Hidrológiai tájékoztató, 1994

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dávidházy István: 150 éves a soproni Tómalom fürdő

150 éves a soproni Tómalom fürdő DÁVIDHÁZY ISTVÁN Minél tovább megyünk vissza az időben, többek között az is a szemünkbe ötlik, hogy elődeink táplálkozásában a halnak a maihoz képest mennyivel nagyobb volt a jelentősége. Nem is olyan régen, a 30-as, 40-es években még megvolt Sopronban a halpiac a Várkerület elején, ahol a fertői halászok árulták a csukát, a pontyot és a kevésbé igényes vevőknek a kárászt is. A Halász utca, az egyik legrégibb soproni utcanév is a halászat múltbeli fontosságát tanúsítja. A halfogyasztás a középkorban volt igazán jelentős, amikor a böjt betartását az egyházon kívül még a városi hatóságok is ellenőrizték. Okleveleink szerint Sopronban és határában a polgárok és a város birtokában több, ma már nem, vagy nehezen azonosítható helyű halastó volt, sőt a belső várfalat övező árokrendszerben (kurzer und langer Graben) évente halásztak és halasítottak is. A hely- és névazonosítás terén kivételt képez a Tómalom, ez a várostól északra fekvő mesterséges tórendszer, amelynek története a középkori kezdetektől napjainkig nyomon követhető. A halászattal kapcsolatos a Tómalom egyik korai írásos említése is. Schottel Mihály polgármester és kamarás 1498—99-i számadáskönyvében ugyanis az áll, hogy egy „Schänzel"

1 halat, amelyet a várárokban fogtak, az Ättengräbenben levő tóba (a Tómalomba) küldtek („Item als herr Sighart und Henngst im lanngen statgraben gefischt haben sy einen (wagen) Schänzel visch in den Teicht inn Ättengräben geschikht").

2 Az 1533. évi közgyűlési jegyzőkönyv a polgárságnak azt a kívánságát örökíti meg, hogy az elpusztult tavat (den öden Teicht) újítsák fel.

3 1553-ból értesülünk először a malom meglétéről (Számadáskönyv 136), ezt megelőzően a tó építéséről esik szó (Gepew des Teichts in Attengraben 230 FI 7 sol 10 d, Szkv. 1543. 185). Az 1560. évi számadáskönyv 103. oldalán megemlítik, hogy a malom két kerékre jár. 1582-ben a malom posztókallóval bővül.

4 A kallót Zoanna Péter építette, árát 1584. március 11-én fizették ki neki.

5 A város a malmot bérbeadással hasznosította, a halászat és a jégvágás saját kezelésben maradt, az értékesített hal és jég ára a városi bevételek között szerepelt. Ez a tulajdoni állapot maradt fenn a XVIII. század végéig, amikoris a város zilált pénzügyeinek rendezése céljából több városi ingatlan között a Kis- és Nagytómalom is eladásra került. A mai nagyobbik tavat kezdetben Teicht in Attengrabennek

6 hívták, a jelenlegi Kistómalom megépülése után

7 obere und untere (felső és alsó) Teichtmühlről esik szó, sőt az 1598. évi számadáskönyv „mittern" (középső) Teichtet is említ (24. o.). 1657-ben a Szt. Mihály kapu előtti két tó megnevezés fordul elő (beede Teucht vor Michael Thor, Szkv. 15). A XVIII. század közepén a tavak és rajtuk levő malmok jövedelme a városi menházé, ekkor a „Spittal Teuchte" elnevezést találjuk a számadáskönyvekben (1748. 37,1754.139), míg az alábbiakban ismertetésre kerülő beadvány már a mai Teichmühle alakot használja. Érdekességként megemlíthető, hogy nyelvjárási szinten a „Teichtmühl" a használatos név. A szanálás keretében eladott tó a rajta működő malommal és a hozzátartozó földekkel először Rosenwasser György molnár birtokába kerül. 1842-ben Mühl Konrád molnár a tulajdonos, aki június 27-én kérvényezi a tanácstól taván uszoda és fürdő (Schwimm- und Bad Anstalt) létesítésének engedélyezését. Ennek a kérvénynek az elutasítását és a Nagytómalomban való fürdés betiltását kérte annak veszélyességére hivatkozva 1842. július 15-én Schneider János Jakab ügyvéd, a Kistómalom és rajta már működő uszoda tulajdonosa. A két kérvény együttes elintézése érdekében a tanács Martiny Frigyes városkapitányt helyszíni szemle elvégzésére utasítota. A városkapitányi jelentés , amely az előzményekről, magáról a korról és a Tómalom akkori állapotáról számos érdekes adatot tartalmaz, szószerinti fordításban az alábbiakban olvasható. Mühl Konrád molnármester és az úgynevezett Nagytómalom tulajdonosa eredetiben csatolt kérvénye alapján, melyben a nevezett azt kéri, hogy a malma melletti tóban egy kis fürdőintézet létesítése engedélyeztessék számára, valamint Schneider János Jakab ügyvéd úr mint az úgynevezett Kistómalmon található úszó- és fürdőintézet tulajdonosának a kérvénnyel kapcsolatos beadványa folyományaképpen a 2434. és a 2622. sz. alatt, június 27-én és július 14-én hozott tanácsi határozatok végrehajtására, dr. Zsolnay Sámuel városi orvos úr és Reimer György ácsmester bevonásával (Grasl Jószef városi ács megjelenésében akadályoztatott), az alulírt napon helyszíni szemlét tartottam és tiszteletteljelentem a következőket. AMühl Konrád kérelmező által tavának fürdésre kijelölt része mintegy 15 öl hosszú és 7 öl széles (28,35x13,23 m), a tó többi részétől korlátokkal elkerített, vetkőző és öltöző kamrával van ellátva. A víz átlátszó és tiszta, úgyhogy a fenék mindenütt látható. A legmélyebb helyen a víz 4 1/2 láb (1,42 m) és részben magában a tóban levő forrásokból ered, részben pedig a Kistómalom lefolyásából származik. Megtisztulása a malompatakba való lefolyása után történik. A talaj szilárd, iszaptól, kövektől és növényzettől mentes, úgyhogy az ott történő fürdés ellen közegészségügyi szempontból a legcsekélyebb kifogás sem emelhető. Miután azonban a tó az elkerített részen kívül helyenként 2 ölnél (3,79 m) mélyebb, részben pedig az ún. hínárral (Fischkraut) benőtt, aminek következtében a korlátok közötti rész elhagyása a fürdőzőknek igen veszélyes és még az úszni tudóknak sem minden veszély nélküli az említett hínár miatt, amelybe a lábuk belegabalyodhat, ennélfogva a kérelmező elővigyázatosságból kötelezendő egy, a korlátra elhelyezendő tilalmi táblán a fürdőzőket a korlátok átlépésének veszélyességére figyelmeztetni és az úszást az említett szabad részen mindaddig amíg az kellőképpen megtisztításra nem kerül, senkinek meg nem engedni. A Schneider János Jakab úr által felhozottakkal kapcsolatban Mühl Konrád közölte, hogy korábban rákosi jobbágyok, közkatonák és a városi csőcselék fürdött gyakran a tóban és ezt más módon, mint egy 2 krajcáros taksa bevezetésével megakadályozni nem tudta. Ez neki tökéletesen sikerült is, úgyhogy most a tavat csak tisztességes városi személyek látogatják, a meztelenen való fürdés senkinek sincs megengedve és mint erről az alulírott személyesen is meggyőződött, két tiltó tábla is elhelyezést nyert. Az, hogy a két nem egy körülbelül 100 négyszögölnyi (360 m

2) területen együtt fürdik, nem erkölcstelen mivel ilyen közös fürdők a tengeri és iszapfürdőkben léteznek és ő maga (t.i. Mühl) szigorúan ügyel arra, hogy az illem és az erkölcs szabályait ne sértsék meg. Egyebekben csak a saját asztali szükségletére tart bort, amelyet a városból szerez be.® A fürdőzőknek kérésükre kizárólag csak saját gazdaságából származó tejet és vajat ad el. A fentiekben ezennel megteszem legtiszteletteljesebb jelentésemet. Sopron, 1842. augusztus 12. Martiny Frigyes városkapitány A tanács már öt nappal a jelentés kelte után, augusztus 17-én 2997. sz. alatt meghozta a határozatot, amelyben a kérvénynek helyt ad, kötelezi Mühl Konrádot a korlátra elhelyezendő tábla létesítésére. Határozatával elutasítottnak nyilvánítja Schneider János Jakab ügyvéd kérelmét is, viszont mindkét uszodatulajdonosra 1-váltóforint iparűzési és az arra eső házi adót (domestica) vet ki. Nem tudjuk, hogy Mühl Konrád „úszó- és fürdőintézete" meddig működött. A Nagytómalmot (1. ábra) 1859-ben Mühl Konrádtól a posztóscéh vette meg

1

0, amelynek irataiból arra lehet következtetni, hogy a fürdőzés folyamatossága nem szakadt meg. A céh ugyanis csak a malomépületben létesített kallót használta, 23