Hidrológiai tájékoztató, 1994

2. szám, október - AZ ÁLLAMI VÍZÜGYI-MŰSZAKI TERVEZÉS - Szemelvények az elmúlt 50 év vízügyi-műszaki tervezésének történetéből - Környei László: Bevezetés az állami vízügyi-műszaki tervezés erdményei cikksorozathoz - Mátrai István: Emlékek az állami vízügyi-műszaki tervezés eredményei cikksorozathoz

akkor alakult Országos Öntözési Hivatalhoz (ÖH) kerültem, ahol annak 1947. január 1-jei megszűnéséig dolgoztam. Kállay Miklós vezetése és Lampl Hugó irányítása alatt megismerhettem a vízgazdálkodás teljes tartományát a tervezés, építés, beruházás és az üzem minden fázisában. A 40 éves vízügyi szolgálatomból az ÖH-ban töltött időm volt a legeredményesebb. Az ÖH-ban kezdődött meg Trümmer Árpád és munkatársai által az FM-ben kidolgozott, és az 1937. évi XX. t. cikkben rögzített tiszavölgyi öntözőfejlesztés kiépítése (Békésszentandrás, Körös-völgyi fejlesztés, Tiszafüredi és Hódmezővásárhelyi öntözőrendszer, Tiszai vízlépcső és öntöző főcsatornák). Főbb munkáim: a békésszentandrási hajózsilip tervezése, a tiszai vízlépcső optimális helyére vonatkozó vizsgálatok (FelsőTisza, Tiszabercel, majd Tiszalök részletei és a Keleti Főcsatorna részletes tervezése). Az ÖH aránylag kis létszáma mellett igen hatékonyan működött, akár házi kezelésű, akár vállalatok által végeztetett munkáról volt szó. Ilyen volt pl. a tiszafüredi öntöző-szivattyús rendszer 1939-1941 közötti megépítése. Az ÖH évi jelentések rendszeresen beszámoltak a munkákról, gazdasági részletekkel és értékeléssel. Jól mutatják ezt az Öntözésügyi Közlemények és a Tiszántúl Öntözése c. MÉM kiadvány (1947). Sajnos a háború után az első átszervezéseknél ez a hivatal is megszűnt. 1944. X. 15-1946. I. 18. között katonai szolgálatban (101 VÉP), majd fogságban voltam. A háború után 1947-49 között a Vízerőmű és Folyócsatornázási Hivatalban, majd az OVH-ban foglalkoztam a Tiszalöki Vízlépcső és Tisza-csatornázás tervezésével, vízerő-hasznosítási tervekkel, valamint a tervezett Duna-Tisza csatornával. Az 1947. évi FM kiadványban két fejezetet dolgoztam ki a csatornáról. 1950-52-ben az ÁMTI-ban, a vezetésem alatt álló tervezési osztályon irányítottam a Tiszalöki Vízlépcső kivitelezési terveinek készítését. Hilvert Elek kizárólag műszaki és emberi kvalitások alapján alkalmazta a mérnököket. Akkoriban még hatottak a háború előtti korszak gazdaságossági érdekei. 1952-ben alakult meg a VITI, illetve a későbbi jogutódja, a VIZITERV. Itt Mosonyi Emil irányításával folyt tovább a Tiszacsatornázás, a Dunai vízlépcső és kisebb erőművek tervezése. 1954-ben készült el az első Vízgazdálkodási Keretterv, Mosonyi Emil vezetésével. Ezt követte 1965-ben a második, Országos és Területi Keretterv, amit 1984-ben egy újabb, továbbfejlesztett keretterv követett. 1957-től, mint a VIZITERV főmérnöke, György Ist\'án igazgatóval együttműködve igyekeztünk a VIZITERV profilját az addig elsősorban öntözésfejlesztési, vízerő-hasznosítási és vízügyi nagy létesítmények tervezése mellett fokozottabban a vízellátás, szennyvíztisztítás és vízminőségvédelem irányába fejleszteni. A klasszikus vízgazdálkodási művek, a belvízrendezés és árvízvédelem terén, a régi hagyományos elvek szerint, és az igényekhez jól illeszkedett a fejlődés. A vízellátás is jó ütemben fejlődött, igazodva a lakásépítésekhez. A vizek minőségének védelme, és elsősorban a szennyvíztisztítás egyre jobban elmaradt az általános európai szinthez képest. Tőlünk nyugatra egyre csökkent a tisztítatlan vizek aránya, és növekedett a teljesen biológiailag, esetleg kémiailag is tisztított víz, elérve a 60>-80%-ot, míg nálunk még ma is 50%-ban tisztítatlanok a szennyvizek, az elégtelen, csak mechanikus tisztítás is csak 35, a biológiai pedig csak kb. 18%. Bécsben már 20 éve elkészült a nagy Simmeringi szennyvíztisztító-telep I. üteme napi 600 000 m

3 tisztítására, ma pedig már mindent biológiailag tisztítanak. A Fertő tavat tápláló vízfolyás, a Wulka területén 1980-ban 39 biológiai telep működött, a foszfor 90%-ának tisztítása mellett (1. Keretterv II. 52. ábra). Ausztriában a duzzasztott Duna mellett nincsenek már tisztítatlan szennyvíz-bevezetések. A 60-as időkben jelentek meg s Szovjetunióban a nagy „természet-átalakító" tervek. Ennek hatása alól alig tudta kivonni magát a hazai tervezés. Egyre több helyen foglalkoztak a nagy „vízhiányokkal", sokmilliárdos síkvidéki és hegyvidéki tározással foglalkozó távlati tervekkel és folyam-művekkel. Az 1974-ben üzembe lépett Kiskörei Vízlépcsőhöz tartozó öntözőrendszer 300 000 ha-jából 20 év alatt annak negyede sem valósult meg. Szerencsére a nagy milliárdos hortobágyi síkvidéki tározás helyett sikerült elfogadtatni a Kiskörei Vízlépcsőnél a dinamikus hullámtéri tározást. A hosszabb távlati időre szóló nagy létesítményeknél hiba volt a nem reális igény, és annak növekedési feltételezése, a beruházások alulkalkulálása, és az üzembe lépés után bekövetkező negatív hatások figyelembe nem vétele. Helytelen döntés volt a Csongrádi vízlépcső építésének a megkezdése. Az öntözési tárca nem igényelte. Az építés leállításáig kb. 150 millió Ft ráfordítás történt (útépítés, felvonulási és egyéb költségek). Másik jelentős negatívum a máig is megoldatlan dunai vízerőrendszer kérdése. A vízerőtelep vitathatatlanul kedvezőbb a kalorikus erőműveknél, ha: a szükséges erőforrás más, prioritást igénylő vízgazdálkodási beruházás (pl. szennyvíztisztítás) terén való lemaradás nélkül rendelkezésre áll, ha a negatív hatások költségei az eredményből levonásra kerülnek,és ha minden költséget reálisan állapítunk meg. 1964-1974 között az OVIBER-nél, illetve a DUNABER-nél működtem igazgatóhelyettesi beosztásban. Az 1975-1976. években a Magyar Kormány, valamint az UNDPWHO között kötött szerződés alapján létrejött Vízminőségi Project hazai Co-Managere voltam. Ennek keretében részben hazai szakértőkkel (VITUKI és vízügyi igazgatóságok, részben 31 külföldi szakértővel) (angol, amerikai, német) elkészült a Sajó és Duna mintaterületre vonatkozó javaslat. 1977.1. l-l 977. IX. 30. között a Vízgazdálkodási Intézetben közreműködtem a harmadik Vízgazdálkodási Keretterv előkészítésében. 1977. XI. hóban, 40 év és 4 hónap vízügyi szolgálat után nyugdíjba kerültem. Közreműködésem egyéb vízgazdálkodási munkaterületeken A műegyetemi oktatásban, mint külső oktató több évben működtem. 1964-1970 között előadtam a BME Továbbképző Intézetében. Három éven át egyik előadó voltam az UNESCOVITUKI angol nyelvű hidrológiai továbbképző tanfolyamán. 30 szakcikkein jelent meg különböző hazai és külföldi folyóiratokban és kiadványokban. Duna-Tisza csat. könyv (2 fejezet) FM/1947. VIZITERV. Tanulmányok 1954—63. Tiszai vízlépcsők szerepe és medertározás. Vízügyi Közlemények cikkek (Tiszai vízpótlás és DTcsatorna variációk. Körösi vízhiányok pótlása a tiszalöki bögéből). Mint tervező, részben szakértő részt vettem több szakkönyv és kiadvány írásában (György: Vízügyi Létesítmények Kézikönyve, 1974. Starosolszky: Vízgazdálkodási Kézikönyv, 1973. Vízfolyások többcélú hasznosítása, BME 1977. Vízgazdálkodási Kerettervek, Vélemények OMFB bizottságok részére). 1954. IX-1955. II. között a KOMPLEX Külkereskedelmi Vállalat megbízásából indiai és pakisztáni piackutatási munkát végeztem a magyar vízgép export fejlesztése érdekében. Hasonló export fejlesztési feladatot végeztem egy egyiptomi-magyar szakértőközpont tagjaként. Az afrikai Gazdasági Bizottság megbízásából résztvettem egy kelet-afrikai vízgazdálkodási fejlesztést szolgáló intézet alapjainak kidolgozásában (1965. VI-IX.). Öntözési és komplex mezőgazdasági fejlesztési ügyben dolgoztam Iránban 1968. IV. és VIII. hónapban a perzsa Sah gárdájának kezelésében levő területen (öntözés, melioráció, teljes vertikális üzem tervezése). 1967-1974 között Genfben több alkalommal részt vettem az EGB energetikai és víziközlekedési bizottságainak ülésein. A 43