Hidrológiai tájékoztató, 1992

2. szám, október - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Forgóné Nemcsics Mária: A meliroációs beavatkozások talajtani hatásai

A melioráció talajtani hatásai FORGÓNÉ NEMCSICS MÁRIA Gödöllái Agrártudományi Egyetem Melioráción mind hazánkban, mind világszerte minden olyan tartós hatású emberi beavatkozást értünk, amely a légkört a földfelszínt (talajt) és a vízháztartást külön-külön, vagy mindhármat, és így kölcsönhatásait is kedvező irányba befolyásolja, módosítja. Célja a talaj termékenységének tartós, több évre, évtizedre kiható javítása, illetve megóvása (a mezőgazdaság és az erdészet számára). A talaj termékenységét gátló tényezők túlnyomó része Magyarországon a talaj vízgazdálkodásával kapcsolatos, annak okai vagy következményei. Hazánk területének 69%-át borítják kedvezőtlen és közepes vízgazdálkodású talajok [11]. A talajtermékenység megőrzésére, illetve fokozására irányuló agrotechnikai és meliorációs beavatkozások jelentős része a talaj vízháztartásának szabályozását, nedvességforgalmának optimalizálását jelentik. A vízforgalom megváltozása a talajban lejátszódó kedvezőtlen folyamatokat erősítheti vagy csökkentheti. A kiszáradások és nedvesedések a talaj víz- és sóforgalmának megváltoztatásával a termékenység csökkenéséhez vezethetnek. Mesterséges beavatkozásokkal, helyes öntözési rend alkalmazásával lehetőségünk van arra, hogy a káros folyamatokat mérsékeljük, illetve megelőzzük [3], Alföldi talajaink sóforgalmát természetes és megváltozott hidrológiai körülmények között többen tanulmányozták [2, 4, 5, 9, 10]. 1. A vizsgált terület jellemzése Vizsgálatainkat 1981-90 között a hódmezővásárhelyi „Rákóczi" Mgtsz, területén végeztük. A vizsgált Kopáncsi üzemegység területe 1225 ha, melyből 1016 ha komplex meliorációját irányozták elő 1979-ben, ami a kialakult igen kedvezőtlen vízgazdálkodási helyzet miatt volt indokolt. A terület talajainak szerkezeti viszonyai - kevés kivétellel - kedvezőtlenek (poliéderes, prizmás, oszlopos, a felszínen helyenként poros, szemcsés, rögös szerkezeti formák képződtek). A szerkezeti állapot az állandóan visszatérő vízhatás következtében a művelt rétegben sem volt megfelelő, a művelt réteg alatt erős tömődöttséget tapasztaltak. A talajokra kedvezőtlen kémiai és fizikai tulajdonságok, az erősen korlátozott vízbefogadó képesség, a különböző mélységben jelentkező szikes, sós talajrétegek, a felszínhez közeli talajvízszín voltak jellemzők. A Tisza folyó vízszíne és a belvízhelyzet alakulása döntően befolyásolta a növénytermesztést. Az időszakos vízállásos terület mintegy 650-700 ha nagyságú volt, ami a gazdaság területének 53-57%át jelentette. A fentiek tették szükségessé a forgatás nélküli mélylazítás, a talajjavítás, vízrendezés és drénezés végrehajtását. 1.1 A terület rövid talajtani ismertetése. A szikes talajok kialakulásában a vízben oldható sók, elsősorban a nátriumsók jelenléte a döntő. Uralkodó folyamat a sófelhalmozódás. Az elszikesedés a sós felszíni és felszínhez közeli talajvizek hatására jött létre, az ismételten bekövetkező kiszáradást követően, a talaj felszínén történt kötődés révén. A réti főtípushoz tartozó talajok a szikes talajokhoz hasonlóan nedvességbó körülmények között képződtek. A talajok uralkodó folyamata a humuszosodás, jellemző vagy kísérő folyamat a kilúgzódás, a vasmozgás, a sófelhalmozódás. A különböző erősségű talajképződési folyamatok a réti, az öntés réti és csernozjom réti talajok képződéséhez vezettek. A réti főtípusú talajoknál a sófelhalmozódás mértéke általában gyenge vagy közepes. A folyóvizek és tavak üledékeinek és a lejtök hordalékainak főtípusához tartozó öntés talajok a réti talajoknál fiatalabb képződmények, a folyóvizek hordalékain képződtek, változó száraz és nedves periódus mellett, a kissé emelkedettebb fekvésű részeken. Az idősebb öntéstalajok már átmenetet mutatnak a réti talajok felé. A szelvényben a hordalékrétegek változó mechanikai összetételűek. A többrétegű humuszos öntések réti, öntés réti talajra települtek. 1.2 A terület meteorológiai jellemzése. A vizsgált terület a Nagyalföld I/c. éghajlati körzetébe tartozik [1] a Kárpát-medencének abba az éghajlati övezetébe, ahol makro-klimatikusan erősen érvényesül a kontinentális hatás. A sugárzás klímájára jellemző a derültség és ezzel kapcsolatban a teljes besugárzás, a napfénytartam bősége és a kisugárzás erőssége. Az egész területen nagy napi és évi hőmérsékletingadozás tapasztalható. Hazánk ezen éghajlati körzetében a legmelegebb a nyár és leghidegebb a tél. E területen mutatkozik a legerősebb hajlam a késő tavaszi - április végi, májusi -, valamint a kora őszi fagyokra. Erre a körzetre jellemzőek a szűkös csapadékmennyiségek, ingadozó-aszályos csapadékviszonyok, különösen erős hajlam mutatkozik a nyári aszályra. Télen a hó mennyisége kevés, a talajok hóborítottsága viszonylag rövid ideig tart. Az évi csapadékösszegek 30 éves (1951-80) átlaga 519 mm. Az egész évben uralkodó szélirány a D-DK, illetve É-ÉNy-i, melyek változásai erősen befolyásolják a levegő páratartalmát. A relatív légnedvesség átlaga 74% [12]. 1.3. Termelés a meliorációs beavatkozások végrehajtása előtt. A területen a meliorációt megelőző években az őszi búza és takarmánynövények - silókukorica, lucerna - termesztése volt jellemző. Árunövény termesztésére kevésbé volt alkalmas. A takarmánynövények hozama a belvízkárosodás függvényében változó volt. A növénytermesztést a Tisza vízszínének és a belvízhelyzetnek az alakulása befolyásolta. Az időszakos vízállásos terület nagysága 650-700 ha, az összterület 53-57%-a volt. , A melioráció végrehajtását megelőző 5 év (1976-80) terméshozama átlagosan 32,0 GE/ha volt. 2. A kísérleti területen végzett meliorációs beavatkozások A területen mélylazítással egybekötött meszezéssel javították a talajokat. A talajvízszín süllyesztése, illetve megfelelő mélységben tartása céljából talajcsövezést végeztek, mely 16-20 m szívótávolságú merőszerű drénezéssel valósult meg [6]. 3. A vizsgálatok módszerei 1982-től folyamatosan évente két alkalommal - áprilisban és szeptemberben - 20 cm-es rétegenként a talajvíz mélységig mintákat vettünk a sóforgalom vizsgálatához. A rendszeres talajvizsgálatokat hét szelvény mintáin végeztük el: 1. Karbonátos öntés réti talaj (gyengén sós); 2. Karbonátos humuszos öntés talaj (gyengén sós); 3. Karbonátos öntés réti talaj (gyengén sós); 4. Karbonátos öntés réti talaj (gyengén sós); 5. Réti öntés talaj (erősen szolonyeces); 6. Mély réti szolonyec (erősen szolonyeces); 7. Karbonátos többrétegű humuszos öntés talaj '(gyengén sós). 22