szövetség (IWSA) 1993. október 2-8. között Budapesten tartotta 19. Kongresszusát, valamint az ehhez kapcsolódó Vízügyi Kiállítást. Magyarország 1970-ben kapcsolódott be hivatalosan is az IWSA munkájába, s ezzel egyidőben meg is alakult az IWSA Magyar Nemzeti Bizottsága, amelynek elnöke dr. Illés György, majd később dr. Varga Miklós volt. A magyar vízellátási szakemberek elismerését jelentette, hogy hamarosan lehetőséget kapott Magyarország az IWSA Végrehajtó Bizottságának munkájába történő bekapcsolódásra is. A VB-ben a képviseletünket kezdetben dr. Krempels Tibor, majd - sajnálatosan korai halála után - Szántó Imre látta el. Az IWSA szakmai-tudományos életének legjelentősebb eseményei a 2-3 évente megrendezésre kerülő kongresszusok. 1986-ban a római kongresszussal kapcsolatban összeülő Végrehajtó Bizottsági ülésen az IWSA Magyar Nemzeti Bizottságának 50