Hidrológiai tájékoztató, 1994

2. szám, október - BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Dr. Juhász József: Elnöki megnyitó a Tiszalöki Vízlépcső negyvenéves évfordulójának ünnepségén

Elnöki megnyitó a Tiszalöki Vízlépcső negyvenéves évfordulójának ünnepségén 1994. július 8. Tisztelt ünnepi ülés, Hölgyeim és Uraim! A magyar vízimunkálatok századokkal később kezdődtek meg, mint a nyugat-európai országok hasonló munkái. Olaszországban és Franciaországban a 16. században már hajózó csatornákat építettek. 1554-ben Craponne mérnök már hozzáfog az első öntözőcsatorna építéséhez. Magyarországon csak a 19. század közepén került sor nagyobb szabású vízimunkálatokra. Még az 1800-as évek első harmadában is a Tisza és a Körösök árvizei szinte minden évben végigsöpörték a Nagy Magyar Alföldet, ezért még a gyér számú lakosság ellátására szolgáló kezdetleges szemtermelés is nehézségekkel járt. ,A vízbajok megszüntetésének természetes sorrendje a szabályozással egybekapcsolt ármentesítés és az azt követő lecsapolás, amiket azután az öntözéseknek kell betetőznie" mondotta mindmáig érvényesen gróf Széchenyi István. Elméletének gyakorlatba való átültetését, a Tisza szabályozását 1846-ban Tiszadobon kezdte meg, s az utolsó átvágást 1978-ban Tiszadadán végezték. A szabályozás tehát több, mint 130 év alatt fejeződött be. Ez is jelzi, hogy a nagy értékű, nagy értéket védő, vagy termelő vízimunkálatok nem egy szeszélyes gondolat szülöttei, hanem a nemzet legjobb szakembereinek több generációját átfogó, lassan érlelődő tervek és azok végrehajtása. A Tisza-völgyi öntözés is ehhez hasonlóan valósul meg. Az 1863. évi katasztrofális aszály hatására az ország közvéleménye mind hangosabban követelte az Alföld öntözésének megvalósítását. _ Az öntözést elsősorban az 1846-ban alakult Alsószabolcsi Ármentesítő Társulat már részben ármentesített területén lehetett elsősorban elgondolni. Ezért a Tisza folyó felsőbb - Tokaj környéki - szakaszát a Hármas-Körössel összekötő olyan csatorna építése került szóba, amellyel a Hortobágy vidék öntözése megvalósítható lett volna. A Tisza és a Körös vízrendszerét összekötő hajózó csatorna első terve 1855-ben készült el. Az 1863. évi szárazság hatására indult meg a Helytartó Tanács rendelete alapján az Alföld öntözésének vizsgálata. E határozat nyomán az akkori száraz esztendő hatására egy évtized alatt több nagyszabású öntözési terv készült, mint az utána következő fél évszázad alatt. Figyelemre méltó, hogy ezeket elsősorban nem az állam, hanem az ügyben profitot sejtő bankok, vagy vállalatok finanszírozták. A tervezők közül kimagaslik Herrich Károly miniszteri osztálytanácsos, aki a Helytartó Tanács rendeletére három tervváltozatot készített. Társszerzője, illetve társtervezője Boros Frigyes volt. A csatorna kiindulása mindháromnál Tiszalök volt, és csupán a körösi torkolat helye volt változó. A Helytartó Tanács kívánságára 1865-ben újabb változatok készültek, amelyek már a Tiszalök-Hajdúböszörmény közötti magasabb területek öntözésére is alkalmasak voltak. A tiszai kiágazások Ibránynál és fölötte voltak megtervezve. Lehner Gyula megvizsgálta Herrich Károly terveit és megállapította, hogy a csatorna kiágazását a tiszalöki pontnál feljebb vinni nemigen lehet. A csatorna kiágazásánál e tervek nem állandósították a Tisza vízszintjét, ami igen sok problémát okozott volna. A terveket átvizsgálva Abernethy James angol mérnök Tiszalökön egy duzzasztómű építését javasolta a Tisza folyóba, a duzzasztás szintjét a tokaji vízmérce 0 pontja felett 3,8 m-rel állapította meg. A Tisza-Körösi csatornára Benedek Pál az Alsószabolcsi Ármentesítő Társulat későbbi igazgató főmérnöke is készített tervet, 1867-ben be is mutatta. A csatorna vízszintjének biztosítására ő is tervezett Tiszalöknél duzzasztóművet. A háború és Trianon után az első terv az Alföld öntözésére 1922-ben készült el. A Czverdely-Trummer terv Tiszaeszlár alatt a mederbe építendő duzzasztóművel számol és először javasol a vízlépcsőbe vízerőművet beépíteni. Rutkay Udó két duzzasztóművel javasolja az Alföld öntözését megvalósítani. Tiszaszederkénynél egy felső és Tiszaugnál egy alsó vízlépcső építését javasolja, amelyekbe hajózsilip, vízerőtelep is beépülne, a duzzasztási szint pedig hullámtéri tározást tenne lehetővé. Kendi-Finály István és Újlaki-Nagy Árpád a Tisza-völgy öntözését a Dunából kívánta megoldani egy, vagy több átvezetett csatorna és tetőponti tározó építésével. Riszdorfer József már 1936-ban részletes tanulmányt közöl a Tiszalöki Vízlépcsőbe építendő vízerőműről és annak gazdaságosságáról. 1930-tól az FM Vízügyi Műszaki Főosztálya is készített a Nagyalföldre öntözési terveket. Ebben a partközeli öntözést szivattyútelepes megoldással javasolja, a körülötte levő területeket Tiszalöknél a Tiszába építendő duzzasztóművel és az abból kiágazó főcsatornával tervezi megoldani. Végül fontosnak tartja a vízgazdálkodás érdekében a Körös folyó csatornázását. A javaslatokat átvizsgálva a kormány úgy döntött, hogy az Alföld vízgazdálkodási létesítményei közül elsőnek a Körös csatornázása kezdődjék. 1936. október l-jén meg is kezdődött ünnepélyes keretek között a békésszentandrási duzzasztómű építése. Befejezésének ötvenéves jubileumát éppen tavaly ünnepeltük. A közbejött háború megakadályozta a Tisza csatornázás megkezdését. A háború befejeztével azonban folytatódott a korábbi tervek korszerűsített változatának újratervezése és megkezdődött az építés. Ennek első nagy műve 40 évvel ezelőtt készült el, a Tiszalöki Vízlépcső. A 40 esztendő talán nem olyan szokásos kerek szám. De annak öröme, hogy ma még a modern Tisza csatornázás szellemi vezére, a tervezés két főparancsnoka és az építők egy csoportja együtt ünnepelhet olyan nagy érték, ami mindenképpen indokolja e mai ünnepi megemlékezést. A Tisza csatornázásának első megépült vízlépcsőjénél emlékezünk elődeinkre, az Ő elgondolásaikra és a ma közöttünk élők elgondolásai alapján elkészült műre, Tiszalökre. A Tisza csatornázás legnagyobb vízgazdálkodási súlyú művének a Tiszalöki Vízlépcsőnek előkutatása már a 40-es években megindult. A kutatás sokoldalúsága, részletessége akkor az európai élvonalban volt és ma negyven év után is bármilyen versenyben megállná a helyét. Abernethy James-tői kezdve a vízlépcsőt mindenki a Tisza medrében kívánta elhelyezni. Mosonyi Emil akadémikus javaslata ettől eltérően az volt, hogy azt a medren kívül építsék és egy átvágással vezessék rá a folyót. Ez az elgondolás műszakilag megkönnyítette, biztonságosabbá és olcsóbbá tette az építés munkáját. Az építés során nagyon sok olyan megoldást kellett alkalmazni, amit hazánkban addig nem alkalmaztak. A mű mérete maga is meghaladta az addig épített hazai duzzasztóműveket, vízerőművek méretét. Nehézséget jelentett az is, hogy a kivitelező vállalat a munkásokat nem szakmai ismereteik alapján válogathatta, hanem hatósági döntés alapján kerültek a számukra idegen munkahelyre. A háború utáni három év demokratikus kezdete után megindult átalakulás során az építést először gazdasági rabokkal, majd politikai foglyokkal végeztette az állam. Ez a különleges helyzet megfeszített munkát, nehéz koordinációt és a szokásosnál részletesebb szakmai vezetést kívánt a tervezőktől és az építők vezetőitől. Ugyanakkor meg kell mondani, hogy az építkezésre hajtott rabok nagy többségének tisztessége, becsülete, akarata a szakmai és alkati gondokat legyőzve, a szakmai vezetést követve olyan maradandó művet hozott létre, amely ma is a hazai vízépítések élvonalában foglal helyet. Ma, amikor a Tiszalöki Vízlépcső negyvenéves fennállását ünnepeljük, büszkén emlékezhetünk vissza a vízlépcső kutatóinak, tervezőinek, építőinek, a mérnököknek, technikusoknak és 73