Hidrológiai tájékoztató, 1994

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Szűrös Jánosné: Vízkészlet-védelmmel kapcsolatos környezetvédelmi és hatósági feladatok

Tudomásom szerint az üzemelő vízbázisok közül csak kettő rendelkezik ilyen kijelölő határozattal (főleg azért, mert a védőterület természetvédelmi területre esik, így kevés szennyezőforrással kellett számolni). Melyek azok a tényezők, amelyek véleményem szerint hatottak arra, hogy a vízbázisvédelemben országosan ilyen nagy lemaradás van: - Elsősorban a társadalom nincs tudatában annak, hogy a felszín alatti vizek sérülékenysége miatt minden és mindenki potenciálisan szennyeződési folyamat előidézője lehet, aki a felszínen vagy felszín alatt szennyező anyagot helyez el vagy ilyen tevékenységet végez. Ennek oka, hogy a szennyezési folyamat a felszín alatt rejtetten játszódik le és a szennyezés és a szennyeződés között jelentős idő telhet el. - Az elmúlt évtizedekben a vízellátás mennyiségi fejlesztése élvezett prioritást, a szükségesnél kevesebb figyelmet és állami erőforrást kapott a csatornázás, szennyvíztisztítás és a hulladékelhelyezés. - A központi támogatások csak a vízellátás fejlesztésére terjedtek ki, a vízbázisok biztonságba helyezésére nem, jogszabályilag sincs tisztázva mi a beruházó és mi az üzemeltető feladata e tekintetben (a vízművek üzemelő vízbázisoknál szűkös anyagi lehetőségük miatt nem is tudják végrehajtani a védőidom kialakítását). Még az 1990. évi LXV törvény - mely az egészséges ivóvízellátás megteremtését az önkormányzatok feladatává tette - sem határozza meg, hogy a vízbázisok biztonságba helyezése e feladatba beletartozik-e. - Ahatályos környezetvédelmi törvény (az 1976. évi II. törv.) és a vízügyi törvény (az 1964. évi IV. törv.) egyaránt azt mondja ki, tilos a vizek káros szennyezése. Törvényileg ma sem tisztázott mi tekinthető károsnak, ugyanis felszín alatti vizekre nincsenek terhelési határértékek. A vízügyi törvény a vízbázisok üzembe helyezés előtti védelmét konkrétan nem érinti, keretjellege miatt a gyakorlati jogalkalmazásban hatékonyan nem érvényesülhet. - Szennyezőforrások esetén a jelenleg hatályos joganyagban nincs kimunkálva, melyek azok a korlátozások, amiket a védőterületen kívül és belül be kell tartani a vízkészletek védelmében. - Nincs megfelelő szintű és tartalmú normatív előírás a hidrogeológiai védőterületek kialakítására, az ezzel járó jogokra és kötelességekre. - A szennyezőforrások veszélyességének, illetve a vízbázis veszélyeztetettségének megítéléséhez szükséges szakmai ismeretek, számítási és kockázatelemzési módszerek kellően nem ismertek (példaként említem, hogy a védőterület lehatárolásához szükséges „elérési idő" nincs jogszabályban rögzítve, a szakemberek véleménye 5-100 év között oszlik meg műszaki indokokat és pénzügyi lehetőségeket figyelembe véve). - Miután a normatív előírások hiányosak, nincsenek a védőterületre dokumentációk, így sem területileg, sem országosan nem ismert, hogy a hidrogeológiai védőterület mekkora területhasználatot érint és kialakulásának mekkora a gazdasági kihatása. - Utoljára említem, hogy a mai átmeneti gazdasági helyzet sem kedvez a védőidom kialakításának. Az üzemeltető vízmű vállalatok bizonytalanságban vannak, kevésbé foglalkoznak a vízbázisvédelemmel, az önkormányzatok viszont még nem ismerve jogaikat és kötelezettségeiket, úgy gondolják, jobban érdekeltek akár szennyező gazdasági tevékenység telepítésében is (az adóbevételek miatt), mint a vízkészletek hosszútávú megőrzésében. Súlyos problémát okoz a mi területünkön az is, hogy a vízbázisok olyan önkormányzatok területén vannak, melyeknek vízellátását (érdekét) a mű nem szolgálja és az esetleges korlátozások is őket érintik. Komoly probléma lesz az is, hogy a földtörvény következtében adott esetben megnő azoknak az érdekelteknek a száma, akiket a védőterület kialakítása érint. Ezeknek kártalanítása, korlátozása, illetve tevékenységük ellenőrzése nem kis gondot fog okozni. - A Békés megyei ivóvízminőség javító programnak szerves - egy vízbázis kialakításának - elmaradhatatlan része a védőterület kialakítása, ugyanis fennáll annak a veszélye, hogy egy ilyen nagy állami beruházás megvalósulása után mégsem lesz egészséges ivóvíz a rendszerben a vízbázisvédelem elmaradása miatt (kiküszöböljük ugyan a természetes eredetű arzént az ivóvízből, de megjelennek majd az ammónia, nitrát, olaj, növényvédőszerek és más civilizációs eredetű szennyező anyagok). Az elszennyeződött víz utólagos tisztítása pedig többszörösébe kerül az előzetes védelemnek. A környezetvédelmi törvény 10. § (1) kimondja „Nem szabad az emberi környezetvédelem alatt álló tárgyait (itt vizet) olyan szennyeződésnek, ártalomnak vagy más káros hatásnak kitenni, amely azok természetes tulajdonságait hátrányosan megváltoztatja, vagy az emberi életkörülményeket rontja". E paragrafus ellenére kiépített vízbázisainkat jelentős szennyezőanyag terhelés éri. Melyek a legfontosabb szennyező tevékenységek: - elsősorban a települések csatornázatlansága és a szennyvíztisztítás hiánya; - az állattartó telepek hígtrágyájának, szennyvizének elszikkasztása; - a különféle ágazatokban a vegyianyagok nem megfelelő tárolása; - a hulladékok szakszerűtlen lerakása; - az agrokemikáliák bemosódása; - a felhagyott, leromlott állapotú kutak; - és az üzemanyagok szállítását és tárolását szolgáló művek meghibásodása. A vízkészletek védelmében a védőterületre az alábbi általános környezetvédelmi elvárások fogalmazhatók meg: - védőterületen csak olyan létesítmény üzemelhet, illetve olyan tevékenység folytatható, ami nem veszélyezteti a vízbázison a víz minőségét és mennyiségét (pl. a vízkitermelés következtében megváltozó áramlási viszonyok miatt nem következhet be minőségromlás); - a vízkitermelés hatására létrejövő depresszió csak akkorra lehet (még hosszútávú üzemelés után is), hogy a vizek mennyiségére ne legyen káros hatása (pl. ne okozzon veszélyes talajvízszín süllyedést); - védőterületen a tényleges szennyezőforrásokat meg kell szüntetni. A potenciális veszélyforrásokat és az általuk okozott hatásokat folyamatosan figyelni kell, az adatokat értékelni és veszély esetén a szükséges intézkedéseket megtenni; - felszín alatti ivóvízbázisok védelmére az MI 10-535/92. szerint megfigyelő, ellenőrző rendszert kell kialakítani és üzemeltetni. * Az utóbbi években a kormány, érzékelve a vízbázisvédelemben mutatkozó hiányosságokat, a 3175/1991. sz. határozatában elrendelte, hogy „Vízminőségvédelmi programot kell kidolgozni a csatornázás és szennyvíztisztítás fejlesztésére, az ivóvízbázisok védelmére". Egy ágazatközi bizottságot állított fel, melynek feladata a védőterületen levő szennyezők felelősség megosztásának vizsgálata, illetve szakmai és gazdasági követelmények kidolgozása. Felismerve azt, hogy a települések csatornázatlansága az egyik legveszélyesebb a felszín alatti vizekre, az 1993-94-es évekre a sérülékeny vízbázisokon a szennyvízcsatornázás és szennyvíztisztítás prioritását tervezi. Véleményem szerint a felszín alatti ivóvízbázisok védőterületének kialakítása sürgős, halaszthatatlan feladat. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy a gyakorlati jogalkalmazóknak rendelkezésére álljon a műszaki, jogi és pénzügyi alapok törvényi szintű szabályozása. 22