Hidrológiai tájékoztató, 1993

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Bácskay Erzsébet: A római kori vízhasznosítás néhány emléke Magyarországon

források. Ez utóbbi helyen egy 1335-ből származó adat „antiquum firmatum locum in quo est vetus cisterne"-t említ. Érdemes megemlíteni, hogy a feltörő karsztvízforrások vizét ma is itt gyűjtik össze a keszthelyi vízvezeték számára. E források közelében mindig találunk római településeket vagy villákat, sokszor közvetlen vízvezeték-összeköttetéssel, s a régészeti adatok nem egy említett forrás körül őskori településnyomokra is utalnak [5]. A rómaiak minden bizonnyal használták a Balf környéki gyógyforrásokat is. Ennek figyelemreméltó bizonyítéka az egyik, erősen litium-tartalmú vizet adó forrás, mely hosszú ideig be volt temetve, s csak kitisztításakor, a századfordulón, derült ki, hogy római foglalata van, mégpedig egy nagy üreges, tölgyfa-törzs, körülötte a tapasztásban római cserepekkel. A forrás lelet külön érdekessége, hogy közvetett paleoklimatológiai és paleohidrográfiai adatokat is szolgáltat, ugyanis a fatörzs felett elég vastag nádtorzsa és egyéb növényi maradványos Fertő tavi elöntési réteg volt, „televény-föld" közbeiktatásával. Ez arra utal, hogy a római korban szárazabb periódus lehetett és a Fertő tó kiszáradt vagy visszaszorult, míg utána valamikor újra jelentősen kiterjedt. Érdekes, hogy néhány évvel korábban, a kelták idején, szintén a mainál nagyobb kiterjedésű volt a tó [6]. Az újabb kutatások néhány forrás körüli mini-vízműről is hírt adnak. Pl. Szentendrén a Dömörkapunál egy domb mélyén mesterségesen kivájt barlangszerű forrást, víztároló medencét és abból kivezető 30 m hosszú kőcsatornát találtak, mely valószínűleg egy közeli villába vezette a vizet [7], Esztergomban, a Berényi Zsigmond utcai középkori vízmű duzzasztóciszternájából nyíló forrásbarlangban a vízszín alatti törmelékben a középkori cserepek mellett római koriakat is találtak [8], A források mellett természetesen számos ásott kútról is van tudomásunk, pl. Aquincumból, Albertfalváról, Dunaújvárosból, Mosonmagyaróvárról. Ezeket rendszerint fával bélelték nemritkán földbe süllyesztett fahordók voltak - fa- vagy kőkávával ellátva. Xylotómiai vizsgálatok szerint egy újabb feltárt aquincumi kút bélésdeszkái jegenyefenyőből, abroncsai gyertyánfából készültek, az egyik albertfalvai kutat pedig vörösfenyődeszkákkal bélelték [9, 10], A Dunántúlon néhány, a rómaiaknak tulajdonított, vízi építkezés (pl. a pátkai Császárvíz gátja, a Principális csatorna, vagy a Kőszegi-hegységből eredő Gyöngyös patak „vízműveinek") kora valójában bizonytalan, az Oskü melletti Kikeritó gátja pedig az újabb kutatások szerint középkori. Ugyanakkor római korinak bizonyult pl. Szentkirályszabadján a Romkút melletti patak duzzasztógátja, Somlóvásárhelynél a patak vízzáró gátja [5], A római vízi építkezés egy újabb impozáns emléke a máriakáinoki kikötőmaradvány. Ennek két, terméskőből épített tornyát a hetvenes évek első felében tárták fel a Mosoni Duna szigetközi oldalán, a parttól nem messze, egy, a Lajta torkolatával szemközt levő kavicsbányában [11,12], A vizekhez hidak is tartoznak. A Dunahidak közül régebben is ismert volt a Brigetio melletti s a Szentendrei-szigetet mindkét parttal mindkét Duna-ág fölött összekötő híd (az utóbbiak hídfőmaradványai Dunabogdány és Tahi, illetve Verőce és Vác között kerültek elő). A Hajógyári-szigetet és mellette a ma már nem létező kis Fürdő-szigetet is híd (valószínűleg hajóhíd) kötötte össze nemcsak Aquincummal, de a balparttal is [13], Érdemes megemlíteni, hogy a múlt század hetvenes éveiben a Duna szabályozási munkálatai során a Hajógyári-sziget keleti partján előkerültek e híd néhány pillérének alapozásához tartozó cölöpök -de sajnos ezen érdekes leleteknek később nyomuk veszett [14], Természetesen a kisebb vizek fölött is voltak hidak; az újabb óbudai ásatások során pl. hídpillér-maradványokat figyeltek meg az Arany-ároknak a Dunába torkolló szakasza felett [15]. Persze a víz közelsége, jelenléte negatív módon is hathat egyegy terület településtörténetére. Erre Aquincum topográfiája szolgáltat szemléletes példát. Az óbudai Kaszásdűlő területén, ahol ma is magas a talajvíz, részben éppen emiatt, részben az ott futó Aranyhegyi-patak múltbeli gyakori árvizei miatt, a római kor 24 1. ábra. A római fürdői Erdei Strandon levő forráscsoport helyszínrajza (Sz. Póczy Klára után) 1. Forrás, 2. Cölöp, 3. Oltárkő, 4. Facsatorna, 5. Kficsatoma, 6. Épületmaradvány, 7. Modern ípület. A kútházak egyúttal a bennük levő fogadalmi oltárköveken említett istenségek - köztük a gyógyító Aesculapius és Hygieia - kis szentélyei is voltak s a környező szent ligetet valahogy úgy kell elképzelnünk mint egy mai „szentkút" környékét; a gyógyultan távozó betegek vízbe dobott, fákra aggatott fogadalmi ajándékaival, tábláival [3, 4], A mai Dunántúlról hasonló szentélykerületekről van tudomásunk még a csillaghegyi strandon fakadó forrásnál levő kis tó partján; Brigetio (Szőny) közeléből - ahol az a város vízvezetékét tápláló egyik forrás mellett volt, a Tata felé vezető út mentén. Persze nem mindegyik, a római korban is ismert forrás körül alakult ki hasonló szentélykörzet, de bizonyára több forrás, gyógyvíz, kút körül alakult ki szerényebb helyi kultusz - ennek emléke lehet pl. a kékkúti Savanyúvízforrás mellett talált, s a Nympháknak szentelt oltárkő. A római hitvilágban a Nymphák gyakran kapcsolódtak össze a vizekkel, forrásokkal - gyakran ábrázolták őket náddal és korsóval [3, 4], Sok mai jóízű forrásunkról, gyógyforrásunkról tudjuk, hogy már a rómaiak is használták őket. Néhány ilyen - természetesen a teljesség igénye nélkül - pl. a Balatonfelvidéken és az attól közvetlenül északra levő területen: Gyulafirátóton a Pogánytelken levő forrás, Kádártán a Hegedűs malom melletti forrás, Szentkirályszabadján a Romkút, Papkeszin a Tekeresi kút, Nemesvámoson a Nagykút és a Kiskút, Balatonfüreden a Siske forrás, a csopaki Savanyúvízforrás, Dörgicsén a Sárkút, Kékkúton a Savanyúvízforrás, Balatongyöröknél a Szépkilátó domb közelében fakadó forrás, Vonyarcvashegyen a Fiszkút, vagy a Gyenesdiás és Vonyarcvashegy határán, a Balaton partján levő