Hidrológiai tájékoztató, 1993

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula-Szentirmai László-Szentirmai Lászlóné: A FÁK (volt Szovjetunió) érdekesebb édesvízi mészkő előfordulásai

2.2. A Nagy Kaukázus. A hegység igen változatos vízföldtani viszonyaiból eredően az édesvízi mészkő előfordulásokat különböző genetikájú források hozták létre. A karsztos területekhez kapcsolódó források két típusba sorolhatók: Az elsőbe azok a karsztforrások tartoznak, amelyek esetenként környezetükben vagy vízfolyásaikban - a Krímhez hasonlóan - mészkőgátas felhalmozódást hoztak létre. Ilyen előfordulások nyugati (pl. Gagra környéke) és déli (Aragvi mellékvízfolyásai) részeken nagyon gyakoriak. A második típust a termális karsztok képviselik, ahol melegszénsavas nagy oldottsótartalmú források törnek a felszínre, utóvulkáni tevékenységhez kapcsolódva. E vizek típusos képviselői a Pjatyigorszki Másuk hegy forrásai, amelyek nagy mennyiségű travertinót halmoztak fel környezetükben [1], Külön típust képviselnek a repedezett kőzetekből fakadó, rendszerint hideg - ritkábban termális - szénsavas, nagy oldottsótartalmú források csoportja, amelyek eseíenként édesvízi mészkövet halmoznak fel környezetünkben. A források rendszerint a hegység pleisztocén vulkánjai közé csoportosulnak (Elbrusz, Kazb.ek). A nagy szénsav és egyes elegyrészek jelentős feldúsulását genetikailag a még igen erőteljes utóvulkáni működéssel hozzák kapcsolatba [14]. A hegység nyugati részének legérdekesebb édesvízi mészkő előfordulását a Lastraki források hozták létre, amelyek a Lastrak patak völgyében fakadnak. Ez a vízfolyás a Nagy Laba folyó vízgyűjtőjéhez tartozik. A leírás szerint [11] a források 100x150 m-es travertinó kúpokat építettek fel. A területen fakadó források hőmérséklete 9-12 °C között változik és az oldott sótartalmuk 0,9-6,0 g/l, szabad szénsavtartalmuk pedig 0,2-2,3 g/l értékhatáron belül ingadozik. A források a kémiai összetétel alapján a nátrium, kalcium-hidrogénkarbonátos (kloridos) szénsavas vizek csoportjába sorolhatók (1. táblázat). A hegység középső részén az Elbrusztól északra levő MalkaBakszán-Cserek vízfolyások vízgyűjtőjéhez tartozó források több helyen raknak le édesvízi mészkövet. így az Ulcu-Lakrán, a Csucskur, Kirtik völgyi források repedezett kőzetekből törnek fel (pl. gránit), hőmérsékletük 3,^-13 °C között változik és szabad szénsavtartalmuk 1,5-2,2 értékhatárokon belül van nagy ásványi sótartalom mellett. A Kazbek környékén is több előfordulás ismeretes. így a Terek folyó vízgyűjtőjéhez tartozó Eszikolendoni vízfolyás bal partján fakadó hideg (4-6,5 °C) szénsavas források (2,0 g/l) halmoznak fel a patak mentén édesvízi mészkövet [14]. A legismertebb előfordulás a Grúz hadiút mellett a Kresztovij hágó (2379 m) közelében található, ahol a szénsavas, jelentős kalciumhidrogén-karbonátot tartalmazó források törnek fel a lejtőn halmozva fel karbonátanyaguk egy részét. Az előfordulás több száz m hosszúságú és a jelenlegi szép, kiválás a lejtőn legyezőszerűen szétterül. 2.3. A Kis Kaukázus. Ez a hegység is bővelkedik különböző típusú és genetikájú forrásokban, amelyek számos helyen halmoztak fel fakadásuk környezetében édesvízi mészkövet. A paleozóos és mezozóos mészkőterületekhez kapcsolódva karsztforrások törnek a felszínre átlagos 0,3-0,4 g/l kalciumhidrogén-karbonátos összetétel mellett. Különösen nagy karsztforrások vannak az Arpacsaj és az Araksz folyók vízgyűjtőjén. E forrásoknál is vannak elszórtan karbonátkiválások, de a nagy és jelentős édesvízi mészkő előfordulások hideg vagy meleg vizű nagy oldottsótartalmú ásványvizekhez kapcsolódnak, amelyek genetikailag a legtöbb esetben összefüggnek a negyedidőszaki andezit és bazalt vulkánossággal. Az irodalmi adatok szerint az édesvízi mészköveknek különböző megjelenésformái ismeretesek. így vannak travertinó kúpok, pajzsok, kupolák és mezők. A legjelentősebb előfordulások a következők: Alaverdi, ahol 13 °C-os 3,5 g/l oldottsótartalmú források a karbonátképzők. Frolovszkiji és dilizsáni ásványvízforrások környezete, amelyeknek hőmérséklete 10-16 °C közötti és a nagy C0

2 tartalom mellett az oldott sók mennyisége 0,9-3,2 g/l értékhatárok között mozog. Dzsermuki környéki édesvízi mészköveket 19-65 °C-os 4,8-9,6 g/l nagy ásványi sótartalmú források rakták le, mivel igen nagy a (500 mg/l) kalcium- és hidrogén-karbonát (3000 mg/l) mennyisége. A legjelentősebb és legnagyobb előfordulásokat az örményországi Ararát város környezetében írták le, ahol a nagy C0

2 tartalmú forrásvizek több 10 km

2-es ún. travertinó mezőket hoztak létre [14], E részen ma is számos 20-26 °C-os 1500 mg/l oldott sótartalmú forrás fakad. A fentieken túlmenően még igen számos helyen ismeretes recens travertinó felhalmozódás. 2.4. A Pamír hegység. A középázsiai Tádzsikisztán délkeleti részén fekvő Pamír hegység is rendkívül gazdag édesvízi mészkövekben, különösen a recens előfordulások nevezetesek. A szakmai körökben a legismertebbek a Garm Csasmai hévforrások lerakódásai [5]. Az itt képződő édesvízi mészkövet a világ legszebb előfordulásai között tartják számon. A Pamír hegység több kelet-nyugati csapásirányú hegyláncból áll. Egyes helyeken azonban a meridionális hegyvonulatok is ismeretesek. A hegység erősen gyűrt szerkezetű és a prekambriumi és a paleozóos kőzetek a legelterjedtebbek. De a fiatalabb mezozóos és kainozóos kőzetek is előfordulnak. A hegységben a karsztos kőzetek egy része kristályos mészkő (márvány), és jelentős részük elterjedésileg a magashegységi régióban található, sőt az 5000 m felett települők már az állandóan hóval fedettek vagy a glecserek és az eljegesedett területek sorába tartoznak. A hegység területén mélyszerkezeti törésekhez kapcsolódva számos hévforrás fakad. Hőmérsékletük 22-90 °C között változik. A források egy része felszökő vizű. Ilyen forrásoknál a víz 1-2 m magasságig is fellövődik. Nagyon gyakoriak a szénsavas hidrogén-karbonátos vizek nagy kalciumtartalom mellett. Az édesvízi mészkövet felhalmozó források főleg a délnyugati Pamírban találhatók. Ezek sorába tartozik a leghíresebb Garm Csasmai előfordulás, amely a Pjandzs határfolyó egyik mellékvölgyében található. A források a völgytalp felett 2225 m tszf-i magasságban fakadnak három fő feltörési ponttal. A vegyvizsgálatok szerint a forráscsoport hőmérsékletileg a forró (64 °C) szénsavas (1500 mg/l) nátrium, kalcium-hidrogénkarbonátos nagy oldottsótartalmú (3700 mg/l) hévforrások sorába tartozik [13], A víz a lejtőn hófehér édesvízi mészkövet rak le lépcsősteraszos (tetarátás) alakulati formákat hozva létre. A források vize a saját üledékanyagukon 6-8 m 0-jű forrástölcséreket kialakítva tör a felszínre. A karbonátanyag kiválás igen erőteljes. A források vizét napjainkban gyógyászati célokra hasznosítják. 2.5. A Tiensan hegység a Pamírtól északra helyezkedik el. Kelet-nyugati irányban kb. 2500 km hosszúságú és több hegyláncból tevődik össze. Nyugat felé Szamarkandig terjed és keleti részei már Kínában vannak. A hegység területén a karbonátos kőzetek igen elterjedtek, ezért hatalmas karsztforrások ismeretesek (pl. a Balikcsi forrás vízhozama 90 nvVmin). Oldott sótartalmuk 0,2-0,4 g/l között van és számos helyen kisebb-nagyobb mennyiségben halmoznak fel mésztufát. A hegységben fakuló hévforrások egy része is rak le karbonát anyagot, ezért a hegység édesvízi mészkövekben igen gazdag [13], A hegység legmelegebb forrása - Hodzsa-Obi-Garm - 98 °C-os, gránitból fakad Dusanbétól északra a Hiszár-Zeravsan hegylánc területén. E hegységrész nyugati oldalán termális karszterületek vannak hévizes barlangokkal és karsztos hévforrásokkal - hévforrástavakkal (Margizor tó) [9]. A hegységrészben a Szang-Hok nevű hévforrások raknak le édesvízi mészkövet, amelyek a nátrium-, kalcium-, kloridos, hidrogén-karbonátos szénsavas hévforrások csoportjába sorolhatók [13], A hegység középső részén az ún. Kirgiz hegylánc területén említ meg az irodalom édesvízi mészkő-felhalmozódást a Dzsartasi forrásoknál [13], E források oldott sótartalma 2,5 g/l és a langyos kalcium-magnézium hidrogén53