Hidrológiai tájékoztató, 1994

2. szám, október - AZ ÁLLAMI VÍZÜGYI-MŰSZAKI TERVEZÉS - Nagy L. Dénes-dr. Kőrösmezey László-dr. Kolin László: Visszaemlékezés a Mélyépítési Tervező Vállalat (MÉLYÉPTERV) tervezéseire

1. kép. Ózonos vas- és mangántalanító - Ráckeve Kezdetben a csatornázási munkák megfelelő minőségének legnagyobb akadálya a nem megfelelő minőségű betoncsövek voltak. Az 50-es évek első felében ugyanis, a csatornázáshoz szükséges betoncsövek kézi bedolgozással (csömöszöléssel) készültek, de az eredeti munkanormát legalább kétszeresére emelték („teljesítették"), s így egy dolgozó az eredeti 5-7 db cső helyett, műszakonként 12-16 db-ot készített. A nem kielégítő tömörség és a gyártó sablonból a „gyors kiemelés" hatására a csövek deformálódtak, vízáteresztőkké váltak. A sablonok kopására sem figyeltek, s amiatt még kevésbé voltak a csövek összeilleszthetők. A csatornák építésénél, azaz fektetésénél sem állott megfelelő szakgárda rendelkezésre. A hatvanas évek végére oldódott meg a megfelelő minőségű betoncsövek gyártása, korszerű csőgyártó gépek behozatalával (Siome, Henke, Vichy, majd a 70-es években Rokla gépsorok). A megbízható betoncsövek gyártásáig, külső körülbetonozással (köpenyezéssel) tudtunk megfelelő minőségű, vízzárású csatornákat tervezni, kényesebb esetekben azbeszt nyomócső beépítését írva elő, nem kevés költségtöbblet árán. Ugyancsak a 60-as évekig csak igen költséges megoldású szennyvíz átemelőket tudtunk alkalmazni, dugulásmentes, de főleg a függőleges tengelyű szivattyúk hiánya miatt. A hazai gyártású szennyvízszivattyúk csak 15-20 mm-es szennyvízrács (előszűrő) alkalmazásával voltak üzembiztosak, ami aránytalanul nagy alapterületű és mélységű műtárgyak tervezését, valamint a rácsszemét kezelésének többletköltségét is eredményezte. Korszerű szivattyúk alkalmazásával, amit a hatvanas évek második felében a svéd F/ygf-szivattyúk behozatalával sikerült csak elérni, változott a helyzet. Főleg az ötvenes években épült csatornák vízzáróságát és állékonyságát (főleg a kiüregelődések miatt), feltárás nélkül, injektálással lehetett megjavítani. A módszert vállalatunknál Csanda Ferenc mérnök kezdeményezte. Ma már önálló vállalkozóként és többször is javított módszerével sok-sok km hosszúságú csatornát javított meg. Természetesen a csatornázás területén is jelentős exporttervezéssel bizonyítottuk szakmai felkészültségünket. Az NDK-ban, több mint két évtizeden át végeztük az új lakótelepek közműtervezését és benne a csatornázást is, közműalagutas megoldással. Csehszlovákiában Kassa, Jolsva, Nagykürtös, Újbánya stb. csatornázásán dolgoztunk. 6. Szennyvíztisztítás tervezése Települések és ipartelepek szennyvizeinek tisztításával már az AMTI idejében foglalkoztunk, főleg bányászati aknák, készenléti lakótelepek, börtönök és egészségügyi intézmények igényeinek kielégítésével. (Pl. Uzsa-puszta, nógrádi bányaaknák, Márianosztra és Kalocsa fegyintézetei, Mátraháza és Hévíz kórházai, Cinkota HÉV javítóműhely stb.) Általában kétszintes ülepítőket és forgópermetezős csepegtető testeket alkalmaztunk, néhány helyen (pl. Fűzfőn az addigi oldómedence átalakításával) szifonos adagolású csepegtető vályús elosztást. A MÉLYÉPTERV 1950 közepén való megalakulásával, a KPM mint felügyeleti szervünk, a műszaki fejlesztési feladatok között előírta a szennyvíztisztító kisberendezések egységesítését, amit kezdetben napi 100 lakos terheléséig előregyártott elemekből javasoltuk elkészíteni (Felelős tervező: Nagy L. Dénes). 1953-tól készültek el a nagyobbak, 5000 lakosegyenértékű terhelésre, de már monolitikus kivitelre. A kisberendezések, valamint ezek is duplázással 100, illetve 10 000 lakosig voltak alkalmazhatók. E berendezések tervei 1956 után ajánlott típusterveknek minősültek, valamint 2-3 évenként „felfrissültek". A tech2. kép. A váci szennyvíztisztító telep 3. kép. 1000+3000 m

3-es víztorony, Szeged, Rókus-város 4. kép. Miskolctapolca termálfürdő-tavifürdő és a barlangfürdő bejárata 46