Hidrológiai tájékoztató, 1994

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Köles Péter: Újtpályák szennyeződése és a vízlefolyás környezeti hatása

6. ábraA kifolyt homoknyelv hosszanti átlagos lejtése a relatív víztartalom és a lap felemelése függvényében mért legkisebb érték 0,082 volt. Gyakorlatilag azonban 0,13-0,27 közé estek a mérések. A kísérlet sorozat alapján tehető megállapítások a következők. A homok megfolyósodás független a szemcseméretektől. Egyedül a víztartalomtól függ. A homok folyóssá válása 81-84% relatív víztartalom esetén megtörténik. Ezért ha egy folyós homokréteget w = 30% alá szárítunk, folyósodásra való hajlama megszűnik. A kifolyó homokmennyiség növekszik a víztartalom növekedésével. Elérheti egy kifolyásnál a homokréteg 20%-át is. A folyós homokrétegben történő üregkészítésnél - ha a réteg víztartalmát nem csökkentjük - az utánfolyás zavartalan marad. A kiömlő „nyelv" átlag lejtése 0,2 ami azt jelenti, hogy pl. egy 1 m magas folyóshomok réteget hirtelen megnyitva a kiömlő homok-víz elegyből kb. 5 m-re előrerohanó nyelv alakul ki, miközben a nem kötött víz nagy része néhány tíz másodperc, legfeljebb 1-2 perc alatt kiszabadul belőle. A víz eltávozási idő a szemcseméret függvénye, de észrevehető különbséget a szemcseméretek között nem találtunk. A folyós homok felismerése kutatásnál a víztartalom meghatározásával lehetséges csak. Ezért ahol ilyen veszély van, akár fagyasztással is érderftes mintát venni. Ha valahol folyós homokra találunk, szivatással elegendő eredeti víztartalmát 20%-kal csökkenteni ahhoz, hogy folyásra való hajlama megszűnjék. Útpályák szennyeződése és a vízlefolyás környezeti hatása KÖLES PETER Gödöllői Agrártudományi Egyetem, Gödöllő Környezetünk megóvása érdekében egyre nagyobb figyelmet fordítunk a szennyezések eredetére, elterjedésére és az okozott veszélyekre. Több vizsgálat elemezte a gépjárművek okozta levegőszennyezést, megállapítva annak káros, egészségre veszélyes következményeit. Egyelőre azonban még kevés vizsgálat folyt az autóutak felületére lerakódott koncentrált szennyezések összetétele és azok környezetre gyakorolt hatásának irányában. Az utakon a közlekedés következtében szennyeződések rakódnak le az égéstermékekből, a futófelületekből és a gépjárművek egyéb részeiből. Ezek eredetüktől függően lehetnek szerves és szervetlen anyagok. Az eső, a hó időről-időre lemossa az utak felületét és a távozó víz feloldja, magával ragadja a szennyeződések jó részét. A befogadó közeg összetételéhez képest az ide érkező szennyeződések koncentráltak, nagy mikroelem és szervesenyag tartalmúak. Az utakról lefolyó víz szennyezőanyag tartalmának egy részét útközben lerakja. Lejtős, egyenletes felszínen haladva kevesebbet, egyenetlen felszínen, növénnyel borított területen többet. Természetesen az eső intenzitása, tartama, az utolsó eső óta eltelt idő mind befolyásolja a lefolyással eltávozó víz minőségét, illetve a lerakható anyag mennyiségét. A csapadékkal lemosott nehézfémek és szerves vegyületek útja a vízzel együtt a befogadó irányába vezet. Egy részük kiülepszik, illetve el sem jut a befogadóig a lefolyási út hosszától és az eső intenzitásától függően, de másrészük eléri a befogadót és többé-kevésbé rontja annak vízminőségét. A szerves vegyületek - kőolajszármazékok és policiklusos aromás szénhidrogének - nagyobb része szintén eljut a befogadókba, terhelvén azokat [6], Az úttestről lefolyó víz a vízgyűjtőhöz tartozó vízfolyásokba vagy állóvizekbe kerül, illetve a mélyfekvésű területeken időleges vízlencsékben, lefolyástalan árkokban gyülekezik össze. Az élővízfolyásokba, nagyobb tavakba befolyó szennyeződések keverednek, felhígulnak veszítenek töménységükből. A nehézfém és szerves szennyeződések egy része leülepedik az iszapba, más része pedig lebegő álapotban marad. Ennek következtében a vízben élő mikro- és makroszervezetek számára egyaránt hozzáférhetővé válnak. A vízben élő növények és állatok beépítik szervezetükbe a nehézfémek, veszélyes szervesanyagok egy részét, ami pl. a halhúson keresztül elérheti az embert is. Az iszapban lerakódott nehézfémek a turkáló táplálkozást folytató halfajok és a fenéklakó egyéb állatfajok szervezetében kumulálódik, felhalmozódik. A közlekedésből származó nehézfémek kis átmérőjűek és ezért az iszap finomeloszlású részében dúsúlnak fel. Ezt az iszap szedimentációs vizsgálatai is alátámasztják [2, 9], Az úttestről lefolyó vizek időleges vízlencsékbe, lefolyástalan árkokba kerülnek és ezekben rakják le hordalékukat. Ez nagy töménységben tartalmazhatja az utak felszínén jellemzően megtalálható szennyező anyagokat. Az itt élő biotóp növényzete a talajból is és a vízből is felveheti a nehézfémeket, de más szennyezések a növények felületén is megtapadhatnak. A véglegesen lerakott hordalék nagy koncentrációban tartalmaz olyan nehézfémeket is, amelyek mobilak és könnyen felvehetők a növényzet számára, vagy könnyen lemosódhatnak a talajvízbe. Ezért feltehetően az érintett területek talaja erőteljes lokális szennyezettségű lehet. Ezeken a szennyezett területeken ma is folyik mezőgazdasági termelés - rét-legelő gazdálkodás - vagy valamilyen egyéb kezelésben - pl. védett terület, nemzeti park van. Célszerű tehát feltárni és behatárolni ezeket a területeket és meghatározni a szennyezés okozta veszélyeztetettség, károsodottság mértékét. A szennyezettséget horizontális és vertikális irányban is fel kell mérni és értékelni kell. Az utakról lemosódott szennyezések többsége pH-ját tekintve közömbös formában van jelen, ami azonban megváltozhat az adott környezeti tényezők - pl. savanyú talaj - hatására. Ezért különösen veszélyes lehet a felhalmozódásuk a vízbázisok környékén. Esetlegesen bekerülve oda a nehézfémtartalmat 14