Hidrológiai tájékoztató, 1992

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - P. dr. Zánkai Nóra: Haltáplálék szervezetek tömegének változása Tihanynál

helyi-medence és néhány hinaras öböltől eltekintve - a nemragadozó halak által hozzáférhető haltáplálék szervezetek (zooplankton, zoobentosz) produkciója nem haladja meg a 300-400 kJ/m

2/év értéket. Ebből következik, hogy a nemragadozó halak a fenntartásukhoz és szaporodásukhoz hiányzó energiát a parti övből fedezik. Ezért a tó ezen területein fokozódó táplálékkonkurencia alakult ki [15]. Sajnos a parti övet ért folyamatos szennyeződések (melyet a nádasok „csomósodása" is jelez), nagyon csökkentik a parti öv faunájának életlehetőségeit. 5. Összegző vélemény A Balaton táplálékhálózatáról és másodlagos termeléséről már vannak nagyságrendileg elfogadható adataink, azonban e kutatások befejezéséhez megfelelő nagyságú anyagi bázis megteremtése szükséges. Gondok vannak általában a tó állattani kutatásával, amelyet a megismétlődő angolna pusztulások is mutatnak, pedig ez csak a megoldatlan kérdések jéghegyének csúcsát jelzi csupán. Más szóval, további biológiai katasztrófák következhetnek be, ha a Balaton gazda és pénz nélkül marad. IRODALOM [1] Balogh ].: Produkciósbiológia. In: A zoocönológia alapjai. Akad. Kiadó, Budapest, 1953. 90-103. [2] Bíró, P.: Growth, mortality, P/B-ratio and siege (Pelecus cultratus L.) in Lake Balaton. Aquacultura Hung. (Szarvas), 3. 1982. 181-200. [3] Dévai Gy.: Az árvaszúnyogok és az anyagforgalom. Búvár, 7. 1984. 291-293. [4] Edmondson, W. T., Winberg, G. G. (eds): A manual on methods for the assessment of secondary productivity in fresh waters. Blackwell Set Public. Oxford and Edinbugh, IBP Handbook, 17.1987. XXIV+358. [5] EntzB.: A Balaton termelésbiológiai problémái. MIA Biol, is Orvosi Tud. Oszt. Közlem., 5,1954. 433-448. [6] Fábián Gy. (szerk.): ökológia. Agrártud. Egyet. Mezógazd. Tud. Kar, Környezetvédelmi Szakmérnökök részére készült jegyzet. Gödőllö, 1975.1-245. [7] Felföldy L.: Termelésbiológiai alapfogalmak. In: Elsődleges termelés. Hidrológiai Továbbképző Tanfolyam, Tihany, Magyar Hidrol. Társ., 1977.17-24. [8] Felföldy L.: A vizek környezettana. Altalános hidrobiológia. Mezőgazdasági Kiad. Budapest, 1981.1-290. [9] Gere G.: Az élőlények produkcióbiológiai csoportosítása és szerepük az életközösségekben. Állati Közlem, 46.1957. 71-78. [10] Jermy T.: A szárazföldi ökoszisztémák hazai kutatásának néhány kérdéséről. MTA BioL Oszt. Közi, 20.1977.447^458. [11] Kovács M. (szerk.): A környezetvédelem biológiai alapjai. Mezógazd. Kiad., Budapest, 2. javított kiadás. 1977.1-333. [12] Ponyi }.: Vízbiológiai gyakorlatok. Tankönyvkiadó, Budapest, 1976. 1-191. [13] Ponyi J.: A Balaton nyíltvizének és iszapjának gerinctelen állatvilága és életkörülményeik. Doktori értekezés, Tihany, 1984. l-l 99.104 ábra és 135 táblázat. [14] Ponyi J.: Hidrobiológiái módszerek. Agr. Tud. Egyet., Keszthely, Állattenyésztési Kar Kaposvár, jegyzet. 1987.1-107. [15] Ponyi J., Zánkai N.: Az 1+ - 4+ nyaras dévérkeszeg és a 2+ - 3+ nyaras ponty táplálkozási feltételei a Balaton egy mintaterületén. XXIX. Georgikon Napok, Keszthely. Hal, halászat és természetes vízi környezet. 1987. 80-87. [16] Sebestyén O.: Bevezetés a limnológiába. A belvizek életéről. Akad. Kiad. Budapest, 1963.1-235. [17] Winberg, G. G. (ed.): Methods for the estimation of production of aquatic animals. Acad Press London and New York, XII+175. [18] WoynárovichE.: A vizek táplálék- és energia-körforgalmának mennyiségi általánosított ábrázolása.^Uatt Közlem, 1954. 279-286. [19] Zemo\( S. A.: Obsaja gidrobiologija. 1949. 1-587. (cit. ap. Entz, 1954) Haltáplálék szervezetek tömegének változása Tihanynál P. DR. ZÁNKAI NÓRA MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, Tihany 1. Bevezetés A Balaton nyílt vizében, más tavakhoz hasonlóan, a fiatal, de sok idősebb hal számára is legfontosabb táplálékforrás a zooplankton, azon belül is a rákplanton. E tény felismerése volt feltehetően az egyik oka a múlt század végén megindult és később is rendszeresen végzett rákplankton vizsgálatoknak, melyekben a faji összetétel meghatározásán túl, a sűrűségi viszonyokat is figyelembe vették [3, 5, 12, 13,16, 9, 10, 22]. E munkák tanúsága szerint a rák állomány 68-98%-át Copepoda-k alkották. Tömegük felmérésére, mikroanalitikai mérlegek hiányában, Sebestyén [14, 15] Lohman módszerét használva modelleket készített és ezek segítségével nemcsak az egyes fajok biomasszáját határozta meg, de a Zooplankton tömegének évtizedes változásait is leírta. A 60-as évek végétől, a tömegmérés technikájának fejlődésével párhuzamosan egyre több szerző számolt be a zooplanktonhoz tartozó egyes rák fajok kifejlett tagjainak, de néha a teljes fájpopuláció különböző fejlettségű példányainak súlyviszonyairól is, melyeket Dumont et al. [4] és Bottrel et al. [1] foglalt össze. Ujabban a természetes haltáplálék tömegének ismerete céljából egy-egy tó teljes rákegyüttesében minden fajpopuláció tag tömegét meghatározták [8, 11, 2, 19], A balatoni Zooplankton rák tagjainak mikroanalitikai mérleggel mért tömegéről csak szórványos adatok vannak [20, 21, 17]. Jelen munka közreadja 1. az Eudiaptomus gracilis, mint a rákplanton minden évszakban dominás faja, populációja összes tagjának tömegét; 2. összefoglalja más, ugyancsak gyakori előfordulású rákfajok korábban már megállapított súlyának segítségével a haltáplálék szervezetek tömegét különböző években a tó mezotrof, Tihany környéki területén. 2. Alkalmazott módszer A téli generációhoz tartozó Eudiaptomus gracilis populáció különböző korú (nauplius III [NIII]-kifejlett [ad]) tagjait vertikális csőmintavevő készülékkel gyűjtöttük be Tihany előtt a nyílt vízből. A legfiatalabb (NI-NII) lárvákat laboratóriumi tenyésztésből nyertük. Ilyenkor a tóból petés nőstényeket gyűjtöttünk be, majd 20-22°C-os laboratóriumban 5-5 példányt helyeztünk 500 ml 52 um hálón átszűrt Balaton-vízbe. A tóból származó állatokat és a kikelt nauplius lárvákat egyaránt formalinnal konzerváltuk. A víz hőmérséklete a gyűjtések idején 4-9°C volt. A 2-20 hétig tárolt formalinos mintákból a tömegmérés előtt az egyes stádiumokhoz tartozó rákokat kiválogattuk, többszörösen átmostuk 0,2 pim-os membránfilteren szűrt Balaton-vízzel, majd a már korábban lemért alufóliákra helyeztük őket és megmértük tömegüket Mettler ME 30 mikroanalitikai mérlegen (pontosság: ±2,0 |ig). Egy-egy alufólián a legkisebb lárvákból 94-315 példányt, a legnagyobbakból 15-33 példányt mérünk le egyszerre. A méréseket stádiumonként 4-7-szer ismételtük, ily módon a Nl-ből 903, a kifejlett nőstényből 181 példány tömegét határoztuk meg. A fóliákra helyezett rákokat mérés előtt 60 °Con 24 h-ig szárítottuk, majd 24 órán keresztül exsiccatorban tartottuk. 33