Hidrológiai tájékoztató, 1992
1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Siposs Zoltán: Vízföldtani megfigyelések a Tétényi-fennsík középső része mészkő összletében
bizonyítja (Margittető). Ennek korát a geomorfológiai szintek alapján a felső-pannoniai alemeletre rögzíthetjük. Megállapítható még, hogy a hévforrások kezdeti kilépési helyei az akkori hegységperemet jelzik. Ez a mainál kb. 10—15 km-rel beljebb volt, így a hegység északi előtere még nem alakult ki, illetve a felső-pannoniai alemelet utáni földtörténeti események hatására fokozatosan fejlődött ki. 3.2. Az édesvízi mészkővel kimutatható első karsztvízszint 350 m tszf-i magasságra rögzíthető. Ezért e magassági érték felett ismeretes karsztos járatok, üregek és barlangok kora ennél idősebb, amelyek a karbonátos hévforrásműködést megelőző karsztvízföldtani adottságok megjelenés formáinak tekinthetők. Ezért a környéken legismertebb Pisznicei barlang, amely kb. 450 m tszf-i magasságban van, a. felső-pannoniai alemelet alsó részébe vagy az alsó-pannoniai karsztvízföldtani jelenségek sorába helyezhető. Ebből levonható még az a következtetés is, hogy a hegység előterében abban az időszakban a vízvezető karbonátos kőzetek még vízzáró képződményekkel voltak takarva. így akkor a karsztrendszeren belül a fedett, nyomás alatti résznek voltak tartozékai. 3.3. Az édesvízi mészkövek nagy száma, elterjedésük és vastagságuk a felső-pliocén-alsó-pleisztocén korban egy igen dinamikus és kiterjedt hatalmas hévforrás működést jeleznek. Ezt bizonyítja többek között a süttői Haraszthegyi előfordulás, amely egyike a legnagyobbaknak az egész hegységben. E részen tehát olyan kedvező vízföldtani adottságok alakultak ki, amelyek lehetővé tették igen nagy vízhozamú hévforrások kialakulását és hosszantartó (200-300 ezer év) működésüket, amely lehetővé tette a 35-45 m vastag karbonátanyag felhalmozódását. 3.4. A vizsgált területen az előzőekben vázolt karsztvízföldtani változások - forráselapadás, mélyebb szinten új források keletkezése - az édesvízi mészkövek alapján a középső pleisztocén végéig követhetők. Összesen hét hévforrás áthelyeződést jeleznek az édesvízi mészkövek (T 1 0-T 4). A fiatal édesvízi mészkövek hiánya azt jelzi, hogy a felső-pleisztocén elején már a Központi-Gerecsében megszűntek a források, így a terület karsztvízföldtani funkciója is módosult. IRODALOM [1] Jámbor A.: Szigethegységeink és környezetük pannóniai képződményeinek fácies típusai és ősföldrajzi jelentőségük. Földtani Közlöny, 110. 3-4. 1980. 498-511. [2] Jánossy D.: A magyarországi pleisztocén tagolása gerinces faunák alapján. Akadémiai Kiadó Bp. 1979. [3] Jánossy D.-Krolopp E.: Die pleiatozänen Schnecken und Vertebraten Faunen von Süttő. FragmentaMineralogica et Paleontologica, 10.47.1981.31-58. [4] Kertész P. et al. A süttői díszítőkő kutatáshoz kapcsolódó kőzetfizikai és kőzettechnológiai vizsgálatok. BMEÁsvány és Földtani Tanszék, Kézirat Bp. 1971. [5] Kordos L.: Neogene vertebrate biostratigraphy in Hungary. - A MÁFI Évkönyve, LXX. 1985. 393-396. [6] Kordos L.-Krolopp E.: A Magyar Rétegtani Bizottság Quarter Albizottságának állásfoglalása a pleisztocén magyarországi kronosztratigráfiai tagolását illetően. Kézirat. Bp. 1988. [7] Scheuer Gy-Schweitzer F.: A Gerecse hegység paleokarszt-hidrológiai viszonyainak rekonstrukciója a felsőpannontól napjainkig. Hidrológiai Közlöny, 61. 8.1981. 333-341. [8] Schréter Z.: Budai és Gerecse hegység peremi édesvízi mészkő előfordulások. A MÁFI Évi Jel az 1951. tvrSl,Bp. 1953.111-146. [9] Vitális Cy.: A Dunazug-hegység hévizeinek vízföldtana és természeti erőforrás-potenciálja. Földrajzi Ertesítd, 31.1.1982. 67-81. [10] Vitális Gy.-Hegyi I.-né: Adatok a Budapest térségi édesvízi mészkövek genetikájához. Hidrológiai Közlöny, 62. 2. 1982. 73-84. Vízföldtani megfigyelések a Tétényi-fennsík középső része mészkő összletében DR. SÍPOSS ZOLTÁN Magyar Állami Földtani Intézet A Tétényi-fennsík középső része mészkő összletének felépítésében mind a szarmata durva mészkő, mind a bádeni lajta mészkő kifejlődései egyaránt megtalálhatók [8, 9,10] (1. ábra). A mészkő összlet vízföldtani tulajdonsága, hogy a csapadékvizet gyorsan elnyeli és a víz különösen a repedések, valamint a hasadékok mentén leszivárog a mélybe. A mészkő fennsíkon, ahol csak 30 cm vékony a talajréteg, a gyors vízbeszivárgás miatt nehezebbéi létesül a gyenge növényi takaró. Kutak létesítése alkalmából is inkább a mélyebben települő alsó-miocén (kárpáti) homokos, kavicsos rétegből kívánnak vizet nyemi [5]. A továbbszivárgó víz e rétegekben tárolódik [1, 14], vagy tovább szivárog a Duna felé [11, 12, 13] (2. ábra). Diósd környéke a szarmata durva mészkő takaró és a kárpáti homokos, kavicsos területek, valamint a talajvizes negyedidőszaki képződmények megjelenésének érintkezésénél terül el. A Duna-völgy felé kivastagszik a homokos-kavicsos víztároló rétegösszlet. A területet általában ÉNy-DK-i csapású párhuzamos törések szabdalják fel [10,11,12, 21], A szerkezeti törések mentén leszivároghat a víz és a mélyebb rétegek vizével is érintkezhet [3]. A Duna-mederben is észlelhető a szarmata durva mészkő és így a kőzet a Dunával közvetlen érintkezésben nyitott hidrodinamikai egységet alkot [6,7,13], Közvetlen kapcsolat van a talajvízzel és a karsztos hévizekkel. A mélyebb részeken az oligo-miocén és az oligocén homokos agyagos, agyagos vízzáró képződmények zárják a víztartókat [1]. Nagytétény és Budatétény között, Diósd irányában a lajta mészkő a felszínen van és hiányzik a szarmata mészkő. A mészkő összlet alsó részét alkotó lajta mészkő eróziós és szögdiszkordanciával települ a kárpáti homokos, kavicsos rétegösszletre. Átlagos vastagsága 10-30 m. Szilárd vagy laza porózus likacsos kőzet. Világos szürke. Diósdon az oolitos kifejlődése a gyakori, de a kagylólumasellás típus is előfordul. Mésztartalma 60-80%, a többi alkotórész túlnyomólag homok és elenyészőleg agyag. A mészkő 0,5-1,5 m vastag rétegekben települ. A réteglapok sík felületűek. Kőzetfizikai jellemzőik: anyagsűrűség g/cm 3=2,42; vízfelvétel v%=l,8-3,8; nyomószilárdság légszáraz MPa= 37-86; nyomószilárdság vízzel telített MPa=36-78 [4], Felülete simább és hézagtérfogata kisebb (14%), mint a felette üledékfolytonossággal települő szarmata durva mészkő. A fedő szarmata durva mészkő mésztartalma átlagosan 70-90%, de Diósdnál 80-95%-ot is eléri. A mésztartalom mellett a szilikátkomponens (SiOj) tartalom a jellemző. Időállósága és kőzetfizikai tulajdonsága változó; helyenként laza a kötöttség, nagy a porozitás. Néhány kőzetfizikai tulajdonság a környék adatai alapján: Testsűrűség g/cm 3=Budafoknál 1,62; Nagytéténynél 2,16; Sóskútnál 2,05; Vízfelvétel v%=Budafoknál 12,0-18,0; Nagytéténynél 13,5-18,7; Sóskútnál 10,8-19,1; Nyomószilárdság vízzel telített=Budafoknál 3-5; Nagytéténynél 39—45; Sóskútnál 5-14 [4]. A vastagság átlagosan 30-40 m és ebben települ egy-két-három tagú összesen kb. 50 cm vastagságú vízzáró bentonit réteg [4, 15, 18, 20, 21], Ez a bentonit valószínűleg riodácittufa víz alatti elbontódása, halmirolizise útján keletkezett [10]. A ben38
