Hidrológiai tájékoztató, 1994

2. szám, október - AZ ÁLLAMI VÍZÜGYI-MŰSZAKI TERVEZÉS - Környei László: Visszaemlékezés a Vízügyi Tervező Vállalat (VIZITERV) és elődeinek történetére 1951-1988

Visszaemlékezés a Vízügyi Tervező Vállalat (VIZITERV) és elődeinek történetére 1951-1988 KÖRNYEI LÁSZLÓ Bevezetés A Műszaki Egyetem hallgatója voltam 1947-től 1951-ig, 1951-ben diplomáztam a Mérnök Karon vízépítő mérnökként. 1947-ben és 1948-ban a nyári időszakban a Gyulai Folyammérnöki Hivatalnál dolgoztam, ami akkor a Közlekedési Minisztérium felügyelete alá tartozott. Ekkor a terveket a Hivatal készítette kotrásokra, folyammérnöki művekre. A terveket a Minisztérium hagyta jóvá. Magam a bökényi és a békésszentandrási duzzasztók kotrási munkáinál dolgoztam, megtanulva a kezelését a régi bökényi tűsgátnak, illetve a pár éve üzemelő békésszentandrási duzzasztónak és hajózsilipnek. - Ekkor a békésszentandrási műnél szekrényben tárolva az összes tervrajz egy példányban rendelkezésre állott, a terveken bejelölve az építés közbeni módosításokat. 1951 júniusában - amikor az elhelyezkedés teljesen irányított volt - értesítést kaptam, hogy az FM (Földművelésügyi Minisztérium) Személyzeti Főosztályán jelentkezzem. A Főosztályon közölték több társammal együtt, hogy a MEVITERV (Mezőgazdasági Tervező Iroda) igazgatójánál jelentkezzünk, és ott kapunk állást. Az Iroda igazgatója dr. Petrasovits Imre volt. A MEVITERV-hez 1951. augusztus 21-én léptem be, a vizes mérnököktől ekkor Varga Gyula és Király Mária került az Irodához. Később, figyelembe véve a végzett 101 vizes mérnököt, láttam, hogy mintegy 50-60 százaléka került tervező irodákhoz. MEVITERV, 1951-1953 Első munkámat Lupovics Brúnó csoportjában kezdtem, Apajpusztán limános öntözéshez kellett tiltó műtárgyakat terveznem. Ekkor még szervezett egységek nem voltak az Irodánál, a műszaki tervezés egy osztályon történt, a geodéziai felvételek egy másik egységnél, a pénzügyi szerződéskötési feladatok egy harmadiknál. Belépésemkor mintegy 40-50 műszaki dolgozott, mérnöki végzettséggel 10-15-en rendelkeztünk. Pár hónapon belül hozzánk helyezték az addig minisztériumi kötelékben dolgozó tógazdasági osztályt, és folyamatosan vettek fel új munkaerőket. 1951 szeptembertől másik tervező csoporthoz kerültem diplomám megszerzése után, amelynek vezetője NagypatakiLászló volt. A csoport fő feladata a Magyar-Román Határmenti Vízrendezés tervezési munkáinak elkészítése volt, amelyben részt vett Barna Aladár mérnök kollégánk, és a csoportvezetőn kívül minisztériumi felügyelőként irányította a munkát. Simonfai László és egy romániai vezető mérnök, aki természetesen jól beszélt magyarul. A vállalat bővülésével a műszaki osztályok száma is gyarapodott, így öntözés- és halastó-tervezési osztály; Tiszán-túli öntözési osztály (Debrecen); műtárgy tervezési osztály; geodéziai osztály; később tanulmányi tervezési osztály alakult. A bővülésnek megfelelően két-három havonta költözés volt. ANagypataki csoportnál tervezési munkáinkhoz tartoztak több száz holdas öntözőtelepek tervezései Túrkeve és Mezőtúr környékén. 1952-ben tervezői feladatul kaptam a Nagybereki Állami Gazdaság vízrendezési tervezési munkáit, amely területet akkor a kormányzat főként kertészeti termelő területként akarta hasznosítani, elsősorban a Balaton és környéke ellátása részére. A megbízónk a Pécsi Vízügyi Igazgatóság volt, az előző tervek átvizsgálása után láttam, hogy itt a különböző mezőgazdasági és vízügyi érdekek ütközése miatt már komoly nézeteltérések voltak, és az akkori OVF elnöke, Magos Gábor, lefogatta ez ellenkező Mantuano József vezelő mérnököt. -Természetesen ez nem a legjobb érzést keltette bennem, de mint fiatal mérnök, a csoportvezetőm és vezetőim felügyelete mellett készítettem el a terveket. Az állami gazdaság teljes rekonstrukciós munkáit az UVATERV generál-koordinálta, vezető mérnök Zetelaki Tibor volt. A vizes tervezések mellett főként a kisvasúti vonalhálózat létesítése miatt kellett szakértői munkában részt vennem, a vasútvonalak műtárgyainak vizes méreteinek megállapításánál. Később átkerültem a Gaál Elemér által vezetett halastó tervezési részleghez, ahol folytattam előző munkáimat, de emellett bedolgozó tervezőként tervezési feladatokat végeztem a Hortobágyi Halastavak bővítésénél és a Fényes-tavi halastó tervezésben, amely nem volt távol a Hortobágyi Halastavaktól. 1953 májusában irányító tervezőnek neveztek ki, és megbíztak a Tisza bal parti öntözési tervező csoport vezetésével. A csoport létszáma kezdetben 4-6 fő volt. Tervezési munkáink először a Szarvas-Kákai öntözőrendszer területére; a Hortobágy-Köröszug területére estek. Nagy feladat volt a Karcag Tilalmasi Állami Gazdasági Területén több ezer hektáros rizstelep tervezése. Ebben az időszakban a tervgazdálkodás fénykorát éltük, voltak évek, amikor az előző év végén meg kellett tervezni a várható feladatok vállalását, az ehhez szükséges személyi, pénzügyi és anyagi eszközökkel együtt. E tervet a főhatóság - ekkor az FM -jóváhagyta, és tervezési feladatot az elkövetkező évben csak a tervnek megfelelően lehetett vállalni. A vállalatvezetés többször pár hétre kölcsönadott az akkori tervosztálynak, és a műszaki tervezést az ottani dolgozókkal, normakészítőkkel készítettem el. A tervezési munkák mellett ekkor alakult ki az öntözési tudományos kutatással a kapcsolatunk, a Szarvasi ÖRKI-n keresztül, ahol dr. Oroszlány István és Hartyányi László mérnökökkel kerültünk kapcsolatba. A kapcsolattartás a folyamatos munkavégzésen kívül azt is jelentette, hogy évente egyszer Szarvason bemutatókat tartottak a tudományos eredményekről a MEVITERV tervezőinek, és itt megismerkedhettünk elsősorban a rizstermelés és a szántóföldi öntözéses-kertészeti termelés legújabb eredményeivel. VIZITERV öntözéstervezés, 1954-1957 1954. január l-jével a MEVITERV és a VITI (Vízierőmű Tervező Iroda) egyesült, vezetője dr. Mosonyi Emil lett, aki addig 1951. május l-jétől a VITI igazgatója volt és egyetemi tanár. A vállalat kezdő létszáma kereken 380 fő volt, ennek nagy részét a MEVITERV hozta, és kb. 100 fő körül a VITI. Ezenkívül a MÉLYÉPTERV-től a „Nagycsatornák Osztálya" Melegh Gyula vezetésével került a szervezethez. A vállalat szervezetét műszaki területen irodákra osztották, és négy iroda alakult Illei Vilmos, ReisenleitnerPál, Bogyó Kálmán és Tiszai Pál vezetésével. Az első kettő főként VjTI-s tervezőkből, az utóbbi kettő MEVITERVesekből állott. Új feladatként jelentkezett vízellátási, csatornázási tanulmánytervezések végzése lakossági és ipari területen. - A VIZITERV megalakulása egyidőben történt az egységes vízügyi irányítás megteremtésével, az OVF önállósodásával. Személyemben az átszervezés nem jelentett változást. A csoport létszáma bővült, elérte a 18 főt, munkaellátottságunk bőven biztosítva volt. Az ekkor szokásos havi teljesítéseknél 15-20 munka szerepelt, a már előzőekben hivatkozott állami gazdaságokon kívül a Gencsháti, Bánhalmi, Nagykunsági, Körösi, Felhalmi stb. Állami Gazdaságok területéről. Elkezdődött a Nagykunsági Öntözőrendszer tervezése, kapcsolatban a Tiszai II. Vízlépcső tervezésével, amelyhez nagy területre kiterjedő mezőgazdasági talajfeltáró munkát végeztettünk. Ekkor még elsősorban felületi öntözésekben gondolkoztunk, de permetező öntözőberendezések létesítését is terveztük, azzal, hogy héjcsatornás öntözőtelepek is szóba kerültek ott, ahol vízáteresztő talajok voltak. Ez utóbbi elgondolását dr. Oroszlány István kutató észak-afrikai tapasztalataiból vettük át. 54