Hidrológiai tájékoztató, 1992

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Mátrai István: A tiszai vízlépcsők kiépítése, Kisköre

elvezetni). A belvízlevezető csatornahálózat, melyet a 60-as és a 70-es években többfelé bővítettek, kétségtelenül kihat a vízháztartási viszonyokra (hiszen ezért készült), de a hatás csak a nagyvízi időszakokban jelentős, egyébként alig számottevő. Száraz évjáratokban a talajvíz a hátság túlnyomó részén alacsonyabban helyezkedik el, mint a csatornák fenékszintje. A hátságon egyébként is nagyon ritka a csatornahálózat. A vízhiányos állapot kialakulásában végül egyéb, eddig kellően nem értékelt változások is közrejátszottak, pl. a szénhidrogén-bányászat. Az elvégzett kapcsolat-vizsgálatok és a szakértői vélemények alapján a talajvízszín-süllyedést okozó tényezők befolyásoló hatása a következő arányokban tételezhető fel: időjárás 60%, rétegvízkitermelés 20%, talajvízkitermelés 5%, földhasználatban bekövetkezett változások 7%, vízrendezés 6%, egyéb tényezők 2%. A változások további tendenciáját döntően az időjárás fogja megszabni. Ez a közeljövőben nedvesebbre fordulhat, de hosszabb távon - a légkör globális felmelegedése következtében - szárazabb időjárásra kell számítani. A talaj vízszínre süllyesztő hatást kifejtő szóba hozott emberi tevékenységek, bár mérsékeltebb ütemben, de folytatódni fognak. Mindezek következtében a Duna-Tisza közi hátság vízháztartásában még a jelenleginél is súlyosabb állapotok alakulhatnak ki, ha nem avatkozunk közbe. A tanulmány röviden bemutatta, hogy a Duna-Tisza közén a vízgazdálkodás fejlesztését a korábbi koncepciók és tervek hogyan képzelték el, majd megfogalmazta a helyzet javítása érdekében teendő intézkedési javaslatokat. Ezek egyik fő csoportja a felszín alatti készlet fogyasztásának visszafogására, illetve csökkentésére vonatkozik. Ez többek között a rétegvízkitermelés mérséklésével (víztakarékossággal), a földhasználat során a helyi csapadék maximális hasznosításával és a párolgásipárologtatási veszteség csökkkentésével, a lefolyó vizek lehetőségekhez mért maximális visszatartásával érhető el. Az intézkedések másik fő csoportja a vízhiány pótlására irányul, mindenek előtt az öntözés szélesebb körű alkalmazására, melyhez - a Duna—Tisza csatorna helyett - előnyösebbnek látszik a Duna és a Tisza vízkészletére támaszkodó több kisebb vízgazdálkodási rendszer kétrehozása. A vízpótlás optimális rendszerének kidolgozása nagyon alapos, a gazdasági hatékonyság elemzésével egybekötött tervezési munkát kíván. Fontos feladat a hidrológiai kutatások folytatása, célirányosabbá tétele, tudományközi összefogással történő kiterjesztése, s az ezekhez szükséges speciális észlelőhálózat létrehozása. A tiszai vízlépcsők kiépítése, Kisköre* MÁTRAI ISTVÁN Az ország területének kereken 48%-a a Tisza és mellékfolyóinak vízgyűjtő területére esik. Ez a vízrendszer alapvető módon befolyásolja a területek hasznosítását és gazdaságát. A gróf Széchenyi István által kezdeményezett, Vásárhelyi Pál és munkatársai által a múlt században végrehajtott, egy második honfoglalásnak is tekinthető Tisza-szabályozás volt a fejlődés alapja. Elkészültek a legfontosabb árvízvédelmi és belvízrendezési munkák. A Tisza-völgy nagyobb szabású mezőgazdasági és vízgazdálkodási munkái csak később kezdődhettek meg, főleg duzzasztómúvek építésével. Többcélúság A vízlépcsők rendszerint többcélú művek. A víz és jégjárás szabályozásán kívül lehetővé teszik a mezőgazdasági, ivó- és ipari vízellátást, víztározást, víziközlekedés-fejlesztést, vízerőtermelést. Jelentős hatásuk van a vízi élettérre, a vízminőségre, a víz menti üdülésre, és a folyó menti területekre. Az egyes igények időben növekedhetnek, vagy akár csökkenhetnek. Gyakran az ellentétes érdekek ütköznek a megvalósítás során. Az igények időben változó gazdasági fontosságát, illetve azok megítélését jól mutatja pl. a Duna-Tisza-csatorna ügye. 1947-ben kezdődött meg - az időközben abbamaradt - víziközlekedés érdekében tervezett csatorna építése. Alig 15 év után a dunai vízpótlás érdekében került szóba. A századfordulón kizárólag vízerő-hasznosításra tervezték e csatornát. Hasonlóan gazdaságilag megalapozatlanok voltak a hatvanas években az óriási, öntözésekre szolgáló sokmilliárdos tározó tervek. A nagyobb vízgazdálkodási művek sok évtizedre, akár évszázadra is szólnak, ezért igen fontos azoknak a gazdasági * Előadásként elhangzott az MHT Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztálya, Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Szakosztálya, valamint Vízgazdálkodási Szakosztálya 1991. május 30-i közfis rendezési! előadóülésén. megalapozottsága. Előfordul, hogy nem a kellően igazolt össztársadalmi, hanem valamilyen csoportérdek érvényesül. Az USAban több évtizede szigorúan kötött előírások szerint történik a jóváhagyás. Az első a részletes gazdasági adatokkal, rajzokkal és termelési adatokkal rendelkező terv széles körű, nyílt publikálása a sajtó útján, a társadalom minden érdekeltje számára (szervezetek, vállalatok, települések stb.). A záros határidőn belül megkapott észrevételeket a tervező köteles feldolgozni. Szükséges, hogy a közelmúltban itthon is megkezdett környezeti hatástanulmányok megfelelően képviseljék a társadalom reális, objektív és számszerűen bizonyított gazdaságfejlesztési igényeit. A Tisza-völgy hasznosítása (1867-1937) A Tisza-szabályozás legfőbb létesítményeinek elkészültével fejlődésnek indulhatott a biztonságos mezőgazdasági termelés, a régebben olyan gyakran elöntött területeken. Az Alföld szélsőséges klímájából adódó gyakori szárazságok előtérbe helyezték az öntözés érdekében a tiszai duzzasztó építését. 1861. és 1862. aszályos évei után 1863-ban katasztrófálissá vált a helyzet. Az állatállomány nagy része elpusztult, a gabonafélék csak arasznyira nőttek, gyümölcs és zöldség alig termett. Ennek hatására készült el 1867-ben Herrich Károly duzzasztómű terve a mai vízlépcső közvetlen közelében (1. ábra). A tervezett duzzasztási szint a mai duzzasztási szint alatt volt kereken 80 cm-rel (12 lábbal a tokaji „sempont" felett). A húszas években került előtérbe az öntözés és a tiszai duzzasztás. A spanyolországi öntözések alapján Ruttkay Udo t. madridi főkonzul tett javaslatot két tiszai duzzasztómű építésére Csongrád és Tiszafüred közelében (2. ábra). Ez a terv a ma szokásos szóhasználattal is megkapná a gigantomán jelzőt. Eltekintve a költségektől, egy ilyen magas, árvízszint feletti duzzasztás a várható óriási hordaléklerakódás, és egyéb ökológiai károk miatt nem reális. 44