Hidrológiai tájékoztató, 1993
2. szám, október - DIPLOMATERV PÁLYÁZATOK - Buzinkay András: Veszélyes hulladékkal szennyezett területek rehabilitációja
DIPLOMATERV PÁLYÁZATOK A Magyar Hidrológiai Társaság 1992. évi Diplomaterv Pályázatán előmozdítása érdekében - a Hidrológiai Tájékoztató következő díjazott, és Szerkesztőségünkhöz eljuttatott diplomaterv pályá- hasábjain tesszük közzé (Szerk.). zatokat-kezdő szakembereink szakmai és irodalmi ambíciójának Veszélyes hulladékkal szennyezett területek rehabilitációja* BUZINKAY ANDRÁS 1. A diplomamunkám a téma összefoglalásaként igen terjedelmes, ezért e rövid cikkben a tartalmi ismertetésen kívül csak a rehabilitációs ( cleanup) eljárások részletesebb kifejtésére volt módom. 2. Szennyezett területek 2.1. Alapfogalmak 2.2. Kialakulásuk (ipari területek, hulladéklerakók, földalatti infrasruktúrák) 2.3. Fajtái 2.4. A szennyezés káros hatásai 3. Feltárás 3.1. A megismeréshez szükséges adatok gyűjtése 3.2. A terület történelmének feltárása 3.3. Geológiai, hidrológiai térképezés 3.4. A szennyezett terület határának megállapítása 3.4.1. Légi fényképezés 3.4.2. Geofizikai eljárások 3.4.3. Biológiai vizsgálatok 3.4.4. Felületi levegő vizsgálata 3.5. A szennyeződés részletes vizsgálata 3.5.1. Talajmechanikai vizsgálatok 3.5.2. Fizikokémiai vizsgálatok 3.5.3. Talajvíz vizsgálatok 4.1. Döntéshozatal 4.1. Szabványok, útmutatások, kritériumrendszerek 4.2. Kockázatbecslés S. Beavatkozások 5.1. Ideiglenes megoldások. A további szennyeződés megakadályozására, melyek időnyerést eredményeznek. Egyidejűleg biztosítani kell a folyamatos megfigyelést. 5.1.1. Felszín lezárása 5.1.2. Körülzárás 5.1.3. Átszállítás 5.1.4. Immobilizálás, rögzítés 5.2. Cleanup. A következőkben felsorolt eljárások mindegyike lehet a végzés helye szerint: nem helyszíni: a talajt ki kell termelni és a kezelés helyszínére szállítani helyszíni: (1) ex-situ: a talajt szintén ki kell termelni, de a kezelés a helyszínre telepített mobil/félmobil berendezésben történik (2) in-situ: a talaj kezelése kitermelés nélkül helyben történik. 'Az 1992. évi Lászlóffy Woldemár Diplomaterv Pályázaton egyetemi kategóriában II. dijat nyert diplomamunka kivonata. 5.2.1. Termikus eljárás. A szennyezóanyagokat hő segítségével bontja le. A szennyezőanyag lehet régi lerakóból származó hulladék vagy szennyezett talaj. Az első fázisban a talaj melegítésével (akár 600°C-ig) a szennyeződés forgó kemencében gázhalmazállapotúvá párolog el. A képződött gázokat szeparálják, a talajt vízzel lehűtik. A tiszta talaj felhasználható pl. az eredeti helyén. A második fázisban a gázalakúvá párologtatott szenynyeződéseket bontják le egy utóégető kemencében, oxigén hozzáadásával 900 °C és 1100 °C között. Az eljárás szerves szennyeződések lebontására alkalmas, bár szervetlen cianidra és higanyra is alkalmazták már sikerrel. 5.2.2. Kivonás. A technológiák azon az elven alapulnak, hogy a talajszemcséken és azok közt található szennyeződések víz segítségével általában eltávolíthatók. A kivonás történhet a szennyező rétegeknek a szilárd részecskékről való leválasztásával, vagy a szennyezett részecskék különválasztásával. A legelterjedtebb módszer a talajmosás. Ennek három jól elkülöníthető mechanizmusa van: 1. a szemcsék leválasztása a szilárd felületről 2. a nagyszennyezettségű frakció elválasztása a többi szemcsemérettől 3. részecskék összetapadásának megakadályozása a szennyezett részecskék folyamatos elválasztásával vagy mosással. A módszer a hatásmechanizmusból adódóan olyan szennyezésekre alkalmazható sikerrel, melyek vízben jól oldódnak 5.2.3. Biológiai eljárások. A módszer a mikroorganizmusok természetes tisztítóképességét használja ki. A cél tehát a mikroorganizmusok megfelelő, gyors „munkájához" szükséges életfeltételek biztosítása. Ennek számos formája alakult ki. A leggyakrabban használt módszernél a kitermelt talajt olyan prizmába rakják fel lazán, amelynek alján kavics szivárgó gyűjti össze a vizet, csőrendszerrel levegőztethető és legalul szigetelőrétege van. Az alul összegyűjtött vizet tápanyagbekeverés után recirkuláltatják. A tápanyagbekeyerés alternatívája a háztartási komposzt 1:2 arányú bekeverése a talajba. Intenzívebb hatás érhető el bioreaktor használatával, a legjobb tisztítási hatásfokot pedig az iszapreaktorok adják. Az eljárás sok szerves szennyeződésre alkalmazható. 5.2.4. Levegőztetés. Összefoglaló megnevezése azoknak a módszereknek, melyek a szennyeződéseket gáz formájában távolítják el a talajból. A levegőztetés lehet passzív (energiabetáplálás nélküli), vagy aktív (energiabetáplálással) ahol nyomáskülönbséget hoznak létre, amellyel eltávolítj ák a szennyező gázt (górt). Az eljárás egyszerűsített leírása: nagynyomású levegőt a talajvízszín alá vezetik, az eltávolítandó gázokat pedig a telítetlen zóna felsőrészéből szivattyúzzák ki. Az eltávolított szennyezett gáz kezelése szükséges. Olyan szennyeződésekre alkalmazzák a levegőztetést, melyek illékonyak. 5.2.5. Egyéb technológiák 5.2.6. Talajvízkezelési technológiák
