Hidrológiai tájékoztató, 1993

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Farkas József: Megemlékezés Jáky Józsefről, születése 100. évfordulóján

tudással maradandóan hívja fel a figyelmet a folyókkal kapcsolatos számítás és tervezés kulcskérdéseire. Szelíden és meggyőzően figyelmeztet, hogy a természettel együtt és nem ellene kell tevékenykedni. A sikeres tevékenység kulcsának a tudáson kívül a természet szeretetét és megbecsülését tartja. Mindenkor részt vett az országos érdekű vízi kérdések megoldásának megvitatásában. 1924-ben a Dunavölgyi Lecsapoló és Öntöző Társulat miniszteri biztosa volt. Eveken keresztül vezette a Magyar Mérnök és Építész Egylet vízépítési szakosztályát. A Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályán kívül, amelynek alelnöki tisztét is viselte, számos más tudományos egyesületnek, valamint közhasznú bizottságnak és tanácsnak volt tevékeny tagja. Különösen szívéhez nőtt az Alföld boldogulásának elősegítését célzó vízi munkálatok ügye. Ezen a téren a szókimondó bíráló szerepét töltötte be. Irodalmi működését a Vízügyi Közlemények, a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, az Öntözésügyi Közlemények, a Technika, a Hidrológiai Közlöny, az Időjárás, a Köztelek, a Math, és Term. Tud. Értesítő stb. hasábjain fejtette ki. 1918 után az ő szerkesztői fáradozásának volt köszönhető a Vízügyi Közlemények újraindulása. Tudományos vonatkozásban ki kell emelnünk az alföldi talajvízszín megfigyelő kúthálózat létesítésére és a megfigyelések feldolgozására vonatkozó munkásságát, amellyel úttörő tevékenységet végzett. Érdemeinek elismeréseképpen a Magyar Tudományos Akadémia 1936-ban levelező, majd 1941-ben rendes tagjává választotta. A Műegyetem igazgatásában 1932-34 között, mint a Mérnöki és Építészmérnöki Kar dékánja, majd az 1934/35. tanévben, a kibővült Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem első rektora fejtette ki eredményes tevékenységét. Nyugalomba vonulása után sem tudott egészen elszakadni az egyetemi élettől. Élete végéig (1945. V. 4.) - súlyos betegsége okozta szenvedéseit legyűrve mint meghívott előadó hirdette a közigazgatási osztály ifjainak a vízépítéstani munkálatok nagy nemzeti fontosságát. Méltó és igazságos az idehaza és nemzetközileg is elismert tudású, egész életén keresztül a vízügyért harcoló professzorról megemlékezni és érdemeit az utókornak továbbítani. Köszönettel tartozom a lelkes tanítványoknak Kertai Ede, Mantuano József, Mistéth Endre és Sabathiel József profeszszoroknak, hogy a megemlékezés összeállításában segítségemre voltak. Dr. Papp Gábor Megemlékezés Jáky Józsefr 1893. július 15-én, Szegeden született dr. Jáky József professzor, Kossuth-díjas akadémikus, a geotechnika világhírű tudósa, aki Terzaghi tanítványaként alkotásaival, eredményeivel, korszakalkotó elméleteivel nagymértékben hozzájárult a tudományág alapjainak lerakásához. Tudományos és szakirodalmi munkássága nemzetközileg is elismert, élvonalbeli tudóssá tette. Tevékenysége nem merült ki egyoldalúan a könyvek, szakcikkek megírásában, az oktatásban; mindig a talajmechanika valamely lényeges, megoldatlan kérdésével foglalkozott, elméleti megoldásokat adott. Jáky József 1911-ben nyert felvételt a Műegyetemre, ahol 1915-ben fejezte be kultúrmérnöki tanulmányait, majd a szintén nagyhírű professzorának, Zielinski Szilárdnak a tanszékén tanársegédként kezdte magasba ívelő pályafutását. Első kutatási területe a földnyomási kérdések tanulmányozása volt. Korán figyelmet keltő oktatói tevékenységét a világháborús katonai szolgálata szakította meg. Az 1920-as évek elején a Közlekedés és Vasútépítési Tanszék adjunktusaként már újra az egyetemen tanít. Mint oktatót a világos, logikus, a figyelmet lebilincselő előadásmód, az előadott témák állandó továbbfejlesztése jellemezte. 1924-ben készítette el a gurítódombok alakjáról és a guruló vasúti kocsik menetellenállásáról szóló műszaki doktori értekezését. Már 1925-ben publikálta az elméleti rézsűről szóló, földstatikai vonatkozású tanulmányát; tehát pontosan abban az évben, amikor Terzaghi tudománytörténeti jelentőségű könyve, az „Erdbaumechanik auf bodenphysikalischer Grudlage" megjelent. Ebben az időszakban az építőmérnöki gyakorlat legkülönbözőbb kérdései foglalkoztatták: vízfolyások szabályozása, vasutak, hidak, vasbeton szerkezetek stb. Ezek tanulmányozása közben fejlesztette ki azt a műszaki ismeretkört és érzéket, amelyre későbbi elméleti és gyakorlati munkássága során is biztosan támaszkodhatott. Az említett földstatikai tanulmányát a Magyar Mérnök és Építészegyesület díjjal tüntette ki. Figyelmet keltő tevékenységének eredményeként 1927-ben egyéves ösztöndíjas tanulmányúton vett részt az Egyesült Államokban, Cambridge-ben,- ahol Terzaghi professzor tanítványaként, munkatársaként tevékenykedhetett; és az ő hatására a fiatal tudós szárnyaló lelkesedéssel , születése 100. évfordulóján fordult az akkor még teljesen új tudomány, a talajmechanika problémái felé. 1928-ban - már mint egyetemi magántanár - tart előadásokat a talajmechanika tárgyköréből a Műegyetemen, ahol felszerelte - részben a saját pénzén Amerikában vásárolt műszerekkel - Európa első talajmechanikai laboratóriumát. 1933-ban adta közre „Talajmechanika" c. munkáját, amely a fáradhatatlan tevékenységének első, rendszerezett összegzése, s amely külföldön is komoly visszhangot keltett. Gyakorlati, szakértői tevékenysége során, szakvéleményeiben számos esetben új elméleteket dolgoz ki, és a tények állításait igazolták. A talajmechanika oktatása és népszerűsítése mellett új eredményekkel gazdagította és építette az új tudományág alapjait. Szinte nincs olyan területe az elméleti és alkalmazott talajmechanikának, amelyen valami újat és maradandót ne alkotott volna. Az 1934-ben az angliai Cambridge-ben rendezett Nemzetközi Alkalmazott Mechanikai Konferencián - a görbe-csúszólapos földnyomáselméletekről - benyújtott tanulmánya után neve és munkássága világszerte ismertté vált. Az első Nemzetközi Talajmechanikai Konferencián, 1936-ban a „Földrézsűk állékonysága" című tanulmányában a körcsúszólapos vizsgálati módszer egzakt matematikai megoldását adta meg. Ezekben az években egyre nagyobb figyelmet szentelt a gyakorlati talajmechanika kérdéseire. Munkássága eredményeképpen jelent meg a 11.260/1936 számú belügyminiszteri rendelet, amely jelentősebb építkezéseknél a talajfeltárásokat és a talaj vizsgálatát előírta. Ez a rendelet javasolta először az alapozási szakértő alkalmazását. Ugyancsak munkái alapján adták ki az illetékes hatóságok az útépítéseknél kötelező talajvizsgálatot szabályozó 6.289/1937-XII. számú minisztériumi rendeletet, amely már részletesen írja elő a talajfeltárásokat, a rétegszelvény készítését, a maximális talajvízszint megállapítását, a talajrétegek anyagának egyértelmű megnevezését. 1939-ben nevezték ki a Közlekedési és Vasútépítési Tanszékre nyilvános, rendes egyetemi tanárrá. Egy év múlva már a talajmechanikát felvették a kultúrmérnök hallgatók tantervébe önálló tantárgyként. 1941-től haláláig az akkor alapított Vasútépítés és Földművek Tanszék vezetője. 1942ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 7