Hidrológiai tájékoztató, 1992

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Vágás István: Megemlékezés Boros Frigyesről, halála 100. évfordulóján

holocén medence" (1954) és az „Újabb földtani adatok a Tiszántúl északi részéről" (1955) tárgyú dolgozatát. Gyakorlati jelentőségű a „Mélységbeli vízkészletünk hasznosítása" (MTA Müsz. Tud. Oszt. Közi., 1952), valamint a „Magyarország talajvízviszonya" című Mérnöki Továbbképző Intézet-i jegyzete (1954). Ugyancsak a Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentésében közzétett utolsó tanulmányai„A Velencei-tó kialakulása" (1952), a „Medencéink pliocén és pleisztocén rétegtani kérdései" (1953), az „Újabb földtani adatok a nyugatmagyarországi medencéből" (1954) és „A magyarországi pleisztocén összefoglaló ismertetése" (1955) - vízföldtani szempontból is hasznos - kedvelt témáiról szólnak. „A magyarországi pliocén és pleisztocén" című akadémiai doktori értekezése egész életművét összegzi, melyet betegsége miatt sajnos nem tudott befejezni és nyomtatásban sem Jelent meg. Nevét azonban - elhalálozását követően - a Magyar Állami Földtani Intézet kiadásában 1956-ban megjelent Magyarország 1:300 000 ma. földtani térképe is őrzi. Sümeghy József és munkatársai munkássága nyomán ez a térkép - az eddigi térképeket túlszárnyalva- a síkvidéki területeken 11 -féle holocén és 19-féle pleisztocén kori képződményt tüntet fel. Miként a Hidrológiai Közlöny 1956. évi hasábjain közzétett nekrológjában olvashatjuk: „Sümeghy József lehiggadt, határozott, nyílt egyénisége az Alföldhöz hasonlítható. Távolról zárkózott, rideg, de ha valaki közelebbről megismerhette, akkor meggyőződhetett arról, hogy melegszívű, puritán, gazdag szellem volt." A Földtani Közlöny 1957. évi oldalain megjelent nekrológjából jellemzésére egy mondatot kiemelve: „Sümeghy József mindaddig, míg magyar földtani kutatás lesz, medencefeltöltésünk első nagy szintetikusaként fog szerepelni." Dr. Vitális György IRODALOM Jl] Krttzoi U.: Sümeghy József emlékezete (1892-1955). Földtani Közlöny, LXXXVII. 3. 1957. 254-260. [2] Magyar Életrajzi Lexikon. Második kötet L-Z. Második, változatlan kiadás. Akadémiai Kiadó, Bp. 1982. 668-669. [3] Sümeghy József. Hidrológiai Közlöny, 36. 1.1956.1-2. [4] VendlA.: A százéves Magyarhoni Földtani Társulat története. Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára Műszaki Tudománytörténeti Kiadványok 9. szám. Tankönyvkiadó, Bp. 1958. Megemlékezés Boros Frigyesről, halálának 100. évfordulóján Boros Frigyes vízépítő mérnök (1824-1892) arcképe Sárközy Imre: „Régibb vízi mérnökeink" című kötetből (Bp. 1907) 1824-ben született Aradon, 1892. február 17-én halt meg Szegeden - halálának századik évfordulóját üljük meg tehát napjainkban. Boros Frigyes működéséről viszonylag keveset tudunk. Szegeden mégis számon tartják működését, hiszen az 1870-es évtized tiszai árhullámainak védelmében, különösen pedig a még sikeres 1876. évi árvízvédekezésben, illetve a katasztrófával járó 1879. évi védelmi munkálatokban a város védelmében irányító szerepet vállalt. Működése természetesen ennél sokkal szerteágazóbb. A bécsi műegyetemen és a pesti mérnöki intézetben folytatott tanulmányai után 1848-tól dolgozott a bécsi minisztérium alá tartozó Építési Igazgatóság Tisza-völgyi felmérési munkáinál; legelőször a szamosi szintezéseknél. 1857-től a Csongrádon székelő Tisza-szabályozási osztály vezetésére kapott megbízást. 1874-től azután országos középítési felügyelői ügykört látott el. Három jelentős tervéről tudunk, amelyek értékét nem csökkenti, hogy a 19. században nem valósulhattak meg, sőt, inkább növeli az elgondolások értékét, hogy a 20. századi, jóval későbbi létesítések Boros Frigyes nyomdokain haladtak. 1863-ban a Felső-Tisza-Ér völgye-Hármas Körös csatorna tervét dolgozza ki Bodoki Károllyal és Klasz Mártonnal közösen. Ez a csatornarendszer nemcsak öntözési, hanem árvízmentesítési célokat szolgált volna. Az építkezés, műtárgylétesítés nagy méretei, az árvízmentesítésben elvárható kisebb eredmény az építés realitását nem támasztották alá. A múlt század viszonyai a hasonló időben elkészült, Herrich Károllyal közös tervüket sem engedték megvalósuláshoz: ez tulajdonképpen a mai Keleti-Főcsatorna őse volt - azzal csaknem azonos nyomvonalon - és, azonos: öntözési céllal. A harmadik, nagyszabású tervezési munkát Boros Frigyes már a független magyar Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium megbízásából készítette 1867-ben: a Dunát a Tiszával Budapest és Csongrád között összekötő hajózó csatorna tervét. A Duna-Tisza-csatorna tervének Boros Frigyes több változatát is elkészítette. A csatornát mélybevágásúnak tervezte, első elgondolásában közvetlenül Budapest alatti kiágaztatással, majd amikor a Soroksári-Duna-ág elzárására sor került, a Duna-ág alsó végénél történő, a cjatornát 35 km-rel megrövidítő kiágaztatással. A csatorna a belvizek vezetésére és öntözővíz-kivételre is alkalmas lett volna. Boros Frigyes Csongrádtól egy Szegedhez vezető szárny-csatornát is tervezett, átlátva Szegednek, mint közlekedési csomópontnak a jelentőségét. Amint ez a rövid életrajzi összefoglaló is mutatja, a múlt század magyar vízimérnökének, éppen úgy, mint a jelen időszak vízimérnökének: sokoldalúságra volt szüksége, s tudnia kellett az ország problémáinak magasságában gondolkodni. Dr. Vágás István 16