Hidrológiai tájékoztató, 1993

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Entz Béla: Megemlékezés ifj. dr. Entz Gézáról, halála 50. évfordulóján

Nagy részt vállalt a háború utáni újjáépítés szakmájához tartozó feladataiban, részt vett a budapesti földalatti vasút előkészítésében. Érdemeinek elismeréséül 1948-ban az elsők között kapott Kossní/i-díjat. 1950-ben lett az MTA rendes tagja az akkor már sokat betegeskedő professzor, akit ez év szeptember 13-án, Hévízen ragadott el a halál szívroham következtében. Sírja Budapesten a Farkasréti temetőben van. Érdemeit megörökítik műszaki alkotásai, könyvei, tudományos publikációi; emlékét pedig halála óta is kegyelettel őrzik tisztelői, volt tanítványai. Jáky professzor a munkássága során különös figyelmet szentelt a vízépítés, de számos vonatkozásban a hidrológia és hidraulika egyes kérdéseinek is. A talajok vízáteresztő képességének meghatározási lehetőségeit (elméleti, kísérleti) már az 1933-ban írt „A talajmechanika alapfogalmai és technikai alkalmazásuk" című munkájában részletesen vázolta. A talajvíz és a kapillaritás vizsgálata mellett élénken foglalkoztatták a drénezés kérdései; ez utóbbiaknál az elektroozmózis problémáját is vizsgálta. Nagy figyelmet szentelt a talajok hidraulikájának, a talajvízszivárgás jelenségeinek a földművek stabilitására való hatásának. Az 1938-ban publikált „Szivárgók vonalvezetése" című munkájában a földmunkák víztelenítése céljából épített szivárgók elhelyezésére vonatkozóan ad - azóta is szem előtt tartott - útmutatásokat. Rámutatott arra a tényre, hogy a talajmozgások, csúszások oka rendszerint a talajvíz jelenléte. A felszínmozgásokat „legegyszerűbben úgy lehet megállítani, ha a súrlódást és a kohéziót a talaj kiszárítása útján növeljük." Ez a publikáció a szivárgók szükséges mélységeinek megállapítására és azok vonalvezetésére olyan határozott tervezési módszert mutatott be, amelyet a 30-as években több ízben sikerrel használtak hazánkban. Jáky kimutatta, hogy az alépítmények szilárdságát annak víztelenítése döntő mértékben befolyásolja. Kezdeményezésére pl. gondos víztelenítő műveket létesítettek - legelőször a 415 sz. út Békésszentandrás és Szarvas közötti szakaszán, ahol erősen térfogatváltozó agyagra viszonylag vékony, mindössze 10 cm vastag, de a padkák alatt is átmenő szivárgó készült. Ennek az útnak az építése során nyert tapasztalatok alapján számos egyéb utat létesítettek. Az 1944-ben írt „Talajmechanika" című könyvében a hídfők és támfalak víztelenítési módjaira adott ma is alkalmazott megoldásokat. 1948-ban, a Rotterdamban tartott II. Nemzetközi Talajmechanikai Konferencián Jáky professzor hét tanulmánnyal vett részt. Ezek közül talán „A talajvízszint ingadozásának hatása az építmények süllyedésére" című dolgozata foglalkozott leginkább az addig még kellően fel nem tárt problémákkal. 1940-41-ben a Duna áradása Budapesten több, a partok mentén, szemcsés talajon alapozott épületben okozott súlyos károkat, repedéseket. Jáky az emelkedő és süllyedő talajvíznek a terhelt talajok összenyomódására való hatását vizsgálta. E célra különleges készüléket szerkesztett, melyben különböző szemcseeloszlású talajokat helyezett el. A talajmintákra állandó terhelés hatott, majd a készülék alsó részén elhelyezett csap megnyitásával a mintát alulról felfelé víz árasztotta el, s mérte a talaj roskadását. Megfigyelései szerint a vízszint emelkedésével a roskadás hiperbolikus törvény szerint nő. Laza kavicsok roskadása 2-3szor akkora volt, mint a tömör kavicsoké. A roskadások ellen a talajnak az építés előtti tömörítésével lehet védekezni. Érdekes megállapítása volt, hogy ugyanazon hézagtérfogat mellett a kavics nagyobb roskadást szenved, mint a homok. Elemezte a rotterdami Maas-alagút építésével kapcsolatos talajvízvizsgálatokat. Meghatározta azokat az épületsüllyedéseket, amelyek a talajvízszint süllyedése következtében keletkeztek. A vízszintsüllyedés hatására „az épületek észrevehetően nagyobb súllyal nehezedtek a talajra". Ez a süllyedés a talajvíz újbóli felemelkedése után egyes épületeknél 5 cm volt. Összehasonlította a számított és a mért süllyedéseket. Rámutatott a kivitelezés előtti próbakutas helyszíni vizsgálatok jelentőségére, az áteresztőképességi együttható próbaszivattyúzásos meghatározásának lehetőségére. Vizsgálta - többek között - a szegedi Tisza-híd altalajviszonyait, alapozási szakvéleményt adott a Lipótmezőn épített 8000 m

3-es vízmedencéhez. Ez utóbbi munkájában mutatott rá először, hogy a háromfázisú talajoknál az építmény terheinek hatására a pórusokból nemcsak víz, hanem levegő is eltávozik; ezért a konszolidáció gyorsabban következik be, mint a kétfázisú talajállapotnál. A félelmetesen szigorú tanár hírében álló, de a hallgatósága által is nagy tisztelettel övezett dr. Jáky József professzor vázolt rövid - messze nem teljes - szakmai önéletrajza is azt mutatja, hogy munkássága olyan alapvető értékeket tartalmaz, amely az egész világon hírnevet szerzett nemcsak neki magának, hanem az egész magyar műszaki tudománynak. Dr. Farkas József Megemlékezés ifj. dr. Entz Gézáról, halála 50 éves évfordulóján Ritka lehetőség és számomra igen nagy megtiszteltetés, hogy e megemlékezés megírására én kaptam felkérést. így most édesapámra emlékezem, akit mint tudóst, mint embert és magyart és mint családapát egyaránt nagyon tiszteltem és példaképemnek tekintettem. Entz Géza oly család 4. generációjának volt tagja, akik mind a természettudománnyal jegyezték el életüket. Dédapja, id. dr. Entz Ferenc, mint orvos a napoleoni háború idején betegeiért áldozta életét. Nagyapja, ifj. dr. Entz Ferenc mint honvédorvos az 1848-as szabadságharcban Kossuth Lajos orvosa volt, mely „bűnéért" a szabadságharc leverése után mindennemű orvosi praxistól eltiltották. így kertészeti és botanikai ismereteit használta fel a hazai borászat és gyümölcskultúra fellendítése érdekében. O alapította és vezette Budán a Kertészeti Egyetem jogelődjét, egy vincellériskolát. Édesapja, id. dr. Entz Géza Kolozsvárott, azután Budapesten a műegyetem, majd a tudományegyetem világhírű zoológus- protisztológus professzoraként munkálkodott. Az ifjú Entz Géza édesapjának tanítványa volt és munkásságának méltó folytatójává vált. Ifj. Entz Géza 1875. május 30-án született Kolozsvárt, ahol boldog gyermekéveit töltötte. Itt az 1880-as évek elején postabélyegeket kezdett gyűjteni. Atyja azonban leintette azzal, hogy inkább bogarakat gyűjtsön, amiből tanulhat és aminek értelme is van. Édesapám meg is fogadta a tanácsot. Családi és baráti körben Kolozsvár környékén tett kirándulások a természet szeretetét és megismerésének vágyát oltották belé. Mikor apám középiskolás volt, nagyapámat kinevezték a budapesti műegyetem tanárává. így a családdal együtt édesapám is Budapestre került így ő is, mint annakidején édesapja, a budapesti piarista gimnáziumban érettségizett. Egyetemi tanulmányai végeztével 1902-ben Budapesten bölcsészdoktori (természettudományi) oklevelet szerzett. Időközben (1899-1905) Klein Gyula professzor mellett a növénytani tanszéken dolgozott. 1905 és 1913 között pedig a zoológus DadayJenő mellett előbb tanársegédként, majd adjunktusként volt tagja az intézetnek. Ez évek során érdeklődése egyre inkább a vízi élet tanulmányozására irányult. Már ebben az időben résztvett a Lóczy féle Balatonkutatásban és a tavi planktont tanulmányózta. 8