Hidrológiai tájékoztató, 1992

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Dobos Irma: Megemlékezés Tessedik Sámuel munkásságáról, születése 200. évfordulóján

mindenütt igyekeztek legjobb tudásuk szerint dolgozni, egyesületünk életét a maguk és a köz javára fenntartani és fejleszteni. Társaságunk ma is nagy hagyományaira támaszkodva éli intenzív szakmai életét. A jelen nagyon nehéz. A elmúlt évtizedek elháríthatatlanul fölénk borított védőernyője, ami legalább annyira szolgálta az ellenőrzést, a beleszólást és a kézi irányítást, mint a segítséget, úgy foszlik fokozatosan szét, hogy annak anyagi vonatkozása a mai szegénységben megrázza a társadalmi egyesületeket, így Társaságunkat is. Az évről évre fogyó állami támogatás, a nagy infláció, a vállalatok elszegényedése, a vízügyi szervezetek sajnálatos szétverése Társaságunk anyagi hátterének szűkülő támogatásában jelentkezik. Meg kell azonban mondani, hogy ötvennél is több olyan jogi tagunk van, akik a romló helyzetben nemcsak megtartották, hanem növelték is támogatásukat, lehetővé téve működésünket. Magunk elsősorban a kiadások csökkentésével igyekszünk a gondokon enyhíteni. A víz az országban nagyon korlátozottan és egyre romló minőségben van jelen. Ez pedig parancsolóan előírja a vízzel való ésszerű, takarékos és messze előrenéző gazdálkodást. Nyilvánvaló tehát, hogy Társaságunknak és benne tagjainknak egyre fontosabb szerep jut a nemzetgazdaság fejlesztésében. Ennek egyik oldala a naprakész szakmai ismeret. Nem véletlen tehát, hogy Társaságunk két folyóiratát, a Hidrológiai Közlönyt és a Hidrológiai Tájékoztatót elődeinkhez hasonlóan óvjuk és féltjük mint a szemünk fényét. Magyarországon nincsen olyan szakmai lap, amely önmagát el tudná tartani. Ezért nagyon fájó a számunkra kapott állami támogatás fokozatos megvonása. A lapok mecénási köre még nem alakult ki. A folyamatos megjelenés lehetővé tétele érdekében 1991-ben Társaságunk létrehozta a Hydrológia Hungarica Alapítványt. Ez az alapítvány ha megerősödik, akkor Társaságunk tudományos munkájának szerény anyagi támogatója lesz. Társaságunk háromnegyed százados működése során a verbális ismeretteijesztés mellett lényegében csak saját tagjai, a hazai és külföldi szélesebb szakembergárda részére adta közre szakmai eredményeit a Hidrológiai Közlönyön és a Hidrológiai Tájékoztatón keresztül. Szakmai munkánk kifelé való kis hatékonysága, elért eredményeink figyelmen kívül hagyása felhívta a figyelmet arra, hogy nem elég a belső szakmai életszínvonalas fenntartása. A víz ügyének elkötelezett szakemberek az iparban, a szolgáltatásban és nem utolsó sorban a környezetvédelemben csak akkor tudják elért eredményeiket elfogadtatni, ha azokat a széles nagyközönség előtt is közérthetően feltárják. Biztatjuk szakembereinket a tudományos és a napi ismeretteijesztésben való intenzív részvételre. Sajnos, ezen a téren leginkább falakba ütközünk, de hisszük, hogy a sokszor mesterségesen gerjesztett ellenállások lassan megszűnnek és lehetőségünkké válik az ismeretterjesztésben való megfelelő részvétel. Az a hatalmas mennyiségű tudás és tapasztalat, ami Társaságunkban tagjaink révén összegyűlt saját igényein túl megfelelő koordinálással, jó célok kitűzésével automatikusan segíti a nemzetgazdaságot is. Társaságunk legújabbkori történelme tele van a szakmai segítségnyújtás különböző eseménysorozatával. Gondoljunk csak a negyvennégy éve indított balatoni ankétokra, a vízminőségi konferenciákra, az ipari vízgazdálkodási ankétokra, a tihanyi hidrobiológus napokra, az ifjúsági napokra, vagy az idén tizedik alkalommal rendezendő országos vándorgyűlésre. A szakmai egyesületek a szakmai elit valóságos igényét elégítik ki, mint éppen Társaságunk történetén látszik az államberendezkedéstől és a gazdasági viszonyoktól függetlenül. Ez az a biztos bázis, mely világszerte életben tartja a szakmai tudományos egyesületeket. Elmondhatjuk tehát a Magyar Hidrológiai Társaságról is, hogy amíg a vízzel foglalkozó szakemberek saját szakmai-társadalmi igényének kielégítését tűzi ki fő céljaként, addig évtizedeken keresztül továbbra is élni és fejlődni fog. Társaságunk hetvenöt éves fennállása alkalmából Elnökségünk és a magam nevében nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm minden tagunkat, jó egészséget és sok sikert kívánok életükben. Köszöntöm minden jogi tagunkat. Talponmaradást és fejlődést kívánok mindnyájuknak. Kérem, hogy továbbra is legyenek hűségesek Társaságunkhoz. Segítsék szakmai munkánkat az elkövetkező években, évtizedekben. Kívánom, hogy a Magyar Hidrológiai Társaság fennállásának százéves évfordulóját is hasonlóan pezsgő szellemi, egyesületi élet keretében ünnepelhessék. Szeretném, ha akkor ugyanolyan tisztelettel tekintenének mai tagjainkra szakmai és emberi nagyságukra utódaink, mint ahogy az megadatott most nekünk elődeinkre emlékezve. Dr. Juhász József a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke Megemlékezés Tessedik Sámuelről (1 A XVIII. század nagy gondolkodójának munkásságát már életében érdemesnek ítélték a kortársak méltatásra (1791), de azóta is kutatók sokaságát foglalkoztatja e nagyszerű, érdekes és izgalmas személyiség. Mivel jól ismerte kora feudális gazdaságitársadalmi viszonyait, ezért is tudta olyan jól megfogalmazni, pedagógiai, társadalom-politikai és gazdasági nézeteit. Pedagógiai tevékenysége része a magyar és az egyetemes nevelés történetének, több irányú reformtörekvése pedig történelmi személyiséggé emeli és mindezzel előharcosa, előkészítője lett a polgári átalakulásnak. Tessedik Sámuel és Széchenyi István törekvéseiben nagyon sok rokon vonás fedezhető fel. Mindketten Magyarország gazdasági életét a feudalizmusból a tőkés fejlődés útjára békés reformokkal igyekeztek átvezetni. Tessedik Sámuel a nép egyszerű fiai között élt, s azok életkörülményeinek javítása révén erős országot akart teremteni. 42-1820) születése 250. évfordulóján Ez a rendkívül sokoldalú, kiválóan képzett tudós 1742. április 20-án született a Pest megyei Albertiben, a mai Albertirsán, ahol édesapja evangélikus lelkész volt. Rövid ideig Békéscsabán élt a család, de az apa korai halála miatt anyja a három gyerekkel Pozsonyba költözött. Látóköre ezekben az években házitanítóskodása közben rendkívül kiszélesedett, megismerte az emberek gondolkodásmódját. Itt a német műveltség hatása alá került, majd később a magyar nyelvet a debreceni kollégiumban sajátította el. A szerény anyagi körülmények között élő fiúnak az érvényesülést kizárólag a lelkészi pálya jelentette, így 1763-ban Erlangenbe megy, ahol teológiát tanul, utána bejárja az ipar és a mezőgazdaság kiemelkedő helyeit. Jenában a folyószabályozással és az öntözéses gazdálkodással, Berlinben és Postdamban a csatornaépítéssel és Charlottenburgban az erdősítéssel ismerkedett meg. Mindennek hatására később szót emelt itthon a Duna-Tisza-csatorna létesítése érdekében és