Hidrológiai tájékoztató, 1992

1. szám, április - BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Fejér László-Kaján Imre: Beszámoló a Vízügyi Történeti Bizottság 1990/91. évi tevékenységéről - Geszlerné Szentpáli Ágnes: A víziközművek és az önkormányzatok kapcsolata

A torony környezetét is nagy műgonddal tervezték meg egykor. A rézkakas földre vetett árnyéka jelölte ki a tornyot övező téglakerítés vonalát. A vetett árnyék a Nap mozgása szerint kiszerkesztve a kerítés kettős vesére emlékeztető formáját adta. A kerítésen belül a szélkakas árnyékának mozgását felhasználva virágórát is terveztek az egyetem kertészeinek segítségével. Az eredeti elképzelés szerint a virágóra egyben az évszakokat, hónapokat is jelezte volna: a hajnali órákhoz ültetett virágok tavasszal, a dél körüliek nyáron, a délutániak ősszel nyíltak volna. A telet a téglafalra felfuttatott borostyánnal szándékozták jelezni. A kerítésen belülre került Nagy Géza szobrászművész alkotása a tizenkét Zodiakus kőfigura. Az előzőekben vázolt építészed környezetbe került az egyetem akkori rektorának és a Vízgazdálkodási és Meliorációs Tanszék vezetőinek támogatásával a mezőgazdasági vízgazdálkodás- és geodéziatörténeti kiállítás. A lépcsőház falain elhelyezett tablósor és a pihenőszinteken látható tárgyi kiállítás az alábbi támaköröket tekinti át. - Folyami kultúrák az ókorban, - „Salus Reipublicae Danubius" (A Birodalom üdve a Duna") - A Kárpát-medence vízrajzi viszonyai - A főbb magyarországi folyók hidrológiája - Az ártéri gazdálkodás kialakulása - A Kárpát-medence térképezésének kezdetei - Vízszabályozási munkák a 19. századig - A vízügyi ismeretek oktatásának kezdetei a mezőgazdasági tudományon belül - A vízépítés tudományának nemzetközi tapasztalatai - A szintezés tudományának fejlődése - A nagy magyar folyók mappációja - A vízrajzi tudományok fejlődése a folyami felmérések révén - A szabályozási és vízrendezési munkák szervezeti háttere - Széchenyi István és a magyar vízügyek - Beszédes József munkássága - Vásárhelyi Pál életműve - A Tisza-szabályozás első évtizede - Árvizek a Tisza és a Duna mentén - A mezőgazdaság helyzete a századfordulón a legfontosabb folyószabályozási munkák befejezése után - Aszályok és öntözési tervek - Belvízrendezések Magyarországon - A kultúrmérnöki intézmény - Kvassay Jenő és a vízjogi törvény - A kateszteri birtokfelmérések jelentősége - Az ármentesített területeken j elentkező szikesedé si problémák - A halgazdaságok kialakulása és fejlődése - Nemzetközi szakmai kapcsolatok a vízépítés területén - A vízrajzi szolgálat tevékenységének jelentősége a mezőgazdaság vízépítési feladatainak megoldásában - Mezőgazdasági célú vízimunkák a két világháború között - A Duna-Hsza csatorna tervének történeti fejlődése - Az 1936. évi öntözési törvény és hatásai - Az öntözés feltételeitek megteremtése - A mezőgazdasági vízgazdálkodás oktatása a két világháború között - Talajjavítási módok fejlődése A Magyar Vízügyi Múzeum segítségével készült kiállítás 1990 kora ősze óta látogatható csoportok és kiránduló magánszemélyek számára egyaránt. Előzetes információk az Egyetem Vízgazdálkodási és Meliorációs Tanszékén kaphatók a 114-2435ös telefonszámon. Fejér László Vízépítési létesítmények rekon A Magyar Hidrológiai Társaság Vízépítőipari Szakosztálya és a Borsodi Területi Szervezet 1991. április 30-án, Miskolcon előadóülés keretében vitatta meg a hazai vízépítési létesítmények rekonstrukciós és fenntartási kérdéseit. Az előadóülés elnöke, dr. Pados Imre, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője vázolva a kérdéskör fontosságát megemlítette, hogy csupán az árvédelemmel kapcsolatosan 240 km hosszú védvonalat kell megerősíteni. Dr. Stefán Márton az Igazgatóság vezetőjének helyettese átfogó képet festett a vízügyi rekonstrukciós és fenntartási feladatokról. Szemléletesen mutatta be a föld, a kő, a beton, a vasbeton, az acél, a fa és a vegyes anyagú létesítmények életgörbéjét. Egy-egy létesítmény elöregedését befolyásoló fő tényezők bár ismeretesek, de egyedi hatásuk kimutatására további vizsgálatok szükségesek. A jó minőségű munkavégzésnek az életgörbe alakulására döntő a befolyása. A létesítmények különböző részeinek más és más az élettartamra gyakorolt hatásuk. Ebből a szempontból kulcsfontosságú a dilatációs részek kialakításának a módja. Szükséges, hogy már a létesítmény tervei tartalmazzanak utasításokat a majdani javíthatóságra. A tározók tervezése során az eddigieknél nagyobb figyelmet kell szentelni a feliszapolódás előrejelzésének. Az esetek többségében nem kellő részletességgel elemzik az átépítés és a teljes megszüntetés (amennyiben az lehetséges) változatát. Minden esetben egyedi részletes vizsgálattal kell eldönteni az építményben levő gépek és berendezések - és rendszerint ezzel rukciós és fenntartási kérdései együtt az egész technológia - felújításának, illetve modernizálásának a szükségességét. Ma még kevés esetben határozzák meg a tervezés során, az egész létesítmény teljesítményének a várható változását az élettartam folyamán. A minőségi tényezők belépése a vízgazdálkodásunkba már megkezdődött. Elteijedésük nemcsak pénzügyi, hanem szellemi felkészültségi kérdés is. Ez utóbbi téren a vízügyet irányítóknak és a feladatokat megoldóknak ugyancsak szerteágazó tevékenységet kell kifejteniük. Időszerű lenne bevezetni az egyes művek .jósági index"-szel történő jellemzését. Ehhez szükséges volna azonban az egyes művekkel szembeni „társadalmi igények" - különböző területeken működő szakemberek bevonásával történő - megfogalmazása. A meghatározott „társadalmi igény" folyamatos kielégítésének feltétele a fenntartási és az üzemelési költségek várható változásának az ismerete és azok biztosítása. Az előadó a még megoldásra váró kérdések között megemlítette: - a rőzse helyett tartósabb szűrőrendszerek alkalmazásának a szükségességét; - a hiraulikus anyagszállításnak a jelenleginél szélesebb körű alkalmazását (például a nagyobb földművek építésével, a tározóterek tisztításával kapcsolatosan); - az elöregedett dilatációk és a korrodált betonfelületek javítási technológiáinak a kidolgozását; - módszer kidolgozását a megszüntetendő létesítmények hatásvizsgálatára;