Hidrológiai tájékoztató, 1992

2. szám, október - BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Környei László: Dr. Öllős Géza: Csatornázás-szennyvíztisztítás I-II. II. Szennyvíztisztítás (Könyvismertetés)

Mind pontossága, mind gyakorlati haszna szempontjából jobban hasznosítható a kétheti előrejelzés, amely abból az alapvető felismerésből indul ki, hogy a természetes készletváltozás folyamata lassú, így az a megelőző időszak változásának mértékéből az előrejelzési időszakra megbecsülhető. Ismeretesek a tó vízállására, a napi csapadékra, a Sión történő vízeresztésre vonatkozó adatok az előrejelzést megelőző időszakban, és felhasználják a dekád és a havi csapadék-előrejelzéseket. Háromhárom nap vízállásának mozgó átlagából képzett különbségek irányadók a várható természetes vízkészletváltozás mértékére [2]. A nagyobb időelőnyt biztosító havi előrejelzés módszere az analógián alapszik. Az előrejelzést megelőző hónap természetes vízkészletváltozását hasonlítják össze a meteorológiai adatok figyelembevételével a már elemzett 70 év hidrológiai idősoraival - [3]. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatták, hogy szükség van nagyobb távot felölelő időszak előrejelzésére is. A hótakaró és a hóolvadási folyamatok ismeretében mód van a nyári hónapok azaz a rekreáció és egyéb érdekek szempontjából kiemelkedő jelentőségű időszak - vízháztartási viszonyainak előrejelzésére is. A módszer statisztikai, az 1921-1970 közötti 50 év természetes vízkészletváltozásának (csapadék+hozzáfolyás-párolgás) értékelésén alapszik. A jelzett vízháztartási jellemzők havi mennyiségének folyamatos összegzését márciustól, illetve áprilistól, májustól és júniustól szeptemberig végezzük el. Az időszak kezdete a hóolvadás megindulására, zárása az ősz eleji kisvíz végére, egyúttal a hasznosítási igények csökkenő szakaszára esik. Az 1. ábrán az egyes évekre kapott integrálvonalak idő szerinti metszékeinek valószínűségi eloszlásából kiragadott legjellemzőbb öt értéket, a 0, 25, 50, 75 és 100%-os valószínűségi értékeket összekötő burkológörbéket tüntettük fel. A görbék jól szemléltetik, hogy az összegzett természetes készletváltozások tág határok között változnak, de ez az értéktartomány erősen összeszűkül a szélsőségek kizárásával, valamint az előrejelzési táv csökkenésével. Számszerűen ez úgy fejezhető ki, hogy - az esetek felében az 50%±25%-os vonalkázott sávba esik az egy vagy több hónap múlva várható természetes készletváltozás, de - szélsőséges időjárási helyzetekben az 50%-os érték ötszöröse és ötödrésze is előfordulhat. Az előrejelzés hónapról hónapra finomítható, február végén a március-szeptember, márciusban az április-szeptember stb. ábrát használva. A segédlet használhatóságát illetően megjegyezzük, hogy az esetek túlnyomó többségében a természetes készletváltozás integrálvonala az év vége felé is abban a sávban marad, amelyben az év első hónapjaiban volt. Az előrejelzési módszerek tapasztalatai A rövid idejű előrejelzés az operatív munkában sem megbízhatósága, sem csekély időelőnye miatt nem vált be. A kétheti előrejelzéssel ±1 cm-es hibahatár tartható, jó támpont a zsilip kezeléséhez. A havi előrejelzések összességükben kielégítőnek bizonyulnak, (az eltérés értéke 2 cm körüli), bár - főleg májusban, júliusban és szeptemberben - az eltérés gyakran nagyobb volt a megengedettnél és elérte a ±5 cm-t. Ez a hiba a téves meteorológiai előrejelzésre vezethető vissza. A nyári hónapokra bemutatott módszerrel végzett előrejelzésre még nincs tapasztalat. IRODALOM [1] Bálint G. (VITUKI): A Balaton természetes vlzkészletváltozásának rövid idejű előrejelzésére szolgáló módszer kidolgozása. Kézirat, 1987. [2] Bukovszky Gy.-Klingné Ábrahám J.: A Balaton vízkészletváltozása középtávú előrejelzésének tapasztalatai. Magyar Hidrológiai Társaság Vándorgyűlése, 1991. Székesfehérvár. [3] Bárányi S.: A Balaton hidrológiai jellemzői 1921-70. VITUKI Tanulmányok és kutatási eredmények 45. sz. [4] Csermák B.-SzalayM.: Vízkészlet-gazdálkodás a '80-as években. Vízügyi Közlemények, Budapest. LXX/4. . Dr. Öllős Géza: Csatornázás-szennyvíztisztítás I—

II. II. Szennyvíztisztítás (920 oldal, 522 ábra, 133 táblázat) című könyve megjelent az Aqua Kiadónál 1991-ben. Ára: 1630 Ft. A könyv folytatása a település-vízgazdálkodás csatornázási kérdéseivel foglalkozó a hazai és külföldi kutatásfejlesztési (K+F) tapasztalatokat felhasználó kiadványnak. Az említett I. Csatornázás könyv 1990-ben jelent meg. A könyv első része a tavas szennyvíztisztítást tárgyalja, részletezi a különböző tisztítótavakat, tárgyalja e tisztítás biokémiai alapjait, hidraulikai modellezését, tervezésüket és üzemüket. A második rész a csepegtetőtestes szennyvíztisztítást tárgyalja, e részben a szerző külön foglalkozik a merülőtárcsás biológiai szennyvíztisztításokkal is. A harmadik részben az eleveniszapos szennyvíztisztítást ismerteti. A negyedik rész tárgyalja az oxidációs árkokat, melyen belül külön foglalkozik a denitrifikáció-nitrifikáció kérdéseivel. Az ötödik rész a szippantott szennyvizek tisztítását, kezelését, elhelyezését ismerteti. A hatodik részben külön tárgyalja az anaerob iszapstabilizálás (rothasztás) kérdéseit. E fejezeten belül számos részletkérdést elemez, így az anyagcserefolyamatokat, a hőmérséklet, és a pH hatását. Tárgyalja a rothasztók keverését, szabályozását, matematikai modellezését, fajtáit. A hetedik rész foglalkozik a fertőtlenítéssel és a fertőtlenítési módszerekkel. A nyolcadik rész külön elemzi a nitrifikációt és denitrifikációt. A kilencedik részben a foszforeltávolítást és annak módszereit tárgyalja. A tizedik részben ismerteti a biológiailag tisztított szennyvíz utótisztítását szemcsés közegen keresztül. A tizenegyedik rész az iszapkezelés és elhelyezés különböző módszereit ismerteti. A tizenkettedik rész tárgyalj a a komposztkészítés lehetőségeit, ebben külön foglalkozik a szag és egészségügyi szempontokkal is. A tizenharmadik részben a szennyvíziszap és szilárd hulladék deponálási kérdéseit tárgyalja. A tizennegyedik rész a szennyvíztisztító telepi emissziókkal foglalkozik, tárgyalja az aerosolos, zaj, gáz-emisszió kérdéseit. A tizenötödik rész a szennyvíztisztítás és a szennyvíziszap-kezelés energiaigényét ismerteti. A könyv tizenhatodik része a szennyvíz kiegyenlítés feladataival foglalkozik. A tizenhetedik rész tárgyalja a vízellátás-csatornázás irányítástechnikai feladatait. E részt társszerzőként dr. Bikfalvi István készítette. A tizennyolcadik rész a szennyvíztisztítás kutatás-fejlesztési megállapításait ismerteti. A könyv minden fejezetrésze külön irodalomjegyzéket tartalmaz, a szerző elsősorban az angol és német nyelvű tapasztalatokra támaszkodott a hazai eredményeken felül. A könyv nagyban elősegíti a települési szennyvíztisztítás fejlesztését, mely területen a hazai településeknél még nagy számú és jelentős feladatok vannak hátra, a könyv' mind az egyetemi oktatást, mind a tervezési és üzemeltetési gyakorlatot nagyban elősegíti. Környei László 17