Hidrológiai tájékoztató, 1992

2. szám, október - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Dobos Irma: 100 éves a Magyar Állami Földtani Intézet szervezett vízföldtani kutatása

Elmerengve a végtelen múltban, állítólag keletkezése onnan származik, amikor kihűlő földgolyónkba levegő védőpajzs hiányában becsapódó meteoritok szétrobbanva felszabadították az anyagukban lévő oxigént és hidrogént, amely vízzé egyesülve a forró földgolyó hőjében párává változva vette ezt körül, majd lehűlése után lecsapódva alkotta a tengereket, fokozatosan oldva ki medréből különböző ásványi anyagokat, melyek az élet alapjaira vallottak. Tengervízből származásunk emléke ereinkben kering, amely összetételében a tengervizével megegyezik.' Érdekesség talán az, hogy a tenger ásványi összetétele más és más életfeltételhez adott. Pl. nem lehet élőlényeit egyik tengerből a másikba áttelepítve elképzelni. Egy azonban biztos, földünk víztartalma kezdettől fogva változatlan, és az is marad. Bár a vízmolekulák örökös körforgása éltet mindent, és az a kis molekula a világ igazi valóságos ura. Ugyanez a molekula ott cirkál a tenger mélyén, vagy a levegőben, a kontinensek felett, belekerül időnként a szerves lények belsejébe is, néhány talán ideiglenesen fel is bomlik, de ismét visszatér a minden élet, minden titok, minden teremtés örök világába, a véghetetlen, a megmérhetetlen és megérthetetlen ÓCEÁNBA. Mártha József I. oszt. tengerész gépüzemvezető Százéves a Magyar Állami Földtani A Magyar Királyi Földtani Intézet életre hívása (1869) előtt szórványosan találkozunk vízföldtani témájú feldolgozással a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlése és a Magyarhoni Földtani Társulat kiadványában. Ezekben az években két kiváló személyiség képviselte a vízkutatást és -feltárást, éspedig Szabó József (1822-1894) geológus, későbbi egyetemi tanár [11] és Zsigmondy Vilmos (1821-1888) bányamérnök, geológus és hidrogeológus egyszemélyben [4]. Nem véletlen, hogy az Intézet létesítéséhez Zsigmondy Vilmos is nagymértékben hozzájárult és a következő évtizedekben nagyon szoros kapcsolat alakult ki közöttük. Az általa elindított artézi kutas mélységi vízfeltárás - különösen a 19. század végétől - igen nagy szerepet játszott az Intézet vízügyi munkájában. Amikor Zsigmondy Vilmos 1876-ban átadta vállalatát unokaöccsének, Zsigmondy Béla mérnöknek, akkor az általa mélyített artézi kutak földtani és vízföldtani értékelését a Földtani Intézetre bízta, ahol Böckh János (1840-1909) igazgató Halaváts Gyulát (1853-1926) jelölte ki a gondosan begyűjtött kőzetminták tudományos feldolgozására. Böckh János jó példát mutatott a vízföldtani munkára, hiszen 1876-ban már megjelent Pécs és környékének vízföldtani viszonyairól összeállított kiváló monográfiája, amely alapelveiben ma is érvényes. Nemsokkal ezután - mintegy kiegészítésül - ugyanennek a területnek a forrásvizeiről értekezett Résztvett az olyan nagy jelentőségű munkákban is, mint a főváros első vízművének, a káposztásmegyerinek a megvalósításában [12], A Földtani Intézet kitűnő geológusai közül messze kiemelkedik Telegdi Roth Lajos (1841-1928) főgeológus, akinek fő munkaterülete a földtani térképezés volt, de emellett igen sok értékes vízföldtani munkát is végzett [13]. Vízellátási javaslatai, az erdélyi gázos, jódos és konyhasós vizek genetikai felvázolásán kívül rendkívül figyelemre méltóak védőterületi javaslatai. A legértékesebbek egyike a budai „Erzsébet-királyné" sósfürdő keserűvizű kútjaira vonatkozó szakértői véleménye. Halaváts Gyula büszkén vallotta, hogy az Alföld rétegtani és vízföldtani munkájában nagy segítségére volt Telegdi Roth Lajos a püspökladányi artézi kút rétegsorának rétegtani értékelésével, ahol a pleisztocén rétegek alatt levantei képződményeket valószínűsített. Halaváts Gyula először Szentesről írta le a felsőlevantei korinak minősített Viviparus böckhi csigát, s ennek alapján jelölte ki a pleisztocén és a levantei képződmények határát. Bár az újabb kutatások ezt a megállapítását módosították, rétegtani és vízföldtani szempontból kiváló alapot adott a további vizsgálatokhoz. Ennek köszönhető többek között, hogy „A Duna és Tisza völgyének geológiája" c. művében fel tudta vázolni a pliocén (levantei és pannóniai) képződmények ősföldrajzi elterjedését a Kárpát-medencében [1, 7], ítézet szervezett vízföldtani kutatása A vízföldtani munka kibontakozása Az artézi kutak létesítésének néhány feltételét, valamint az ásvány- és gyógyvíz védőterületének kötelező kijelölését szakértői vélemény alapján az 1885. évi vízjogi törvény szabályozta. Az 1892. évi FM rendelet viszont már a fúrt kutak telepítéséhez geológiai szakvélemény beszerzését is kötelezővé teszi és kiadására a M. Kir. Földtani Intézetet jelölte ki. A rendelettel elsősorban vízgazdálkodási célokat kívánt megvalósítani, éspedig a vízpazarlás elkerülését és a helyes vízelosztás megoldását, amelyre már korábban Halaváts Gyula is felhívta a figyelmet. E nagy feladat végrehajtására Böckh János osztálygeológusi állást szervezett és erre Szontagh Tamás (1851-1936) kapott megbízást 1892-ben [9]. Feladata volt a gyógy- és ásványvízforrások védelmét, a városok és a községek vízellátását, artézi kutak létesítésének engedélyezését és szakszerű telepítését, nemkülönben a vasútépítéssel kapcsolatos földtani feladatok ellátását biztosítani. A millennium megünneplésére megmozdult az egész ország és ebből sok kiváló intézeti szakember is kivette a részét. Erre az alkalomra állította össze Szontagh Tamás az ország ásvány- és gyógyvízforrásainak térképét, továbbá az artézi és a fúrt kutakat, a rendes vízvezetéssel ellátott városokat, a Tisza folyamterületének „vízeresztő" és vízrekesztő kőzeteit egy-egy térkép mutatta be és három térkép pedig Pécs vízellátásáról készült. A bemutatott anyag között szerepelt Schafarzik Ferenc Herkulesfürdő gyógyforrásainak védőterületéről készített térképe is. Erre az alkalomra készült el az Intézet kiadásában (1896) az ország első artézi kútkatasztere, amelyben Halaváts Gyula közli az ország artézi kútjainak leglényegesebb adatait. Eszerint 1895ig 1325 fúrásból 555 artézi (pozitív), 532 fúrott (negatív) és 59 időközben felszámolt kutat, valamint 179 eredménytelen fúrást vett számba. E kitűnő munkát az Intézet továbbfejlesztette annál is inkább, mivel vízföldtani munkájának kiteljesítéséhez éppen ez az országos nyilvántartás kellett [3], A millennium után Szontagh Tamás továbbra is elmélyülten foglalkozott az artézi kutak számbavételével és 1908-ban megjelent az 1:900 000 ma. térképe „A Magyar Korona Országai területén levő városi vízvezetékek, artézi és fúrt kutak átnézeti térképe" címen. A tetszetős kivitelű, színes nyomású térkép jól tükrözi az ország 20. század elejei vízellátottságát, jelölési rendszere pedig jóformán alig tér el a ma használatostól. A Halaváts-féle kútkatasztert igen jól kiegészítette Tóth Gyula. összeállítása a magyarországi ivóvizek kémiai elemzéséről (1911). Az intézeti kiadványhoz Szontagh Tamás aligazgató írt előszót, amelyben megállapította, hogy a kötet az 1885. évi törvény vízminőségi és -védelmi rendelkezés végrehajtásának keretébe tartozik. A kizárólag ivásra alkalmas vízszerzési helyeket a „Magyarország vizei" c. térkép tünteti fel. 5