Hidrológiai tájékoztató, 1993

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula-dr. Schweitzer Ferenc: Adatok a Központi Gerecse-i alsó pleisztocén hévforrástavak plaeo-hidrogeológiai viszonyaihoz

vizsgáit Vaskapu bánya 500 1000 [m] 1. ábra. Áttekintő helyszínrajz a vizsgált területről 1. Kutató fúrás, 2. A Haraszt-hegyi édesvízi mészkő elterjedési területe 1. kép. A felhagyott vaskapui édesvízi mészkőfejtő előfordulással tisztázni, mert a területen levő lösz minden idősebb képződményt betakar. A vaskapui bánya újranyitásával kapcsolatos fúrások azonban igazolták összefüggésüket és genetikai kapcsolatukat. A vaskapui bánya déli fala kb. 150 m hosszúságbaaés 20 mes vastagságban tárja fel az édesvízi mészkövet. A déli bányafal középvonalában, attól 50 m-re telepített magfúrás (2. ábra) 10-34 m között harántolta az édesvízi mészkövet. A bányafalaknál végzett megfigyelések szerint a mészkőöszlet túlnyomórészt vékonyan rétegezett (2. kép), helyenként tömeges, több helyen alig cementált növényi részekre kicsapódott törmelékből áll. A rétegek - a bányafal teljes kiterjedésében - hosszan követhetők, vízszintesek és nyugodt települést mutatlak. Réteg-lehajlások, függőleges rétegzettség, vagy irányítottság sehol sem mutatható ki. Ennek alapján megállapítható volt, hogy a mészkő genetikailag a tavi-mocsári típusú mészkövek sorába tartozik. 2. kép. A vaskapui bánya vékonyrétegezett, erősen likacsos mészköve (Sekélyvizi kifejlődés) A rétegsor alapján a mészkő egy hatalmas 1,5-2 km nagyságú hévforrások táplálta tóban keletkezett, ahol a források magában a tóban törtek fel. Mint minden tónál, a vízmélységtől - a forrásfeltörések helyétől, növényzettől - függően régiók különböztethetőek meg [2]. A vaskapui mészkő túlnyomórészt a forrásfeltörésektől távolabb, a dús növényzetű parti zónára jellemző kifejlődést mutatja. A mélyebb vizű növényzettől mentes, szabad vízfelületű zónára jellemző tömeges, nem likacsos mészkőféleség teljesen hiányzik a rétegsorból. Továbbá hiányoznak az oldási üregek - forrásjáratok is, amelyek ott jelentkeznek a mészkőben, ahol a fenékforrások fakadtak a tóban. A megfigyelések szerint a déli bányafalnál a kb. 20 m vastag édesvízi mészkőnél több egymásra következő.kőzettípust lehet megkülönböztetni, amelyek szorosan összefüggnek a tó életében bekövetkező változásokkal (part-eltolódás). A bányatalp közelében a parti övön belül a partszegélyi-ártéri kifejlődésre jellemző mészkő fordul elő. Az egykori dús parti - partközeli növényzet miatt a kőzet hézagossága igen nagy, sőt fészkesen, vagy rétegben hullámzás révén összemosott, lazán cementált inkrusztációs törmelék fordul elő. A tó mélyülését, a növényzet lényeges csökkenését jelzi az erre következő kemény, tömör mészkő, amely már a növényzettől nagyrészt mentes, nyílt és mélyebb vizű részen történt keletkezést mutatja. A tó vízszintjének megemelkedése visszavezethető a környezetben bekövetkezett változásokkal. E tömör mészkő a bányafalban lm-ről nyugat felé 3-5 m-re vastagszik. Ez azt jelzi, hogy a tó délnyugat irányba mélyült. A mészkőöszlet legfelső, kb. 10 m-es szakasza a parti övön belül, a sekélyvizű növényzetben gazdag részen halmozódott fel. A mészkő vékonyan rétegzett. A rétegvastagság 1-2 cm és a rétegen belül megkülönböztethető egy kevésbé likacsos, tömörebb alsó szakasz, amely átmegy egy nagyon likacsos részbe. Ezek váltakozása okozza a kőzet rétegezettségét. A réteglapok mentén a cementáció rendkívül szeszélyes. Ezért a réteglap menti elválás nagyon gyakori, főleg a felső 3-4 m-es szakaszon. Ez a felső nagy vastagságú szakasz igen egyenletes kifejlődést mutat. Hiányzik az összletből az inkrusztációs törmelék és a mélyebb vízben képződött tömör, kevésbé likacsos mészkő. Ez a tó életének egy kiegyensúlyozott, zavartalanabb szakaszát jelzi, 48